Az ezerlelkes Tolna megyei településről – amelyet a környéken „elcigányosodott”faluként emlegetnek – már sokan lemondtak. A roma és nem roma lakosság aránya fokozatosan tolódik el a cigányok irányába: tíz-tizenöt éve még 40 százalék volt az arányuk, ma már 65-70 százalék. Évente 20-23 gyerek születik a községben, két-három a nem roma. Ha nem változnak a demográfiai mutatók, két évtizeden belül 80-90 százalék lesz a romák aránya Gyulajon.
– Nem vitás, hogy így egyre nehezebb lesz elérni a célunkat – ismeri el a polgármester. – De ettől még nem mondhatunk le az álmainkról: szeretnénk bebizonyítani magunknak és a nagyvilágnak, hogy képesek vagyunk élhető falut varázsolni egy olyan településből, amelyet sokan a pusztulás szimbólumának tartottak. Dobos Károlyné tízévesen került Gyulajra, amikor erdész édesapját ide helyezték állásba. A hamarosan nyugdíjas korba lépő faluvezető harminc évig dolgozott a helyi iskola gazdasági igazgatójaként, mindenkit név szerint ismer.
Ami nem könnyű, tekintve, hogy a romák között három vezetéknév van forgalomban, Bogdán, Horváth és Orsós, ez utóbbival több mint négyszázan élnek Gyulajon. Az idősebbeket ragadványnévvel különböztetik meg: főként egykori óvodai jelük alapján. Az Orsós Bözsi vagy Mari nem sokat segít, de Szőlő Bözsiként vagy Szilva Mariként már be tudják azonosítani őket. A legfiatalabbaknál nincs ilyen gond, a romák többsége újabban a gyerekének két utónevet is ad, ebből legalább az egyik idegen hangzású szappanopera-szereplőt idéz.
Segély helyett értelmes munka kell
Az elmúlt néhány évben nagyot változott Gyulaj. Korábban segélyosztáskor 120-130 ember ácsorgott a hivatal előtt, napközben hangosak voltak a porták, mivel szinte senki sem járt el dolgozni. Az önkormányzat több tízmilliós adósságot görgetett maga előtt, ami jórészt az iskola fenntartásához kapcsolódó beszállítói számlákból halmozódott fel. Alig néhány embernek jutott közmunka, az is jórészt a „söprögetős” fajtából, aminek nem volt sok becsülete.
 |
| Fotó: Reviczky Zsolt |
Furcsa iróniája a sorsnak, hogy Gyulaj épp roma népessége miatt léphetett új útra. Már a legutóbbi baloldali kormány idején megindultak azok a foglalkoztatási és egyéb célzott programok, amelyek a legkülönbözőbb területeken nyújtottak segítséget a falu felzárkóztatásához. Ezek az elmúlt négy évben alaposan kinőtték magukat. – A városi íróasztalok mögül sokan bírálják a közfoglalkoztatást, pedig csupán egyetlen kritérium számít: értelmes, értékteremtő munkát kell adni az embereknek – szögezi le Dobos Károlyné. – Ez pedig azönkormányzat, azon belül is a polgármester felelőssége.
Gyulajon fokozatosan nő a közfoglalkoztatottak száma, most már tartósan nyolcvan-száz között mozog, azaz a helyiek csaknem tíz százaléka, a munkaképes korú romáknak pedig nagyjából harminc százaléka jut így munkához. A legtöbben a mezőgazdasági programban. Gyulaj abból a szempontból is szerencsés, hogy a közfoglalkoztatás május elsején életbe lépett általános visszavágása egyelőre nem érinti a falut. – Annak idején egy hektáron kezdtük a munkát, jelenleg 12 hektáron gazdálkodunk, van, amit bérlünk, de ingyen is kaptunk használatba területeket – mondja a polgármester, akinek a néhai férje agrárvállalkozó volt, és sokat tanult tőle a gazdálkodás fortélyairól.
– Részben eladásra termelünk, de főként az önkormányzati konyhát látjuk el alapanyaggal. Mindent megtermelünk, amire csak szükségünk van. Most már a hús jelentős részét is, mivel állatokat is tartunk. Nemrég vágtunk le 13 disznót, hamarosan veszünk újabb kismalacokat. Kevesen tudják, hogy a közfoglalkoztatáshoz eszközbeszerzés is kapcsolódik: a falu az elmúlt években traktorral, munkagépekkel, motoros fűrésszel, fűkaszával, kerti szerszámokkal gazdagodott, s ezek akkor is az önkormányzat tulajdonában maradnak, ha véget ér a közmunkaprogram.
