Alpár nem készült zenésznek. A 37 esztendős férfi Pécsett, egy kétgyermekes családban nőtt fel. Apja mozdonyvezetőként, anyja a hőerőműben laboránsként dolgozott, bátyja kamionos lett, György állattenyésztőnek tanult. Tiniként egyik falusi haverjától kapott kedvet a szakmára, ám – őt idézve – csak a két pusztája volt, s arra építve nem tudott agrárvállalkozásba fogni, ezért elszegődött a pécsi állatkertbe gondozónak. Egy év múlva behívták katonának, s ott kedvet kapott az egyenruhához, és leszerződött a határőrséghez. Öt év után nem ajánlottak neki új kontraktust, emiatt 2003-ban állást kellett keresnie.
|
| Fotó: Laufer László / Népszabadság |
Határőrként meg-megfordult Drávaszerdahelyen, ahol épp nem volt gazdája a kocsmának. Kibérelte. A kocsmába járók elpanaszolták neki gondjaikat, és nemegyszer odaszúrtak a falu irányítóinak. Megtette ezt Alpár is: az ő baja az volt, hogy az önkormányzat nem tartott semmiféle rendezvényt, se egy bált, se egy nő- vagy nyugdíjas napot. Alpár azért hiányolta ezt, mert több bevételt szeretett volna, a falubeliek meg azért, mert mulatni jó. A helybéliek arra nógatták a morgolódó kocsmárost, hogy induljon 2005-ben az időközi polgármester-választáson. Megtette, vesztett, de egy évvel később már nyert. Ahogy 2010-ben és tavaly is.
Alpár először függetlenként lett polgármester. 2007-ben viszont belépett az SZDSZ-be, erről a kalandjáról így beszél:
– Azt se tudtam, mi a liberalizmus, azt viszont igen, hogy az SZDSZ kormányon van, s ha kérek valamit a falunak, megkapom.
2009-ben látta, hogy az SZDSZ-nek „annyi", és kilépett a pártból. Megtetszett neki, hogy Orbán Viktor azt ígérte, ha kormányra kerülnek, nem Pesten mondják meg, mi a jó a falvaknak. Belépett a Fideszbe, és másodszor a párt színeiben lett polgármester. Egy évvel később kilépett: – Azt láttam, hogy egy választási ígéret sem teljesült – indokolja akkori döntését –, senki sem volt kíváncsi a falvak szavára. Több baranyai Fidesz-politikussal is vitám volt,
nem értettem egyet azzal, hogy a Fidesznek fontosabbak a stadionok, mint a lepukkant falusi óvodák,
bántott, hogy a gyerekek éheznek. Bosszant a trafik- és a földmutyi meg a vasárnapi zárva tartás is.
Alpár a múlt évben már újra függetlenként nyert. Tény, hogy a polgármester bátran függetlenkedhetett, mert Szerdahely nincs ráutalva a kormány jóindulatára. A falu határában 2012-ben átadtak egy gázmérőállomást, s az ott átfolyó gáz értéke után az önkormányzatot megilleti évi 38 millió forint iparűzési adó, ami ötszöröse a településnek járó állami normatívának.
A talált pénzből jut a népjóléti gesztusokra: a helybéliek nem fizetnek kommunális adót, a falu állja az iskolások étkezési díját, a derítők szippantásának és a kutyák csipelésének költségét, minden család kap egy köbméter tűzifát, és évente több bulit is rendez az önkormányzat.
A pénzből telik a falu szépítésére, a fejlesztési pályázatok önrészére. Így épült a vendégház is, ahol bulikat rendeznek.
