A biciklistársadalom évekig rendezett felvonulást „kritikus tömeg” elnevezéssel. A RehabCritical Mass szervezői szerint most ők sem tesznek egyebet, csak egyszerűen megmutatják: vannak annyian, hogy muszáj velük számolni. Az esemény célja, hogy közösen megünnepeljék azt, hogy „mindenki képes, csak másként”, és egyúttal felhívják a figyelmet a fogyatékossággal élők társadalmi kirekesztésére, azokra a súlyos problémákra és hiányosságokra, melyek haladéktalan megoldást igényelnek. Surányi Judit, a rendezvény egyik szervezője a Népszabadságnak azt mondta: alig van a fővárosban olyan hely, ahová egy fogyatékkal élő emberrel be lehet ülni, mert van akadálymentes mosdó.
Vonulunk. A híd közepén aztán egyszer csak megállítják a vonulókat. Tilla visszaszámol és valamennyien egyszerre engedik el a színes léggömböket. Jeleltek a városnak: itt vannak. Jönnek.
Az első RehabCritical Mass tavaly októberben volt. Akkor több mint háromezren bicegtek, gurultak a belvárosban. Most jó, ha feleannyian vannak. A menetben sokan reménykednek, hogy majd a célállomáson még többen lesznek, mert az Erzsébet térre mentek sokan. Lapunk kérdésére a legtöbben azt mondták, leginkább a közlekedésben, a munkalehetőségekben szeretnének segítséget kapni. Erdélyi Klára, aki sok évtizede gyermekparalízis miatt került tolószékbe, most a Füvészkerttől jött a Clark Ádám térig, de a nem túl nagy távolságot több mint egy óra tudta megtenni. Mint mondta: főként „gyalog”. A városban zajló felújítások miatt ugyanis a tömegközlekedési eszközök nem ott állnak meg, ahol szoktak, ahol meg igen, ott meg ő a kerekesszékével nem tudott felszállni.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A Lánchíd pesti hídfőjénél turistabuszokra várakozók nem értik, miért vonulnak már megint. Ezen a héten már másodszorra zárják le a Lánchidat. „Miért akarnak Orbán ellen vonulni?” – kérdezi valaki. Egy magát csak Árpádnak nevező férfi azt mondja: először dühös volt, hogy a tüntetés miatt nem tudott felszállni a 15-ös buszra, de már nem bánja, mert még soha nem látott „ilyen tisztességes” tüntetést. „Jó hogy ezek végre nem Orbán ellen mennek. Az ilyen tüntetésből kellene hetente vagy húsz” – teszi hozzá.
A menet négy előtt megérkezik az Erzsébet térre, ahol egy színpadon a Söndörgő együttes zenél. Egyelőre főként a téren sétáló vasárnapozókból áll össze az alkalmai közönség. A kerekesszékesek lassan, nagyon lassan jutnak el eddig. Még ezt a teret sem sikerült a rendezvény idejére akadálymentesíteni. A színpad előtti részen, ahol műanyag lapokkal borították a füvet, széles hézag maradt a térborítás és a járda között. A tolószékkel érkezőket a téren sétálók segítik át a hézagon. A színpadon eközben Tilla hangolja a közös bulira a közönséget.
A civil mozgalom célja - ahogy azt az Átlátszó Szocioblog írja -, "hogy a Magyarországon általában kevéssé látható fogyatékossággal élő embereknek ugyanazokat a jogokat és esélyeket biztosítsa az állam és a társadalom, mint ép társaiknak. A hazánkban élő több mint félmillió érintett és segítőik rendkívül változatos problémákkal találkoznak a mindennapokban, amiről a „többségi társadalom” megdöbbentően keveset tud. Pedig az információ e téren is a változás első feltétele".
A RehabCritical Mass civil csoport nyolcpontos dokumentumban állította össze a követeléseiket, a szervezők remélik, hogy a következő hetekben több ezren aláírásukkal is támogatják az ebben leírtakat. Egyebek mellett azt kérik, hogy miután minden szolgáltatásnak ára van, az állam juttassa őket is megfelelő jövedelemhez: elsősorban munkahelyteremtéssel, másodsorban szociális juttatások formájában. Választhasson a fogyatékos gyermeket nevelő szülő, hogy munkát vállal, és segítőt vesz-e igénybe gyermeke ellátásához, vagy maga gondozza őt.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A demonstrálók figyelmeztetnek: az állam által ápolási díjként jelenleg biztosított legmagasabb összeg havonta 53 100 forint, miközben a létminimum összege (2015-ban) 92 300 forint. Ezenkívül kértek még komplex rehabilitációs rendszert, valós akadálymentesítést, egyenlő esélyű hozzáférést az infokommunikációs és jogi környezethez is.
A dokumentumban egyebek mellett azt is kérik, hogy legyenek megfelelő oktatási intézmények a halmozottan sérült gyermekek számára. Mert ameddig ez nincs, addig sokaknak otthonokban kell élniük, és ez a megoldás mind az érintetteknek, mind a többségi társadalomnak rossz és drága. Egyenlő feltételeket kérnek az egészséges emberekkel a lakhatásban is, hogy azok a fogyatékkal élők, akiknek állapota nem feltétlen indokolja a lakóotthoni elhelyezést, önállóan élhessenek.