A falu arra is törekszik, hogy a megtermelt mezőgazdasági terményeket minél magasabb szinten dolgozhassák föl: pályázati pénzekből beszereztek például egy fóliázógépet, egy lekvárkészítő berendezést, sőt a hűtőládák kiváltására építettek egy gazdaságosan üzemeltethető hűtőházat is. A mezőgazdasági program mellett más területeken is beindult a közfoglalkoztatás. Ilyen a kazánprojekt: a falu intézményeit egy ideje olyan kazánokkal fűtik, amelyekben faaprítékot tüzelnek el. Az aprítékot géppel állítják elő – ennek működtetéséhez és a fa kivágásához három ember munkájára van szükség.
Bárhol bevethető brigád
A képzési programok segítségével sikerült felállítani egy (kőművesből, asztalosból, festőből álló) önkormányzati brigádot, őket ott vetik be, ahol éppen szükség van rájuk. De a falu konyháján, az óvodában és a szociális otthonban is hosszú távon foglalkoztatnak közmunkásokat. A helyiek szemléletformálásában, a roma családok életvezetésének segítésében kulcsszerepet játszik az úgynevezett Komplex Telepprogram. A kétéves projekt az önkormányzat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös vállalkozása, amelynek keretében egy tízfős – szociális munkásokból, fejlesztőpedagógusokból, programszervezőkből álló – csapat költözött be Gyulajra.
Ők lényegében együtt élnek két évig a falu Völgy részében élő roma családokkal, hogy az élet minden területén segítsék őket. Wolf Petra szakmai vezetőtől megtudtuk: a húsz programelemből álló munkájuk során két év alatt próbálják „nagykorúvá nevelni”, önálló, tudatos életvezetésre szoktatni az önként jelentkező cigány családokat. Szerteágazó munkájuk része egyebek mellett a hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésekorrepetálása, sportfoglalkozások, kézművesműhelyek szervezése, de a pályaorientációs, az életvezetési vagy az adósságkezelési tanácsadás is.
"Ma már dolgozom rendesen"
A gyulaji közfoglalkoztatás felfutása rávilágított, hogy a visszatérően foglalkoztatott roma munkaerő hatékonysága folyamatosan növelhető. – Eleinte sok gond volt velük. Főleg a hozzáállásukkal. Volt, aki nem jött, ha úgy tartotta a kedve, vagy megpróbált lazsálni, mások meg ittak a munkaidő alatt. Próbáltam keményen fogni őket, aminek meg is lett az eredménye. Ők is rájöttek, hogy mit jelent az állandó fizetés. Ma már az számít kivételnek, ha valakivel probléma akad – állítja a polgármester.
Bogdán János harmadik éve közfoglalkoztatott a mezőgazdasági programban. Mivel a szerződések egy évre szólnak, már jó ideje folyamatosan van munkája. A 36 éves roma férfi – aki feleségével közösen nyolc gyereket nevel – korábban segélyekből, alkalmi munkákból tartotta el a családját. Néha kapott közmunkát is, úgy emlékszik, olyankor füvet nyírt, meg árkot tisztított. Aztán bekerült a mezőgazdasági programba, és azóta mindennap eljár dolgozni. Ás, kapál, veteményezik, gyomlál, locsol.
– Emlékszem magára, sok gondunk voltegymással – idézi föl a három évvel ezelőtti időket a polgármester. – Túl nagy volt a szája. – Ugyan már, Marika néni, tudja, hogy nem bírom a kötöttséget. – Meg aztán sokat dajdajozott. – Hol van az már! Dolgozom rendesen.Hiszen tudja. Bogdán János szerint most már elfogadható pénzt lehet keresni a közmunkával: a családi adókedvezmény igénybevételével havonta 77 300 forintot kap kézhez. Ha megszűnne a közmunka, nagy bajba kerülne. De nem csak ő, szinte az összes gyulaji roma. A téli alapkompetencia-képzésen huszonketten vettek részt, közülük a legtöbben még a nyolc általánost sem végezték el, a kurzus számukra főként az írás-olvasási alapismeretek felidézését jelentette.
