Ellensúly helyett partner

Alkotmánybíróként a tevékenységét leginkább az jellemzi, hogy a kormány számára kellemetlen döntésekhez többnyire különvéleményt terjesztett elő. Elutasította például az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítését, a bírák kényszernyugdíjazásának vagy a választási eljárási törvénynek – az előzetes regisztrációnak – az alaptörvény-ellenességét kimondó határozatokat. Legutóbb pedig maga volt az előterjesztője a devizahiteles ügynek: az AB kimondta, hogy a hitelszerződések érvénytelenségének törvényi vélelme nem kifogásolható.

Mindez összhangban van tegnapi nyilatkozatával. Értékelése szerint tudományos és politikai vitakérdés, hogy vissza kellett-e venni a hatalmi bíráskodásból. Az AB hatáskörének „nehéz fegyverzeteként” beszélt a törvények megsemmisítéséről, hozzátéve: nem kell mindig azzal élni, például puhább megoldás a szignalizáció, az álláspontok esetleg ajánlásokat is tartalmazó részletes kifejtése.

Bizonyosra vehető tehát, hogy Lenkovics valóban a „puhább” megoldások híve, és komolyan gondolja, amit egy tavaszi interjúban is elmondott: az „alkotmánybíráskodás sem időtől és tértől független. A körülmények változásával lépést kell tartania. Ugyanazon mércéket, melyeket stabil vagy legalábbis annak vélt körülmények között az Alkotmánybíróság kidolgozott és a jogalkotóval szemben alkalmazott, a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet”. Azt is megfogalmazta: jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy szemben állnak egymással, különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működhetnek, hanem éppen a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása érdekében kötelesek együttműködni.

Forrásaink egyébként úgy vélik, ma már nagyjából mindegy, hogy ki az AB elnöke,mert a testületben alig néhányan maradtak, akiket még 2010 előtt konszenzusos jelöltként választottak meg. Azóta a Fidesz minden egyeztetés nélkül döntött, és a mostani szavazás eredménye is azt mutatja, hogy a testület lehetséges elnökének személyéről sem tárgyaltak senkivel. Ebben a helyzetben bárki állna a testület élén, mindenképpen jelentős többségben vannak azok, akik a Lenkovicséhoz hasonló szerepfelfogást vallják, tehát a végrehajtó és törvényhozó hatalommal inkább az együttműködést keresik, mintsem érdemben ellensúlyát kívánnák képezni annak.