Az államtitkár azt is az újságírói szakmai körök fejére olvasta, hogy szemet hunytak a vidéki lapok kartelljére, szerinte a 2,2 milliárdos bírság, amelyet nemrég a Gazdasági Versenyhivatal rótt ki emiatt, egy a rendszerváltás idején az MSZMP által kezdeményezett folyamat vége.
- Eltűnt a magyar sajtóból a valódi riport - fakadt ki L. Simon -, a hazai orgánumokból nem derül ki, hogy mi van vidéken, nincs szociográfia, és vége a külpolitikai újságírásnak. A tévés híradók száműzték a világ eseményeit, csak katasztrófa szerepel a hírekben, és az, hogyha valaki külföldről beszól a magyar miniszterelnöknek. Eltűntek a felkészült, objektív újságírók, ma ötven embernél több nem állít elő Magyarországon híreket. A véleménybe burkolt habosítás és a kritikátlan átvétel divatol - mondta, és a bulvárral kapcsolatos rossz élményeit idézte, megjegyezve, hogy érdekesmód a róla szóló cikkek a reklámadó benyújtása után szaporodtak el.
Az államtitkár parázs vitába bonyolódott a MÚOSZ jelenlegi és korábbi vezetőivel, mert úgy fogalmazott, hogy az első Orbán-kormány kistafírozta a szakmai szervezetet azzal, hogy ingyen rendelkezésére bocsátotta a sajtószékházat, amit aztán eladtak. Miután kiderült, hogy ezzel a kistafírozással nem minden stimmel, megkövette a kijelentés miatt erősen ágáló jelenlévőket.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
L. Simon azzal zárta hosszú előadását, hogy nem a reklámadó miatt lett kevesebb a bevétel, a szakma ledarálta saját fogyasztói bázisát.
Beszélt arról is, hogy az internetadó-konfliktus körül van egy óriási félreértés, amikor a Fideszt azzal szembesítik, hogy 2008-ban még ellenezte az internetadót. - Szó sincs arról, hogy a szocialisták ilyen adót akartak volna bevezetni - mondta L. Simon -, a kulturális járulékot akarták kiterjeszteni az online világára. Nem az adatforgalmat vették alapul, hanem az új termékekre, a dvd-re, a memóriakártyákra is ki akarták vetni a járulékfizetést. Nem az adatforgalom után a szolgáltatók által fizetendő adóról volt akkor szó, hanem a termék utáni járulékról. A kettőnek, amit most összekevernek, semmi köze egymáshoz.
A konferencia előadói persze egészen másként vélekedtek a reklámadó hatásairól és a sajtó állapotáról, mint az államtitkár. Vásárhelyi Mária médiakutató a kormányközeli oligarchák, pontosabban a Simicska-féle médiabirodalom és a Habony–Lázár-centrum küzdelmeiről beszélt előadásában, és azokról az MTVA hatóköre alá beterelt közszolgálati médiumokról, amelyek élén az uniformizált tartalomért felelős kormányzati cenzorok állnak. Az MTVA nemcsak az állami, de 27 kereskedelmi rádiót is ellát hírekkel, és 4 millió fogyasztóhoz jut el. Vásárhelyi szerint a brutális reklámadó célja a sajtószabadság korlátozása, és többek között az RTL Klub megregulázása. A csatornának nyeresége kétharmadát, 4 milliárd forintot kellett befizetnie, miközben a kormány elfoglalta a TV2-t, az ellehetetlenített Klubrádió pedig elvesztette két vidéki frekvenciáját. Sokmilliárdnyi közpénz áramlik a kormány propagandagépezetének működtetésére - mondta Vásárhelyi, az összes állami reklámköltés 80 százaléka a Fidesz-közeli média birtokába kerül.
Mong Attila, az Átlátszó főszerkesztője a civilek elleni kormányzati támadások hátterét világította meg. A hatalom gazdaságilag lehetetleníti el a szabad szólás intézményeit, közben állami hirdetésekkel jutalmazza a magánmédia kormányhű szereplőit.
Több előadó kitért rá, hogy a reklámköltések és a GDP alakulása között szerves összefüggés van. A reklámadó és az internetadó jobban sújtja a modern eszközöket használó médiát, mint a hagyományos orgánumokat. A 350 milliárdos magyar médiapiacon 6-7 milliárd forint a haszon, ami mindössze 2 százalékos - mondta Szabó György médiamenedzser. Urbán Zsolt, a Magyar Reklámszövetség elnöke arról beszélt, hogy a reklámadó fékezi a piacot, bizonytalanságot okoz, gátolja a fejlődést és növeli az inflációt. A legfőbb gond az, hogy a döntéshozók szakadékot ásnak vele a kommunikációs iparág és a kormány közé.
