– Sorra tűntek fel különféle ügyvédek, akik próbáltak ráijeszteni a rabokra. Azt mondták, 10-15 évet is kaphatnak, de ha megbízzák őket, akkor 6 év 8 hónap után szabadulhatnak – mondta a magyar nő, hozzátéve, a külföldi drogfutárok általában épp ennyit, 6 év 8 hónapot szoktak kapni. Sokan fizetnek kétségbeesésükben, de aztán soha többé nem látják az állítólagos ügyvédet. Neki szerencséje volt, a tiszteletbeli konzul ügyvédje, Socrates Grillo Boccos ingyen intézte az ő és a többi magyar rab kegyelmi kérvényeit.
Néhány nap múlva az ügyészségre szállították, egy pincében lévő, üres cellában töltött három napot. Sem ágy, sem matrac nem volt, még egy pokrócot sem kapott, ahogy ételt és italt sem.
Április 8-án tartóztatták le, 28-án került az első börtönbe. Rabruhát sehol sem kapott, és mást sem. Legalábbis nem ingyen. Mindenért fizetni kellett, így a WC-papírért, a tisztálkodási szerekért is, sőt, még a csap használatáért is pénzt kértek. Venni kellett tányért is, mert az ételt egy műanyag vödörben hozták, merőkanállal osztották szét. Akinek nem volt miből ennie, vagy a tenyerébe kapta az ételt, vagy nem evett.
|
Éveket töltött a magyar nő a zsúfolt, mocskos cellákban
Mariana Bazo / Reuters |
– Kedvezménnyel 7 év 5 hónapot kaptam. A bent töltött idő csökkenthető, ha dolgozol, de ahhoz, hogy munkát kapj, fizetni kell – mondta. Eleinte egy perui nő süteményeit árulta, és az édesanyjától és testvérétől kapott pénzből tartotta fenn magát. Orvosi ellátás nincs, hiába szenved Fibromyalgia nevű mozgásszervi betegségtől, megfelelő ellátást nem kapott.
Összesen négy évet töltött börtönben, ám ez alatt sem tudott hozzászokni a csótányok és egerek látványához és a mocsokhoz. Tavaly áprilisban helyezték feltételes szabadlábra, ám Perut nem hagyhatja el. Egy hónapban kétszer kell hivatalos helyen megjelennie. Munkát nem kap, családján kívül a Baptista Szeretetszolgálat segíti, ahogy a latin-amerikai országban raboskodó többi magyart. Másra nemigen számíthat: Peruban nem működik magyar képviselet, a Santiago de Chilében működő nagykövetség van oda is akkreditálva, s már tiszteletbeli konzulunk sincs az országban.
A chilei képviselet nyilvántartása szerint jelenleg négy magyar állampolgár tölti kábítószer-csempészés miatt börtönbüntetését vagy van ugyanezen okból előzetes letartóztatásban az Ancón II büntetésvégrehajtási intézetben – írta megkeresésünkre a Külgazdasági és Külügyminisztérium.
|
Mindenért fizetni kell a börtönben, ahol sajátos belső piac működik
Reuters |
Őket a Baptista Szeretetszolgálat megbízásából egy évek óta Peruban élő magyar lány, Éva segíti. Élelmiszercsomagot, higiéniai eszközöket, némi pénzt visz nekik, havonta látogatja őket. Mint mondta, a börtönben lévő négy magyar fiúk története nagyon hasonló. Könnyű pénz reményében vállalták, hogy drogot csempésznek át a határon, ám lebuktak. Éva szerint mindannyiukat csalinak használták, vagyis miközben őket 5 kilogramm alatti mennyiséggel elkapták, és velük foglalkoztak, mások több 20-30 kilós csomagot vihettek át az ellenőrzésen. – A futárok többsége biztos lebukik – mondta lapunknak. A négy fiút családja anyagilag nem támogatja. Egyikük, a 2013 decemberében elkapott Viktor epilepsziás. Budapesten szervezte be két férfi. Éva szerint nem volt tudatában annak, mit vállal. Sürgősen pénzre volt szüksége, ezért belement a dologba. A másik három fiú is szegény családból származik, egyikük állami gondozott.
– Bárki bármit is mond, hogy mennyire biztonságos és mennyire gyors ez a pénzkereset, az hazudik – mondta a Peruban rekedt magyar lány. Tapasztalata szerint a perui börtönökben sínylődő külföldiek többsége bepalizott drogfutár. A szabadulásuk után sem rózsás az élet, nincs semmijük, az ő albérletét is a Baptista Szeretetszolgálat fizeti. – Beírattak egy számítógépes tanfolyamra is, hiszen négy év alatt sokat fejlődött a technológia, nagyon le voltam maradva. Odabent semmit sem lehet csinálni, nincs tévé, nincs számítógép – mondta. 2018-ban telik le a büntetése, leghamarabb akkor hagyhatja el az országot.
