Komló és Pécs keleti, északkeleti városrésze egy választási körzet. A kormánypártok a 42 éves, pedagógus-egyházzenész Hoppál Pétert, a Fidesz szóvivőjét indították a körzetben, az Együtt Szakács Lászlót, Komló 2002 és 2010 közt szolgáló, szocialista alpolgármesterét, Mesterházy Attila kabinetfőnökét küldte frontvonalba. Hogy a mostani választás nem személyek, hanem pártok harca, azt jól bizonyítja, hogy egyetlen általam kérdezett választó sem említette a jelöltek nevét, mindenki a pártok iránti viszonyáról beszélt.
"A Simon-ügy miatt döntöttem úgy, hogy a Fideszre szavazok"
Amúgy 2006-ig ez a két város biztos MSZP bázis volt, 2010-ben azonban a Fidesz itt is kétharmadot ért el. Most viszont úgy érzik mindkét városban, hogy azok a szocialista szavazók, akik 2010-ben – csalódtak és nem mentek el voksolni – visszatérhetnek az urnákhoz, ezért kiegyenlítettebb lesz az eredmény. A baloldal győzelmében azonban kevesen bíznak. S Komlón annak is van jele, hogy a korábban MSZP-re szavazók egy része is inkább a Fideszhez húz.
– A Simon-ügy miatt döntöttem úgy, hogy a Fideszre szavazok – vallja meg egy nyugdíjas bányász a hatvanas években emelt kökönyösi lakótelepen, miközben három ismerősével a választani indul. A társaság minden tagja kormánypárti, szerintük a Fidesz négy év alatt sokat tett az országért, de még négy év kell ahhoz, hogy látszódjék az eredmény. Mikor kérdezem, hogy mi az eredmény, akkor egymásra néznek, és mindenki a másiktól várja a választ. Végül a nyugdíjas bányász kivágja:
– Van munka, mindenki dolgozik.
– Soha ekkora nem volt itt az állástalanság – vetem közbe –, csak közmunka van, az aktív korúak tíz százaléka abból él.
– Nem baj – bólint rá a férfi –, az is munka. Legalább dolgoznak a segélyért.
Amúgy a komlói közmunkások túlnyomó többsége – úgy tűnik – a Fidesszel szimpatizál. A város egyik külterületéről, Határtetőről négy közmunkás a szavazókörbe tart, amikor megszólítom őket. (A hegyoldalba kapaszkodó Határtetőről tudni kell, hogy ez kertövezet, aminek hétvégi házaiba és bódéiba több százan kiköltöztek, mivel nem bírták a lakótelepi rezsiköltségeket.) A négy közmunkás egyike, egy harmincas, mosolygós asszony így beszél:
– Örülünk a közmunkának, biztonságot ad. A rezsicsökkentés is jól jött. Télen másodjára is kijártam a nyolcadikat. Két szakmám van, de nem bánom, hogy megint nyolcadikos lettem, mert így megkaptam a közmunkásbért.
– És mi lesz jövőre? – kérdezem az asszonyt. – Lesz munka, tanul egy szakmát, vagy újrajárja a nyolcadikat?
Nevet, aztán ennyit szól:
– Majd a Fidesz kitalálja. Nekem így jó.
A körtvélyesi laktelep szántókba futó szélén hat férfi bográcsban pörköltet főz. Kéthetente szoktak itt bulizni, mire megfő a „pöri" tizenhatan lesznek. Jobbikosok. A hatok közt van nyugdíjas, járadékos bányász, közmunkás és állástalan kőműves. Igazi munkája egyiküknek sincs.
– Az elmúlt négy évben a Fidesz csak hülyítette az embereket – állítja egyikük, a nyugdíjas bányász.
– És ki nyer ma? - faggatom a férfit.
– A Jobbik erősödik, de a Fidesz nyer.
– Ennyire sikeres volt a hülyítés?
– Ennyire. Ez abszolút bejött nekik. Semmi más, csak ez.