– Töltöttünk ki valamilyen nyomtatványokat, meg mit is csináltunk? Ja, önéletrajzokat írtunk. Azt is elmondták, hogy otthon zárjuk el jól a gyógyszereket a gyerekek elől, nehogy baj legyen – Bogdán János, aki egyébként hat osztályt végzett el, nagyjából ennyire emlékszik az alapkompetencia-képzésből. Szakmája nincs, a helyi közmunkán kívül gyakorlatilag esélye sincs arra, hogy munkahelyet találjon magának.
Az üvegbura véd és visszatart
Az utána jövő generációknak sem terem sok babér a falu határain kívül. A cigány gyerekeknek gyakorlatilag lehetetlen a kitörés. – A mi roma gyerekeink üvegbura alatt élnek: ez egyrészt megvédi őket, másfelől elzárja előlük a felemelkedés lehetőségét – mondja Lacza Zoltánné, a gyulaji általános iskola igazgatója. – Évente 15-16-an végeznek, a tapasztalataink szerint jó, ha egyikük eljut az érettségiig. Négyen-öten szakmát szereznek, ők általában vissza sem jönnek. A többiek vagy el sem mennek, vagy feladják a középiskolát, és hazatérnek. Itt állnak tizenévesen szakma nélkül. Vagy tudunk nekik helyben munkát adni, vagy soha nem fognak dolgozni.
Egyébként arra a kérdésre, hogy mik szeretnének lenni felnőttként, a 10-12 éves gyerekeink hosszú ideig azt mondták: szakács, pincér, eladó. Mostanában viszont a legtöbben azt válaszolják, hogy közmunkások akarnak lenni. Érthető, hiszen egy ideje azt látják odahaza: apa minden reggel felkel, és elindul a közmunkába. Miközben a jogvédő szervezetek harcosan küzdenek a nagyvárosi szegregáció ellen, kevesebb figyelem jut arra, hogy néhány kistelepülésen – mint például Gyulajon – magától létrejött a szegregált általános iskola. Míg a falu lakosságának a 70 százaléka roma, addig a 114 fős iskola diákjainak 98 százaléka cigány származású. A nem roma családok ugyanis áthordják a környező községekbe a gyerekeiket.
– Van, aki nem is indokolja meg, aki mégis, az bevallja, hogy a cigányok miatt viszi el a gyerekeit – mondja az igazgatónő. – A kifogások egy része puszta előítélet, deaz is tény, hogy a cigány családok kultúrája, viselkedése teljesen más, ráadásul a roma gyerekek ötöde sajátos nevelési igényű (SNI), másik húsz százalékuk beilleszkedési, tanulási és magatartási gondokkal küzd (BTM). Az öröklött problémák egyik oka az, hogy a gyulaji beás cigányok szinte csak egymás között házasodnak. A családfakutatás során kiderült, hogy szinte az összes gyulaji roma attól a négy családtól eredeztethető, amelyeket még az 1800-as évek elején az Esterházyak telepítettek le a faluban.
Mivel a cigány gyerekek egymás között vannak az általános iskolában, nem találkoznak a hátrányos megkülönböztetés szinte semmilyen formájával. Lacza Zoltánné szerint azonban épp emiatt válnak védtelenné, amikor elkerülnek a faluból: jóval nehezebben viselik a származásuk miatti megaláztatásokat, mint azok a sorstársaik, akik integrált iskolában nőttek föl. A kudarcok mellett az is visszahozza őket Gyulajra, hogy már 15-16 évesen párkapcsolatban élnek, és mielőbb családot akarnak alapítani. A kistérségben feszültséget okoz, hogy a hátrányos helyzetű „roma iskola” az elmúlt években a különböző pályázatokon jóval több fejlesztési forráshoz jutott, mint a környékbeli intézmények.
Az iskolát 141 millió forintból újították föl, az óvoda 118 millió forintos bővítése és rekonstrukciója szeptemberre fejeződik be. A pedagógusellátottság felemás helyzetét jól jellemzi, hogy a 17 fős tantestületből csak hárman élnek Gyulajon, a többiek bejárók, sőt van hat „utazó tanár” is, ők az alacsony óraszámú tantárgyukat több környékbeli településen is oktatják. Ugyanakkor a sok SNI-s és BTM-es diák miatt két-két gyógy- és fejlesztőpedagógus, valamint egy pszichopedagógus is foglalkozik a gyerekekkel.