A felsoroltakkal elégedettek is a szerdahelyiek, sokan mégse ezzel magyarázzák, hogy Alpár György – bár betelepülő – háromszor is leverte kihívóit, hanem azzal, hogy mulattat. Amikor még kocsmáros volt, hetente háromszor zenészeket hívott az ivójába. A zenekarok játszottak rockot, tánczenét, magyar nótát, mindent. Egyszer Alpár – akinek semmilyen zenei múltja sem volt – elénekelte Máté Péter örökzöldjét, az „Elmegyek"-et, s mivel a hangja tetszett a kocsma népének, akkortól rendszeresen beszállt. 2010-ben Alpár javaslatára a humoros mulatós nótáiról elhíresült Polgár Petit megválasztották külsős, társadalmi állású alpolgármesternek, azt gondolván, hogy a celeb jó hírét viheti a falunak.
|
| Fotó: Laufer László / Népszabadság |
Polgár tavaly elvitte magával Alpárt egy romániai koncertútra, és Hegyközcsatáron felküldte a színpadra. Utána Polgár ekképp fakadt ki:
Te hülye, ez tök jó, ezzel elmehetsz bárhová – s azóta a szerdahelyi polgármester megy is bárhová, ha hívják.
Az első két dalt Polgár írta Alpárnak, akit a közelmúltban megkeresett egy kiadó, hogy énekeljen fel 10-12 nótát egy CD-re.
Mellesleg jól jönne némi pénz a koncertekből és a lemezből, hiszen Alpár faluvezetői nettója 100 ezer sincs. A férfi sok éve elvált, egy gyermeke van. Élettársa pincérként dolgozik a közeli Harkányban. Amúgy az első klipben szerepel a polgármester szexisen kerekded élettársa és Alpár párjának hosszú combú húga, Eszik Vivien. Ő itt van most is a buliban, az egyik pillanatban véres hurkát hord, a másikban meg a polgármesterrel rokizik.
– A Gyuri a nótájával mindenkit levesz a lábáról – állítja Vivien –, ezért szeretik a szerdahelyiek, és ezért választják meg.
Előző napon faggattam a helybélieket, és a többség hasonlóan vélekedett. Arra, hogy egy polgármester-jelölt választási sanszait a muzsikálás nagyban javítja, tucatnyi baranyai történetet sorolhatunk.
A leglátványosabb példa Siklósé. A kilencezer lelkes kisváros első embere 2002 óta Marenics János. Ő mindig független jelöltként indult, s nagy fölénnyel verte ellenfeleit, jöhettek balról, jobbról vagy középről. A városában csak Öcsiként emlegetett 60 esztendős polgármester tanult muzsikus: kisiskolásként a városi fúvószenekarban játszott, s 13 évesen bevették egy siklósi rockbandába, ami a saját számokon túl Rolling Stones-, Cream- és Led Zeppelin-dalokkal domborított. A klarinéton, szaxofonon, dobon és basszusgitáron is boldoguló Marenics később megfordult több bandában, aztán felvették a pécsi egyetem jogi karára. Mivel apját elvesztette, kénytelen volt vendéglátóhelyeken zenélni, hogy pénzt keressen és tanulhasson. Diploma után vb-titkár lett, az alacsony keresetet is zenéléssel egészítette ki, majd elment Norvégiába és tengerjáró hajóra muzsikálni. 1989-ben elnyerte az egyik biztosító siklósi fiókvezetői posztját, de amellett is zenélt. Marenics hat évig a siklósi vár pinceéttermében lépett fel csapatával, s ott játszani kellett tánczenét, dzsesszt, operettet, népdalt, nótát egyaránt.
– Minden este telt ház volt – emlékezik a múltra egy 55 éves erdészeti dolgozó. – Öcsi remek hangulatot csinált, ma is jó visszagondolni azokra az évekre. Szerintem ezért is szavaznak sokan Öcsire, mert
ha rágondolnak, eszükbe jut a fiatalságuk és az, hogy milyen jól szórakoztak a várban.
