Ez a trükk nem a tartásdíjról szól, ám számos eset utal arra is, hogy valakit kifejezetten az vezérel, hogy minél kevesebbet kelljen fizetnie. Egyesek készek akár egy jó állást felmondani, majd jóval kevesebbért elhelyezkedni, mi több, akár napi négyórás munkát vállalni – még diplomával is –, csak hogy lehetetlen helyzetbe hozzák a volt asszonyt. Érdekes, hogy a nők esetében nem találkoztunk ilyen megoldással.
De arra is volt példa, hogy valaki felszámolta a teljes egzisztenciáját, megszabadult a lakásától, ismeretlen helyre költözött, és soha többé nem ment hivatalos állásba. Hihetetlen, ám ezt sem tartotta túl nagy árnak ezért, hogy párján – még inkább saját, mellesleg nem kívánt gyerekén – bosszút álljon.
Egyre többen dolgoznak külföldön, s ha nem is tömegesen, de előfordul, hogy emberek ebben is lehetőséget látnak arra, hogy kevesebbe kerüljön nekik a hátrahagyott gyerek. Megesett, hogy valaki kifejezett azért hagyta el az országot, mert szabadulni akart a kötelezettségétől. Jobbik esetben persze fizetnek, csak nem annyit, amennyit a megváltozott kereseti viszonyok indokolnának, hiszen ugyanazért a munkáért jóval többet lehet zsebre tenni akár a szomszédos Ausztriában is.
Ami azonban sajnos nem ügyeskedés: százezerek kényszerülnek közmunkából és segélyekből megélni. Az ilyen címeken szerzett pénzek – legfeljebb havi ötvenezer körül összegről beszélünk – egy ember létfenntartását sem fedezik. Ekkora jövedelem mellett a tartásdíj gyermekenként 12-13 ezer forintnál több nemigen lehet, ami a tényleges nevelési költségeknek csak a töredékét fedezi, de legalább a fizetésre kötelezett is éhen fog halni. Vagy feketén próbál némi mellékeshez jutni, amiből legalább nem is lehet levonni semmit.
Az első pillantásra ígéretesnek tűnő próbálkozások ellenére sem könnyű a tartásdíjat megúszni, mert a jogi lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen – legalábbis a Magyar György vezette ügyvédi iroda a konkrét példák kapcsán erre a következtetésre jutott. Alapesetben egyébként nem túl bonyolult a helyzet: a bíróság határozott összeget állapít meg, ami gyermekenként a szülő átlagos éves jövedelmének 15-25 százaléka lehet, de annak felét a fizetési kötelezettség semmiképpen nem haladhatja meg.
Figyelembe veszik ugyanakkor a gyermek(ek) indokolt szükségleteit, ami azt jelenti, hogy nem a létminimum biztosítása – a „szűkös tartás" –, hanem a jogosult igényeinek egyéniesített, átlagos színvonalú kielégítése a cél. A megélhetéshez, egészségügyi ellátáshoz, neveléshez és taníttatáshoz szükséges rendszeres kiadások e körbe tartoznak, de az esetleges luxusigények nem. Vagyis: egy havonta sok milliót kereső szülőt sem kötelezhetnek több százezres tartásdíj fizetésére.
Az átlagos élethelyzet természetesen nem ez. Magyarék szerint azonban – legalábbis elvileg – szinte mindenre van megoldás. Ha valaki egyáltalán nem fizeti a jogerős ítéletben megállapított tartásdíjat – és nincs olyan rendszeres jövedelme sem, amelyből a munkáltató azt levonhatná –, azonnal bírósághoz kell fordulni, mert a hat hónapon túli hátralék behajthatatlan.
A minimálbéres trükkre pedig a Legfelsőbb Bíróság egy 1996-os döntése ad frappáns választ: a szerint a tartásra kötelezett főállásából származó bérjellegű, valamint egyéb jövedelmein túl az adott tárgyévben osztalék és költségtérítés jogcímen befolyt más pénzeket is figyelembe kell
venni.
Ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság egy 2000-es elvi határozatából következik, hogy az eltitkolt jövedelmek miatt is rajta lehet veszíteni. Kimondták ugyanis, hogy a gyermektartásdíjat fel lehet emelni, ha a szülő életmódjából, költekezéséből a kimutatottnál lényegesen magasabb jövedelemre lehet következtetni.
