Az is lehet persze, hogy a celebek adják meg a rendezvény rangját. Őket nem soroljuk fel név szerint, de régi és új színészekből, zenészekből, sportolókból és pénzcsinálókból is gazdag volt a felhozatal. Aki ad magára, annak a Derbyn továbbra is illik ott lennie – nem is akárhol, hanem a főlelátó legfölső emeletén, a panoráma-étteremben, ahol kánikula idején is viszonylag szigorú dress code van érvényben, és jócskán megkérik az asztalok árát. A komoly emberek természetesen nem szólóban, hanem az asztaltársaságukkal vannak jelen, amit lehetőség szerint legalább egy kalapos úrinő is kiegészít.
|
| Földi Imre / Népszabadság |
Sokat számít természetesen az alkalom soha vissza nem térő jellege is. A lóversenyszezonban két igazán fontos epizód van: az egyik a nyeretlen kétévesek versenye, amit értelemszerűen a legjobb lovak is csak egyszer nyerhetnek meg (egy ilyen győzelemmel indult 2007-ben Overdose karrierje is), a másik pedig a Derby. Utóbbit, bár mára a magyar nyelvben is „köznéviesült", ebben a szövegkörnyezetben kénytelenek vagyunk nagy betűvel és ipszilonnal írni, megemlékezve a márkanévépítés egyik klasszikusáról.
1780-ban történt, hogy Derby grófja fogadott Sir Charles Bunbury-vel arról, melyikük lova a gyorsabb. Úgy állapodtak meg, hogy a győztesé a díj és a dicsőség, a versenyt viszont a vesztesről nevezik el. Végül Derby úr lova vesztett, így őt ismeri most az egész világ, Derbynek (vagy derbinek) pedig világszerte az adott ország legjobb hároméves angol telivérjeinek galoppversenyét hívják. Derbyből minden országban évente csak egyet rendeznek, ezért a győzelem, illetve a vereség is egyszeri – annak viszont nincs akadálya, hogy ugyanaz a hároméves ló egyazon esztendőben több ország derbijén is rajthoz álljon. 1966-ban a Nem igaz nevű magyar ló a Magyar, az Osztrák és a Bajor Derbyt is megnyerte. A győzelem általában további diadalok előszobája, de a Magyar Derby közel százéves történetében kéttucatnyi olyan győztes ló is akadt, amelyik a háromévesek nagyversenye után soha többé nem nyert semmit.
|
| Földi Imre / Népszabadság |
Ezen a ponton el is érkeztünk a legfontosabb rangadó szemponthoz, a hagyományhoz. A Derbyn a lovak mindig 2400 méteren, gyeppályán futnak. A mének 57, a kancák pedig 55,5 kilogrammot cipelnek (természetesen a zsokéval együtt). A kancák átlagos testmérete hagyományosan kisebb, emiatt viszonylag ritkán nyernek, legutóbb 2010-ben volt nőnemű (ló)győztese a versenynek. A vitt súlynak egyébként perdöntő jelentősége van: egy plusz kilogramm nagyjából egy lóhossznyi hátrányt jelent – ezért is kell a zsokékat a felszerelésükkel együtt a verseny előtt és után megmérni az esélyegyenlőség érdekében.
A Magyar Derbyt 1921 óta rendezik meg; mivel az 1945-ös és az 1946-os év kimaradt, a mostani volt a 93. verseny. 1963-ban Imperiál nyert, de az az év más szempontból is emlékezetes maradt: akkor tűnt fel a kisbéri Imperiál idomárja, a legendás Aperianov Zakariás, aki hihetetlen és valószínűleg megismételhetetlen sorozatot indított. A családjával a Krím félszigetről érkezett „megélhetési bevándorló" lovai harmincöt év alatt tizenhat derbin végeztek az első helyen, ami annak ismeretében különösen nagy szó, hogy a Guinness Rekordok Könyvében csúcstartóként nyilvántartott tréner, John Porter lovai csupán hétszer nyertek.
A jelenleg is aktív Ribárszki Sándor idomár neve mellett eddig négy följegyzett győzelem szerepel. Neki a vasárnapi mezőnyben is futott egy lova, a négyes számú, bábolnai tenyésztésű Miniatűr. A szakértők viszont előzetesen két import lovat, a Quelindo nevű szürke mént és a Miss Turpan nevű sárga kancát hozták ki favoritnak: mindkettő veretlenül érkezett a Kincsem Parkba. Mielőtt azonban az ő összecsapásukra sor került, a budapesti közönség alapos ízelítőt kaphatott a versenyzésből.
Pénteken éjszakai lóverseny volt galoppal, ügetővel, agárversennyel, és egy különleges futammal ahol agár mérkőzött versenylóval. Oyabun, a négyéves mén végül egy technikai hiba miatt bent ragadt a startgépben, így külön-külön futották le a 450 méteres – az agárnak túl hosszú, a lónak extrém módon rövid – távot. Olyabun ifj. Kozma Istvánnal a nyergében bő egy másodpercet vert Rióra, az egyéves agárra, az pedig valószínűleg örök titok marad, hogy mi lett volna, ha valóban egymással versenyeznek (Kozma egyébként vasárnap „valódi" versenyt is nyert a Császár nevű sárbogárdi lóval).
A szombat délután az ügetőversenyeké volt, a 9. futamban lezajlott 101. (!) Magyar Ügetőderbyt a favorit Tonnyó nyerte magabiztosan. Vasárnap pedig tíz galoppversenyt láthatott a nagyérdemű, itt is kilencedikként, háromnegyed hétkor került sor a fénypontra, vagyis a Derbyre. A várakozás tikkasztó óráit mindhárom napon gasztronómiai és kulturális programok színesítették, pénteken fellépett Rúzsa Magdi, szombaton a Virtuózok, vasárnap pedig a Nemzeti Lovas Színház. Az evés-ivásról absztinens vegetáriánusként keveset mondhatok. Annyit talán mégis, hogy a húst nem fogyasztók becsületét ezen a hétvégén leginkább a sajt- és a lekvárkészítők mentették meg, amit ezúton is köszönünk.
A vasárnapi előfutamok közül az ötödik, a Nissan – Buccaneer díj alakult a legizgalmasabban. (A névadó Buccaneer mindenképpen megérdemelt egy apró kitérőt. Őt 1865-ben 2600 fontért vásárolták meg a kisbériek, és a derék fedezőmén utódai angol pályákon közel 700 ezer fontot nyertek 1878-ig. Buccaneer leszármazottja volt az egyik magyar csodaló, az 1876-ban az Epsom Derbyt és a Grand Prix de Paris-t megnyerő Kisbér is.) Sokáig úgy tűnt, hogy a favorit Silent Blessing akkora fölénnyel nyer majd, mint ahogyan Overdose szokott fénykorában, ám az utolsó métereken majdnem lehajrázták.
Mindez azonban semmiség ahhoz képest, hogy a 93. Magyar Derby győztese Quelindo lett. Mert fontos ugyan a kalapfelvonulás, a celebsereg meg a hagyomány, de a legtöbben mégis csak azért jöttek, hogy megtudják, melyik a legjobb hároméves telivér az idei mezőnyben.