A Siklós utcáin találomra leszólított helybéliek közül volt, aki dicsérte Marenics polgármesteri teljesítményét, volt, aki keményen kritizálta. Ám az utóbbiak mindig megjegyezték, hogy Öcsi szerintük azért nyer, mert egykor muzsikált. Sőt, még ma is: ahányszor jön a választási kampány, a városban szabadtéren fellépő, országos hírű zenekarok felhívják a színpadra Öcsit, aki elénekel velük egy-két nótát. Így beszállt már Csepregi Éva, Horváth Charlie, Demjén vagy a Bikini koncertjén is. Ezek – a siklósiak sejtése szerint – le vannak zsírozva, de ettől még hatnak.
Az ezerlelkes Palotabozsoknak 1990 és 2006 között Schütz József volt a polgármestere. A most 72 éves férfi sikerében a falubeliek szerint nagy szerepe volt annak, hogy muzsikált. Schütz rézfúvós hangszereken játszott, gitározott és énekelt, zenekaraival pedig 1961-től kezdve körbemuzsikálta a régiót. Bozsokon minden buliban az ő bandája adta a talpalávalót.
– A székelyek a csárdásért voltak hálásak, a németek meg a polkáért, keringőért – mondja a zenéléstől tavaly visszavonult férfi. – Ha megszólalt a Herz Schmerz Polka, a németek énekeltek, táncoltak, sírtak, nevettek. Az biztos, hogy ezek a közös élmények befolyásolták a választókat.
Tizenöt kilométerrel odébb, Szajkon 1970-től Farkas Béla zenekara gondoskodott a báli és lakodalmi jókedvről. Farkas erősáramú gépésztechnikusként dolgozott, ettől azonban nem választották volna meg az elmúlt három ciklusban szőr nélkül polgármesterré, az inkább annak szólt – vallják a szajkiak –, hogy a most 57 esztendős férfi tárogatójával és szaxofonjával, na és a sramlitól a világslágerekig minden stílusban jól boldoguló bandájával gyakran vitte táncba
a falu népét.
Tajti Zoltán szintén zenész és polgármester, 2010 óta a Pécs melletti Pellérd első embere. Billentyűsökön játszik, zenekara a rocktól a mulatósig mindent. – Egy buliban a zene összehoz egy lelki közösséget – véli a muzsikus. – Sok pellérdinek szép élményeket szereztünk, s ezt ők a választáson sem feledik el. A közeli Boda polgármestere, Kovács Győző 1990 óta minden választáson nyert, egyet kivéve ellenfele sem volt. A 460 lelkes falu vezetője 1973 óta zenél, s együttese a helyi bulik visszatérő szórakoztatója. Ma már azért szavaznak rám a bodaiak – mondja a 60 éves férfi –, mert elégedettek a falu fejlődésével, ám eleinte a zenészre voksoltak. Élvezték a zenénket, és azt, hogy látszott: örülök az örömüknek.
Megy a dajdaj a szerdahelyi vendégházban, Alpár György énekel: „Halljátok cigányok, valahogy ma oly jó kedvem van...". Előző napon a polgármester a hivatalában így kesergett. – Odalett a falvak jókedve.
Régen egy disznóölésre összejöttek húszan-harmincan, hajnalig szólt a zene, most mindenki levágja a cocát családilag, csendben. Talán ez is attól van, hogy a politika megosztja az embereket.
Szerdahelyen már kocsma sincs, egy éve senki sem veszi bérbe. Pedig kocsma kell egy faluba, nem azért, hogy berúgjunk, hanem hogy egymással legyünk.
De a klipforgatás napján nem kesereg a polgármester. Amikor azt énekli, hogy „húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok...!", vele danol mindenki.
– Tizenöt éve barátok vagyunk – bök Alpár felé egyik cimborája, a 42 esztendős Adrián. – Sokan elítélik ám Gyurit, hogy olyan lezser. Irigylik a jókedvét. De sokan szeretik is, mert dalolni mindenki szeret, és kedvenc nótája mindenkinek van. Akinek nincs, annak lelke sincs.
