Szijjártó Péter a vitatott vásárlásokról és a rokoni, baráti cégek gazdag szponzorálásáról nem ejtett szót, miként arról sem, hogy a Fidesz–KDNP-koalíció miért akarta titkosítani az MNB-alapítványoknak kiutalt, kamatcsökkentésből és árfolyam-különbözetből fakadó 260 milliárd forintot.
A külügyminiszter kijelentése nyomán megkérdeztünk három szaktekintélyt, mit gondolnak Szijjártó értékítéletéről.
Petschnig Mária Zita
– Közgazdászként ennek ellenkezőjét gondolom. Szijjártó Péter nemzetközi szakon végzett, az itt szerzett közgazdasági műveltsége nem biztos, hogy hiteles alapot ad az efféle kijelentéseinek – mondta Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa. Szerinte Matolcsy György a forint értékromlását tette kockára, holott jegybankelnökként éppen a forint értékének védelme lenne a legfőbb feladata, ebben az értelemben tehát hiteltelen. Annak külső okai vannak, hogy a kamatok csökkentése a Matolcsy-érában nem járt együtt a nemzeti valuta jelentős értékromlásával, nem pedig a jegybankelnök teljesítménye. Elsősorban az olajáresés okozta deflációnak és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed likviditásbővítő intézkedéseinek köszönhető, hogy a forint nem indult el még nagyobb mértékben a lejtőn.
Matolcsy hazardírozott, s bár azt jól felismerte, hogy negatív következmények nélkül csökkenthet kamatot, döntéseit az élet mégsem igazolta. A kamatcsökkentés ellenére ugyanis a vállalatok még az elmúlt évben is nettó megtakarítók maradtak a bankrendszerrel szemben, ami nonszensz egy fejlődő gazdaságban, hiszen azt jelenti, hogy a magánszféra továbbra sem beruházásokba fekteti a pénzét, hanem tartalékol.
Matolcsy nem unortodox, inkább a szabályoktól eltérő – mondja Petschnig Mária Zita. Minden szerepében több akar lenni, mint jegybankelnök: a gazdaságpolitika egészének alakítója.
Pogátsa Zoltán
– A Magyar Nemzeti Bank (MNB) árfolyamnyereségét természetesen a jegybanki törvénynek megfelelően és nem szabadon kellett volna felhasználni. Mindazonáltal Matolcsy Györgynek vannak érdemei. A növekedési hitelprogram (NHP) meghirdetése új irányt szabott a gazdaságfejlesztésben. Ma már inkább az a kérdés, hogyan gondolhatta bármelyik kormányzat korábban, hogy a hazai vállalatok képesek kitermelni azt a mintegy 7-8 százalékos extra reálkamatot, amit az itthoni magas piaci vállalati kamatszint jelentett. Ez szinte behozhatatlan versenyhátrányt jelentett a cégeknek, és gyakorlatilag nincs olyan iparág, amely képes lett volna ezzel megbirkózni. Az NHP megszüntette ezt az áldatlan állapotot – mondta a Népszabadságnak Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) docense.
Szerinte Matolcsy György másik nagy „haditette" egy közgazdaságtani presztízsvita megnyerése volt. Korábban ugyanis egyetlen jegybanki vezetés sem merte elkötelezni magát egy kamatcsökkentési ciklus mellett, attól tartottak ugyanis, hogy elszáll az infláció és a forint árfolyama is. Előbbi pedig Magyarországon jellemzően 3-4 százalékkal magasabb volt, mint a környező régiós államokban. – Az inflációt célzó kamatpolitikát általában a nemzetközi olajárak alakulásával, a mezőgazdasági árak változásának begyűrűző hatásával magyarázták.
Ezek a tényezők azonban minden más gazdaságra is hatnak. Való igaz, hogy Matolcsy György szerencsés pillanatban kezdett kamatot csökkenteni. Ezt biztosan nem tehette volna meg például 2008-ban, de most kiderült: az inflációnak fiskális oka volt, amit nem lehetett monetáris eszközökkel csökkenteni. Amint véget ért az adóemelési politika, nőni kezdett a fogyasztás, mégsem szabadult el az infláció. Az, hogy az alapkamat egy százalék körüli Magyarországon, azt sugallja bármilyen külső szemlélőnek, hogy nincs jelentős kockázati felár. Ennek ugyan nincs akkora gyakorlati jelentősége a gazdasági növekedés szempontjából, mint az NHP-nek, de mindenképpen jól fest – tette hozzá Pogátsa Zoltán.
Inotai András
– Az unortodox gazdaságpolitikával kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy a közelmúltban írtam egy cikket a hitelminősítőkről. Ennek a dolgozatnak a központi kérdésköre az volt, hogy miért nem minősítenek fel minket ezek az intézmények, noha jók a gazdasági mutatóink. Nos, a válasz: éppen az unortodoxiánk miatt – magyarázta lapunknak Inotai András, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Világgazdasági Intézetének kutatóprofesszora. A magyar gazdaság az uniós GDP 0,7 százalékát adja. Figyelembe véve ezt a csekély súlyt, meglehetősen nehéz dolog szembemenni a főáramlattal. Tipikusan erre a helyzetre mondja az angol: „Good luck!", azaz jó szerencsét – folytatta Inotai András. Hozzátette: a válság rávilágított arra, hogy a hagyományos gazdaságpolitika egyes elemeit felül kell bírálni, mint ahogy ez a helyzet a neoliberális tézisek több pontjával is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is ki kell önteni – zárta mondandóját az MTA kutatóprofesszora.