Szerinte a valódi kedvezményezettek részben az utóbbi években helyzetbe került bérlők lesznek (nekik csak tízszázaléknyi önrészt kell letenniük, mindenki másnak 20 százalékot), részben azok a spekulánsok, akik elegendő pénzzel rendelkeznek, és a bérleti joggal terhelten is megéri nekik vásárolni.
Ezt erősítette meg kérdésünkre Széplaki Tamás, egy nem az államtól, hanem magánszemélyektől bérelt területeken gazdálkodó, azaz közvetlenül nem fenyegetett kisalföldi agrárcég vezetője. Azt mondta, a kormánytöbbség már a lehetséges földvásárlók körének drasztikus szűkítésével blokkolta a földpiacot és lenyomta az árakat, azzal a céllal, hogy
a földet új, a Fideszhez hű tulajdonosi körnek játssza át.
A földárak jelenleg rendkívül nyomottak: Ausztriában nyolcszor-tízszer, de még Szlovákiában is átlagosan kétszer annyit kell fizetni egységnyi termőterületért, mint Magyarországon. Emiatt nem áll meg az az érvelés, hogy az államot nem éri kár, amikor piaci áron adja el az állami földeket: valójában az állami vagyon elkótyavetyélése zajlik, mivel a piaci viszonyok nem érvényesülnek, az árak a padlón vannak – ugyanakkor a most eladott földek néhány éven vagy évtizeden belül garantáltan megsokszorozzák az értéküket.
– A kormánypárt nem a családi gazdaságokat, hanem a saját társadalmi bázisát építi: minden településen lesz egy-két ember, aki a politika jóvoltából hozzájut az állami földekhez, és utána döntő befolyása lesz a térségben a jövedelmi viszonyokra, a foglalkoztatásra – fejtette ki Széplaki, hozzátéve: az eladásra kijelölt földek (egy konkrét esetben 70 hektár 180 millió forintért) a kisebb gazdálkodók számára elérhetetlenek. Számukra éppen a kedvezményes állami földbérlet jelentette volna a földhöz jutás lehetőségét.
Széplaki Tamás szerint „néhány bűnöző játékterévé vált az ország, akik most bandaháborúznak egymással”.
Mint megjegyezte, a magyar államnak nagyjából 500 ezer hektárnyi termőföldje van, ennek egy része azonban természetvédelmi vagy egyéb okokból nem értékesíthető. Viszont a 380 ezer hektár meghirdetésével a kormány jóformán az összes forgalomképes állami termőterületet eladja. Szerinte az az érv sem igaz, hogy így védik meg a földeket a külföldiektől: a sokat emlegetett húszéves továbbértékesítési tilalmat csak egy bármikor megváltoztatható kormányrendelet tartalmazza.
Félelmeinek adott hangot Dorogi Árpád, a csaknem nyolcezer hektárnyi állami földön (több mint hatezer hektár szántón, illetve 1500 hektár legelőn) gazdálkodó Mezőfalvai Zrt. egyik közvetett tulajdonosa is. Mint lapunknak elmondta, a hozzájuk hasonló nagy bérlők többsége még mindig nem tudja, hogy az állam értékesíti-e a bérleményeiket, és nem is ismerik a szempontrendszert, ami alapján eldől, hogy melyik nagygazdaság földjeit jelölik ki eladásra, ami bizonytalanságot teremt (nemcsak a tulajdonosok, hanem a dolgozók között is – az utóbbiak többsége Mezőfalván tulajdonrésszel is rendelkezik a zrt.-ben).
Dorogi szerint a kedvezményes, hosszú távú bérlettel terhelt földeket közgazdasági értelemben nem kifizetődő megvenni, hiszen
az új tulajdonos termelni nem tud, a kedvezményes bérleti díj még a minimális kamatokat sem fedezi
(egy 100 hektáros terület vételára után évi 7-15 millió forintot kell a banknak kifizetni), a földalapú támogatás pedig a föld megművelőjéhez, vagyis a bérlőhöz folyik be.
– Ha Magyarország jogállam, akkor nincs okunk izgulni, hiszen bárki is a tulajdonos, a bérlethez nem nyúlhat hozzá. Akkor van baj, ha a kormánynak nem fontos a jogállamiság, és lehetővé válik a bérleti szerződések egyoldalú felbontása. Ebben az esetben a legnagyobb állatállománnyal rendelkező, legtöbb mezőgazdasági munkavállalót foglalkoztató nagygazdaságok tönkremennek – szögezte le Dorogi Árpád. Szerinte ezen az állam is hatalmasat bukik majd, ezek az agrárcégek ugyanis jelentős adóbefizetők, a magánföldvásárlók viszont – jellemzően őstermelőként – alig fizetnek közterheket.
