galéria megtekintése

Ellensúly helyett partner

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 02. számában
jelent meg.

Csuhaj Ildikó, Lencsés Károly
Népszabadság

Lenkovics Barnabás személyében konzervatív, a Sólyom László alapító elnök aktivista szerepfelfogásától igen messze álló polgári jogászt választott a parlament fideszes többsége 132 igen szavazattal, hat nem ellenében az Alkotmánybíróság (AB) elnökévé hétfőn. A szavazáson, a DK, a Jobbik és az MSZP nem vett részt. A döntéshez az összes képviselő kétharmadának voksára volt szükség, és miután egy mandátum betöltetlen, a 133 helyett eggyel kevesebb szavazat is elég volt.

Lenkovics Barnabás élvezi a Fidesz bizalmát
Lenkovics Barnabás élvezi a Fidesz bizalmát
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Lenkovics Barnabás szakmai érdeklődése polgári jogászként mindig a tulajdonjogra irányult, 1991-ben a kandidátusi értekezését a tulajdonjogi rendszerváltásról, 1999-ben a nagydoktoriját a tulajdon társadalmasításáról és magánosításáról írta. Jogi diplomáját 1974-ben szerezte meg, és utána az EL-TE-n tanított. Pályafutását ismerő forrásaink szerint kitűnő oktató, de jelentős tudományos eredményeket nem tudhat magáénak. Így leginkább jó iparosnak minősítették.

Akik viszont nem tanárként ismerik, talán onnan emlékezhetnek rá, hogy ő képviselte azt a magzatvédő egyesületet, amely 15 éve megtámadott egy 13 éves kislánynak kiadott abortuszengedélyt. Gönczöl Katalin utódaként 2001-ben választották meg Lenkovicsot ombudsmannak, de e poszton nem hívta fel magára különösebben a figyelmet. Aktivista elődjével szemben főként a panaszbeadványokkal foglalkozott – jó hivatalnokként a hátralék felszámolására figyelt –, miközben saját kezdeményezésre nem sok ügyet vizsgált. Onnan 2007-ben távozott, amikor az AB tagja lett.

 

Alkotmánybíróként a tevékenységét leginkább az jellemzi, hogy a kormány számára kellemetlen döntésekhez többnyire különvéleményt terjesztett elő. Elutasította például az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítését, a bírák kényszernyugdíjazásának vagy a választási eljárási törvénynek – az előzetes regisztrációnak – az alaptörvény-ellenességét kimondó határozatokat. Legutóbb pedig maga volt az előterjesztője a devizahiteles ügynek: az AB kimondta, hogy a hitelszerződések érvénytelenségének törvényi vélelme nem kifogásolható.

Mindez összhangban van tegnapi nyilatkozatával. Értékelése szerint tudományos és politikai vitakérdés, hogy vissza kellett-e venni a hatalmi bíráskodásból. Az AB hatáskörének „nehéz fegyverzeteként” beszélt a törvények megsemmisítéséről, hozzátéve: nem kell mindig azzal élni, például puhább megoldás a szignalizáció, az álláspontok esetleg ajánlásokat is tartalmazó részletes kifejtése.

Bizonyosra vehető tehát, hogy Lenkovics valóban a „puhább” megoldások híve, és komolyan gondolja, amit egy tavaszi interjúban is elmondott: az „alkotmánybíráskodás sem időtől és tértől független. A körülmények változásával lépést kell tartania. Ugyanazon mércéket, melyeket stabil vagy legalábbis annak vélt körülmények között az Alkotmánybíróság kidolgozott és a jogalkotóval szemben alkalmazott, a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet”. Azt is megfogalmazta: jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy szemben állnak egymással, különösen nem azt, hogy egymás tevékenységét akadályozva, lerontva működhetnek, hanem éppen a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása érdekében kötelesek együttműködni.

Forrásaink egyébként úgy vélik, ma már nagyjából mindegy, hogy ki az AB elnöke,mert a testületben alig néhányan maradtak, akiket még 2010 előtt konszenzusos jelöltként választottak meg. Azóta a Fidesz minden egyeztetés nélkül döntött, és a mostani szavazás eredménye is azt mutatja, hogy a testület lehetséges elnökének személyéről sem tárgyaltak senkivel. Ebben a helyzetben bárki állna a testület élén, mindenképpen jelentős többségben vannak azok, akik a Lenkovicséhoz hasonló szerepfelfogást vallják, tehát a végrehajtó és törvényhozó hatalommal inkább az együttműködést keresik, mintsem érdemben ellensúlyát kívánnák képezni annak.

Paczolay „bűne”

 

„Bizalomvesztés” – indokolták korábban kormányoldalon lapunknak, hogy nyáron, amikor az új alkotmánybírák személyéről már folytak a találgatások, fel sem vetődött, hogy ismét Paczolay Pétert jelöljék az AB elnökének.

A kormány nyílt elégedetlenségének a jele volt vele szemben, hogy nem hosszabbították meg a mandátumát a tekintélyes uniós jogintézményben, a Velencei Bizottságban. Akkor megírtuk, hogy a Paczolay-képet az is „színezte”, hogy fideszesek szerint „érzékelhetően nem tudott elszakadni a sólyomi láthatatlan alkotmányozás alapfilozófiájától”. A biztosítékot pedig azzal verte ki végképp, hogy az önkormányzati választási törvényről hozott AB-döntéshez különvéleményként azt írta: a „jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot”. Paczolay a teljes önkormányzati törvénymódosítást alkotmányellenesnek tartotta.

A miniszterelnök listáján állítólag Balsai István volt fideszes képviselő is szerepelt, de végül Lenkovicsra esett a választás. (Cs. I.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.