– Az Egyesült Államok világosan megfogalmazta elvárásait. Nincs gond az oroszokkal mint kereskedelmi partnerekkel, érthető az energiahordozók terén a magyar függőség is. Az USA azonban 1999 óta forma szerint is Magyarország szövetségese, a magyar NATO-csatlakozást éppen a mostani miniszterelnök írta alá. A választások után azt remélem, hogy csitulnak az Amerika és az EU elleni kirohanások. Ösztöneim azt súgják, a miniszterelnök ezt szeretné, s remélem, tényleg így van. Az Amerikai–Magyar Kereskedelmi Kamarában mondott múlt heti beszédét jól fogadták. Szavait következetes tetteknek kellene követniük kormányának tagjai részéről. Szomorúan mondom, hogy az a benyomásom, a környezetében akadnak, akik inkább a saját érdekeiket szolgálják és nem Magyarországét.
– Változik-e az amerikai álláspont most, hogy a republikánusok többségbe kerültek a szenátusban?
– Érdekes tévképzet, hogy a republikánus többség drámai módon befolyásolja majd a Magyarországgal kapcsolatos amerikai külpolitikát. Ez nem igaz. Nagyon rossz tanácsokat adnak a miniszterelnöknek, akik ilyesmit mondanak neki. Amiben tényleg van különbség, az amerikai–orosz kapcsolatok megítélése: a republikánusok sokkal keményebbek. A „héja” álláspont súlyosabb következményekkel járna Magyarország számára is.
– Kormányoldalon André Goodfriend ügyvivőt kiáltják ki bűnbaknak. Miatta romlott volna meg a kapcsolat?
– Ez a vád nem fair. Amikor az ellenzék ennyire gyenge, fokozott figyelmet vált ki, ha egy erős hang fejez ki bírálatot. Ez néha kockázatos, mert a „hangot” tekintik az ellenzéknek. Mégis azt vallom: ne lőjenek a hírhozóra! Hallgassák meg, még ha nem kellemes is az üzenet. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy ez az ország évtizedekig szovjet megszállás alatt élt. A Putyin-kormányzat sok tekintetben meglepően hasonló ahhoz a rezsimhez. Roppant kockázatos őket barátoknak elfogadni.
