– Nem tudni, hogy ő volt a lövöldözős behatoló is, mindenesetre az utcán több volt magyar idegenlégiós is tartózkodott – meséli az eddig jórészt ismeretlen akciókról Krahulcsán Zsolt történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) munkatársa.
A berni támadást két hónappal Nagy Imre kivégzése után követték el
A 42 éves, Debrecenben végzett Krahulcsán fő kutatási területe a Kádár-korszak politikai rendőrsége, az, hogy az egykori MSZMP milyen ellenőrzést gyakorolt az állambiztonsági apparátus fölött. A történész nevéhez fűződik az 1958 augusztus 16-i berni követségfoglalási akció publikálása is.
Mint mondja, a történet – amelyből Kulka János, Szabó Kimmel Tamás és Kádas József főszereplésével politikai thrillert forgattak – véletlenül találta meg. Az íróasztalán landolt az a korábban feldolgozatlan titkosszolgálati aktatömeg, amelyben rábukkant a berni követség elleni támadásról született magyar belügyes aktákra. 2007-ben elsőként publikált hosszabb tanulmányt az ügyről a Betekintő portálon.
Westernfilmeket idéző tűzharc alakult ki.
A berni támadást két hónappal Nagy Imre kivégzése után követték el, s a svájci akció számít a Kádár-rendszerrel szemben fellépő nyugati emigráció legjelentősebb fegyveres megmozdulásának.
Nagy Sándor és Papp Endre becsöngetett a Magyar Népköztársaság berni követségére, azt mondták, ügyet intézni jöttek. Az épületbe bejutva pisztolyt rántottak. Megadásra szólították fel a követség munkatársait, de westernfilmeket idéző tűzharc alakult ki, a jegyzőkönyvek szerint hetven golyónyomot rögzítettek.
A lövöldözésben Nagy Sándor olyan súlyos sebesülést szerzett, hogy egy héttel később, a kórházban elhunyt. Papp Endrét másfél év szabadságvesztésre ítélték, de egy hónap után szabadon engedték. A berni követet, a nemrég elhunyt Marjai Józsefet kitüntették, később moszkvai nagykövet, majd miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter lett, tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának is.
A támadók állítólag a Svájcban működő magyar ügynökök listáját akarták megszerezni.
Marjai berni jelentésében sürgette, hogy erősítsék meg a nyugati magyar külképviseletek biztonságát, fegyverezzék fel az ott dolgozókat – valószínűleg erre vezethető vissza, hogy Párizsban már négy pisztolyból tüzeltek a behatolóra.
Bernben egy évvel később a követség egy másik, biztonságosabbnak ítélt épületbe költözött.
A támadók állítólag a Svájcban működő magyar ügynökök listáját akarták megszerezni, de a dokumentumok szerint a duó a Kádár-rezsim által végrehajtott megtorlásokra akarta felhívni a figyelmet.
– Romantikus hőstett volt, amit Papp a szüleinek írt és a magyar belügy által elfogott levélben „kicsit radikális figyelmeztetésnek" nevezett – mondta a Szász Attila rendezte filmben tanácsadóként közreműködő kutató.
Krahulcsán nem zárja ki, hogy a berni akció – amelyet a Kádár-rendszer sajtója teljesen elhallgatott – esetleg inspirált más magyar külképviseletek elleni támadást. Lapunk megkeresésére a történész átkutatta a rendelkezésre álló külügyi és belügyi iratokat, így bukkant rá a párizsi eseményekre.
A dokumentumokból az is kiderült, hogy egy nappal a berni támadás előtt ismeretlenek megpróbáltak betörni a londoni magyar követségre, amely ellen 1957-ben több kisebb akciót, például ablakbetörést követtek el. 1959 őszén az oslói magyar követségre hat olyan csomagot kézbesítettek, amelyben temetői öltözet, vagyis fekete öltöny, nyakkendő, fehér ing volt.
Az oslói ruhaprovokáció után egy évvel, 1961 novemberében Beck István követ rezidenciájának ablakát egy kővel törték be. A behajított követ a Magyar Hírek című lapba csomagolták, arra vörös betűkből Rajk feliratot ragasztottak. Beck baráti kapcsolatot ápolt a kivégzett egykori belügyminiszterrel, Rajk Lászlóval.
A párizsi lövöldözés vagy az oslói ruhaprovokáció mindig a fogadó országok számára volt kínosabb. A magyar külképviseletek az eseteket arra használták fel, hogy a nyugati hatóságok orra alá dörgöljék: azok nem képesek megfelelő védelmet nyújtani.
A magyar és a francia külügy között hosszú éveken át folyt a levelezés a behatolási kísérlet során keletkezett másfél millió régi frankos kár megtérítéséről.
