Közmunka: Büntetés és pazarlás

Ebből az derült ki, hogy „2013. évben egy közfoglalkoztatott átlagosan 4,92 hónapot (148 nap/fő) töltött közfoglalkoztatási jogviszonyban a statisztikai adatok alapján". Megkérdeztük, mekkora a közmunkások közt azok aránya, akik nem jogosultak foglalkozást helyettesítő támogatásra. Nos, 2013-ban 41 százalék volt. Érdeklődtünk arról is, átlagosan mennyit keres egy közmunkás havonta. A tárca erre elküldte, hogy a 2014. évi közfoglalkoztatási bruttó bérek napi 8 órás foglalkoztatás esetén hogyan alakulnak. E szerint a közfoglalkoztatási bér 77 300, a garantált közfoglalkoztatási bér 99 100, a munkavezetőt megillető közfoglalkoztatási bér 85 050, a munkavezetőt megillető garantált közfoglalkoztatási bér pedig 109 040 forint.

A tárca tehát nem a közmunkások átlagkeresetéről közölt adatokat, ezért a Policy Agendához fordultunk. Kiss Ambrus, a közpolitikai elemző intézet igazgatója rámutat, hogy az adatokból kiderül: az embereket átlagban hat órában foglalkoztatták. Egy ember ugyanis bruttó 56.700 forintot keresett tavaly, ami csak nagyon picit magasabb, mint a hat órás közfoglalkoztatotti bér, ami bruttó 56.625 forint volt.

– Ez azt jelenti, hogy nagyon kevesen lehettek, akiket nyolc órában foglalkoztattak. Így családi kedvezmény nélkül egy közmunkás, amikor dolgozott, átlagosan 37.138 forintot vitt haza – fogalmazott. Kiss Ambrus szerint az adatokból az is kiderül, hogy egy „klasszikus közmunkás" az öt hónapnyi közmunkabérrel és a hét hónapnyi foglalkoztatást helyettesítő támogatással (FHT) egy évben 345 ezer forintot kap az államtól kézbe. Ez havi átlagban 28.774 forint.

– Azaz téves az a politikai vita, hogy meg lehet-e élni havi 47 ezer forintból, mert nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy havi 28 ezer forintból meg lehet-e élni – mutatott rá. A Policiy Agenda vezető elemzője arra is rávilágít, hogy a klasszikus közmunkásként mindössze az érintett kör 59 százaléka dolgozik, a maradék 41 százalék helyzete ennél rosszabb, mert a család vagyoni viszonyai miatt nem jogosult FHT-ra. Ehhez pedig egy másik kereső már lényegében elég is. Ő az államtól közmunka keretében kap évente 185 ezer forintot, amely havi átlagban 15 ezer forint.

A Belügyminisztériumtól azt is megkérdeztük, hány ember helyezkedett el a nyílt munkaerőpiacon? Így tudtuk meg, hogy 2013-ban a közfoglalkoztatásból kilépést követő 1 hónapon belül elhelyezkedettek száma 17 077 fő a 291 570 fő kilépő közül, ami 5,86 százalékos arány. A tárca külön jelzi, hogy a kilépést követő 6 hónappal foglalkoztatottak száma  a 2013. január – augusztus időtartam tekintetében 20 311 fő a 168 426 fő kilépő közül, ami 12 százalékos arány. Kiss Ambrus szerint éppen ezek az adatok mutatják az elképzelés kudarcát.

– A 387 ezer közfoglalkoztatottból 17 ezren helyezkedtek el egy hónapon belül a nyílt munkaerőpiacon. Tehát ennyien, a teljes létszám 4,3 százaléka volt képes ugródeszkának használni a közmunkát. A BM azon adatának, hogy hat hónapon belül mennyien helyezkedtek el, szerintünk nincs köze a közmunka foglalkoztatási hatásához – magyarázta az elemző.

A tárcától lekértük, mekkora a dologi kiadás a közfoglalkoztatási rendszerben? A teljes büdzsé – 171 milliárd forint – 81 százaléka bérköltség, és 19 százaléka a program működtetésre megy el.  – A 171 milliárd 19 százaléka a rendszer működtetése, 3 százaléka adó, járulék, 43 százaléka a ténylegesen az emberekhez jutó pénz. Azaz a 171 milliárd forintból a szegénység megakadályozására, a nehéz helyzetben lévők segítésére a pénz jóval kevesebb, mint fele megy el. Ha csak azt a pénzt adnák oda az embereknek, amit most nettó bérre kifizetnek, azaz 73,5 milliárdot, illetve a rendszer működtetési költségére fordítanak, vagyis további 32,5 milliárdot, akkor érezhető mértékű lenne a szegények számára a segítség. Ez megállítaná a társadalom lecsúszásának folyamatát – összegezte Kiss Ambrus, hozzátéve, hogy ez a rendszer így, ebben a formájában rendkívül pazarló.