A házat a közelmúltban egy 150 ezer forintos tartozás miatt elárverezték 105 ezer forintos kikiáltási áron. Az adósság történetéről Rézművesék számomra kissé zavaros történetet adnak elő: azt állítják, hogy a háznak még az előző tulajdonosa, akitől Rézműves nagymama a házat tíz éve vette, nem fizetett be egy 60 ezer forintos villanyszámlát, így az tíz év alatt felduzzadt 150 ezer forintra.
Csakhogy az asszony a beszélgetés alatt azt mondja, hogy ő 23 éve lakott ebben a lerombolt házban. Amikor az ellentmondásra rákérdezek, akkor viszont valami szociálpolitikai támogatást emlegetnek, amit akkor, azaz tíz éve figyelmen kívül hagytak. Ebben nem jutunk dűlőre, de az kiderül: a végrehajtótól a Közalapítvány Hencida Községért vásárolta meg a házat. Varga Beáta azt mondja, hogy mivel nem akartak az utcára kerülni, azt kérték az alapítványtól, hogy hadd maradjanak a házban albérlőként, de ebbe a szervezet vezetői nem mentek bele.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Ezután azt javasolták, hogy visszavásárolnák a házat, mire a közalapítvány 1,2 milliót kért érte két részletben. Ennyi pénze a családnak nincsen, ha lett volna, akkor az adósságot is ki tudták volna fizetni. A család ezután az ugyancsak Hajdú-Bihar megyei Zsákára ment albérletbe, mert attól féltek, hogy ha nem lesz fedél a fejük fölött, akkor a gyámhivatal elveszi tőlük a négy kiskorút. A zsákai albérletet azonban eladták a fejük fölül, így visszatértek Hencidára, ahol egykori házukat már lakhatatlan állapotban, tető nélkül találták.
Kérdésemre, hogy ki bontotta le a tetőt, a nagymama azt mondja: „Mi nem láttuk, de az utcabeliek szerint Magyari Berciék bontották le közmunkásokkal.” Az általa említett Magyari Bertalan a Közalapítvány Hencida Községért titkára, akire a család nagyon haragszik: szerintük „Berci azért tartotta 1,2 millióra a házat, hogy nehogy vissza tudjunk költözni”. A községházán tudakozódtunk Magyari Bertalan után, de nem tudtak felvilágosítást adni, holott a közalapítvány székhelye a községháza.
Ezért a Roma Sajtóközpontra hagyatkoztunk, amelynek Magyari Bertalan azt válaszolta: közalapítványuk öt év alatt tizenkét ingatlant megvásárolt, kettőt pedig ajándékba kapott „környezetvédelmi, községszépítési feladatokra”. Magyari szerint „bár a kuratórium nem vizsgálja az eladók etnikai hovatartozását, tudomásunk szerint a közalapítvány által megvásárolt és ajándékba kapott tizennégy ingatlanból öt volt roma személy tulajdona”. A titkár szerint nem igaz, hogy a problémásnak tartott családoktól szeretne ily módon megszabadulni a település, az ingatlanok tulajdonosainak családi hátterét, életvitelét nem is vizsgálják.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Kerestük a polgármesteri hivatalban a falu jobbikos polgármesterét, hogy tájékoztatást kérjünk a család sorsáról, de Szémán László nem reagált a megkeresésünkre. Szémánt 2010-ben választották először Hencida vezetőjévé, akkor született riportunk szerint korábban mozgóárus volt, egy kisteherkocsiról árult takarmányt. A közbiztonság megerősítését nevezte a legfontosabb céljának és azt, hogy „szorosan együtt kell működni a rendőrség helyi körzeti megbízottjával”. Aki nem más, mint a Közalapítvány Hencida Községért vezetője.