Önfegyelemre nevelni a gyerekeket
Hosszú távon csak az elhivatott pedagógusok maradnak meg egy szegregált iskolában. Közéjük tartozik Szőts Gábor is, aki egyrészt testnevelést tanít, másfelől felügyeli a műfüves focipálya használatát, valamint aikido- és grapplingalapú mozgásfejlesztést oktat a cigány gyerekeknek. Volt, aki megszólta: miért akarja erőszakra nevelni a romákat. – Pont arról van szó, hogy megtanítom nekik, miként kezeljék az agressziót – magyarázza. – Ez egy alapvetően védekezési technika, a győzelmet a másik fél leszorítása jelenti. Önfegyelemre nevel, az én diákjaim senkit sem fognak megtámadni az utcán.
Ami azt illeti, az elmúlt években ugrásszerűen javult a falu közbiztonsága, ma már jórészt csak terménylopások fordulnak elő, erőszakos bűncselekmény hosszú ideje nem történt. A polgármester biztos benne: a javuló statisztika összefügg azzal, hogy a romák többsége dolgozik. Megkérdeztük a falu vezetőit, megfordítható-e az „elcigányosodás” folyamata Gyulajon. – Erre nem sok esély van, de a mi jövőképünkben nem az etnikai arányok változása a fontos. Egyszerűen egy élhető falut akarunk varázsolni Gyulajból, függetlenül attól, hogy hány roma él a községben – mondja Dobos Károlyné.
Mi lesz, ha már nem lesz közmunka?
– Éppen ezért tudatosan készülünk egy olyan időszakra, amikor a közfoglalkoztatásra már nem lesz annyi állami forrás, mint jelenleg, a mi esetünkben például évi 70-80 millió forint. Saját munkahelyeket kell teremtenünk, ezért az önkormányzat a máltaiakkal közösen már be is jegyeztetett egy új szociális szövetkezetet. Ha sikeres lesz a pályázatunk, jövőre beindulhat az önkormányzati gombatermesztő üzem is, amely 25 embernek ad majd munkát. Sajnos arra egyelőre nem számíthatunk, hogy cigány értelmiségiek jöjjenek hozzánk, már annak is örülünk, hogy a két közfoglalkoztatott adminisztrátorunk közül az egyik roma. Az is igaz viszont, hogy az elmúlt időben az önkormányzati intézményekbe számos olyan cigány embert vettünk föl alkalmazottként, aki korábban közmunkásként már bizonyított.
Matejka Dezső is közmunkás, három éve az önkormányzat állattelepén dolgozik. Mielőtt idekerült volna, tíz évig munkanélküli volt, most a „falu nyulait” gondozza. Az állatok közül – mihelyst elérik a vágás érett súlyt – bárki vásárolhat. Főleg a romák között nagy a kereslet a kilónként 700 forintos nyúlhúsra, ezért az önkormányzat azt tervezi, hogy kibővítik a telepet. Ha megerősödik a szociális szövetkezet, Matejka Dezsőből is alkalmazott lehet, ami jelentős fizetésemeléssel járna. „Nincs esélyem, hogy bárhol máshol munkát találjak. Ha ez megszűnne, nem is tudom, mi lenne velem” – mondja.
A nem romák között akadnak néhányan, akik nem nézik jó szemmel a változásokat. Beszéltünk olyan helybelivel, akit bosszant, hogy a különböző programok, fejlesztések főként a cigány lakosságot célozzák. – Most annak örüljünk, hogy végre méltóztatnak dolgozni? Hát ez a világ rendje, nem? Ott tartunk, mint Kádár alatt, akkor is azért volt rend a faluban, mert a romáknak is el kellett menniük melózni. Ez nem fejlődés. Visszatértünk a hetvenes évekbe – fakadt ki egy ősz hajú nyugdíjas.
A falu vezetői viszont bizakodók. Lacza Zoltánné reménykedve jegyzi meg: az elmúlt két tanévben Gyulajról egyetlen nem roma gyereket sem vittek el vagy írattak be a szülei más iskolába. Dobos Károlyné biztos benne, hogy ha bejönnek a számításaik, megjelennek majd a fiatal értelmiségiek, és előbb-utóbb irigyelt község lesz a korábban lesajnált faluból. Azért az csoda lenne – jegyezzük meg. Az iskolaigazgató bólogat: – Lehet. Viszont mi hiszünk a csodában.
