– Okos vagy – bólint nevetve.
– És te okos vagy, hogy eljöttél otthonról?
– Nem tudom. Majd meglátjuk.
Később az Emilként bemutatkozó férfi elmondja, hogy afgán, 33 éves, nőtlen, azért jött el, mert állandóan veszélyben volt, és félt. Amúgy belsőépítész, Norvégiába készül. Az ablakban mellett álló két társa közül az egyik Svédországba, a másik Németországba menne. Nem beszélünk tovább, mert újabb csapat közeledik a vonat felé, s őket nézzük inkább.
A százhúsz fős csoportot világoskék kesztyűt és gézmaszkot viselő rendőrök kísérik. A csoportban férfiak és nők, fiatalok és bottal araszoló idősek. Többtucatnyi gyerek is jön, kit kézen fogva vezetnek szüleik, kit meg nyakban, karban vagy kenguruban visznek. A csoportot tíz perc alatt elnyeli a vonat, s amint ez megtörténik, már feltűnik a következő csoport. Ők is százhúszan, elcsigázott nők és férfiak, többtucatnyi gyerekkel.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az egész történetet átjárja valamiféle automatizmus. A rendőrök nyugodtak és halk szavúak, a menekültek engedelmesek, fegyelmezettek. A vonathoz a Vöröskereszt piros ruháját viselő nők hordanak ásványvizet. Megszólítom egyiküket, s ő elárulja, hogy önkéntesként vesz részt a munkában, amúgy a zákányi önkormányzatnál dolgozik szociális területen. Úgy érezte, segítenie kell, azért vállalta ezt a munkát. A nevét megmondja,
de kéri, ne írjam le, mert nem akar a többiek elé tolakodni.
Mások is önként jöttek, őket is a lelkiismeretük hozta. A menekültek az önkéntes hölgy szerint problémamentesen viselkednek, örömmel fogadják a segítséget.
A Zákányban háromkor vonatra szálló migránsokat a horvátok másfél órával korábban irányították Magyarországra. A szerb határtól vonattal elhozott menekülteket a horvát rendőrök a magyar határ előtti utolsó állomáson, Botovo községnél szállították le a kocsikból. Onnan már gyalog tették meg az utolsó két kilométert az egyenruhások kíséretében. A horvátok tulajdonképpen a zöldhatáron „dobták át" a menekülteket, akiket a túloldalon már vártak a magyar rendőrök.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Amúgy Horvátország magyar határhoz közeli területein semmi nyoma annak, hogy a lakosságot akár a legkevésbé is izgatná a menekültek mozgása. Igaz, nem is igen találkoznak a horvát civilek migránsokkal, hiszen a rendőrök szervezetten – busszal és vonattal – viszik át az országon a szerb határnál „átvett” közel-keleti és afrikai menekülteket.
Az viszont némiképp kiszámíthatatlan, hogy a horvátok mikor, melyik ponton irányítják át a migránsokat Magyarországra.
Déli szomszédaink mintha tesztelnék a magyarokat. Az elmúlt két napban a beremendi átkelő és a zákányi zöldhatár „divatossá” vált. Mindeközben a drávaszabolcsi átkelőnél semmi mozgás sem volt, a barcsihoz is „csak” néhány száz menekültet küldtek a horvát rendőrök.