Ez egyébként érvényes mindazokra, akik arra játszanak, hogy kozmetikázott kereseti igazolással csökkentsék a tartásdíj összegét. A bíróság ugyanis sok mindent megtehet: bekérheti a fizetésre kötelezett ingatlanainak tulajdoni lapját, közüzemi számláit, s elrendelheti akár környezettanulmány készítését is. Konkrét eset: egy budai lakás tulajdonosa esetében megállapították, hogy a bevallott keresete aligha fedezi a tényleges költségeit, és a tartásdíjat a becsült jövedelme alapján határozták meg.
Kevesebb házasság, több válás
Mintegy 66 ezer házasságkötést regisztráltak 1990-ben Magyarországon, míg 2014-ben már csak nem egészen 39 ezret. Ebben az időszakban a korábbi majdnem 25 ezer helyett 19 és fél ezer végződött válással. Vagyis 27 ezerrel kevesebb frigy köttetett, de a válóperek száma csak nem egészen öt és fél ezerrel csökkent. E közben 1990-hez képest több mint háromszor annyian vannak, akik csak élettársi kapcsolatot létesítettek.
Az ügyvédek szerint külföldre sem érdemes menekülni. Legalábbis az unión belül biztosan nincs kibúvó. Egy európai tanácsi rendelet szerint a tartási kötelezettségekre vonatkozóan valamely tagországban hozott határozatot külön eljárás nélkül el kell ismerni a közösségen belül mindenütt. Tehát akár Angliában is lefogják a bérből a tartásdíjat. A díj mértékének felülvizsgálatára azonban csak ott van lehetőség, ahol a döntés megszületett.
Általában igaz: aki úgy gondolja, hogy volt párja a korábbiakhoz képest jobban él, de önként nem akar többet adni a gyerekre, forduljon bírósághoz. Ez nem is kerül feltétlenül pénzbe, mert lehet pártfogó ügyvéd kirendelését kérni, bár itt megint belép a 28 500 forintos öregségi nyugdíjminimum. Aki ennél többet keres, nem kap ingyen jogi képviseletet.
Egy hajléktalannal viszont sok mindent tényleg nem lehet kezdeni, de a közfoglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelmet is munkabérnek kell tekinteni, ezért ebből letiltható a tartásdíj. A munkanélküli-járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, a keresetpótló juttatás harmada ugyancsak levonható a tartásra jogosult szükségleteinek fedezésére. Ebben az esetben elég szerény összegről lehet szó, bár jöhet a jogi út is, ha valaki nyilvánvalóan manipulál, mert feketén más jövedelemhez is hozzájut.
Néhány tétel viszont tabu. Ilyen többek között a nemzeti gondozási díj, az átmeneti segély, az önkormányzati segély, a fogyatékossági támogatás, a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka, az egészségkárosodásra tekintettel járó keresetkiegészítés, a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés. Ezekből biztosan nem lehet semmit elvenni.
Más kérdés – ismerik el az ügyvédek –, hogy a pernek mindig van valamennyi kockázata. A legszerencsésebb az, ha a felek megegyeznek, mert ezzel pénzt és időt is spórolnak. Ám egyéb megoldás híján érdemes lehet belevágni – vélik –, ha másért nem, hát a tartásra szoruló gyermek érdekében.
Szándékos bűncselekmény
Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – írja elő a Btk. Ha valaki a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Figyelem: szándékos bűncselekményről van szó, tehát az kevés, ha a kötelezett nem fizet. Önmagában tehát azért senki nem szankcionálható, mert elveszíttette az állását, és emiatt nem képes eleget tenni a kötelezettségének. Amennyiben viszont bizonyítható, hogy azért keresett más, alacsonyabb jövedelemmel járó munkát, hogy a tartásdíj összegét csökkentse, már felelősségre vonható. A bűnügyi statisztika szerint évente nagyjából két-háromezer alkalommal indul büntetőeljárás tartási kötelezettség elmulasztása miatt. De ez valószínűleg csepp a tengerben, mert a szülők csak végső elkeseredésükben jelentik fel a volt párjukat. Ráadásul az ilyen bűncselekmény bizonyítása sem mindig egyszerű feladat, mert elítélni csak azt lehet, aki tudna fizetni, de nem akar, illetve jövedelmi viszonyait illetően szándékosan hamis információkkal szolgál.
