De sokan vannak, akiket senki nem látogat, a nyugdíjukat meg szinte teljesen elviszi a havi díj. Héjjáék ketten 228 ezer forintot fizetnek a fürdőszobás lakosztályért. (A havi térítési díj összege a férőhelyek típusától függően fejenként 106 500 és 124 500 forint között van, s évente emelkedik.) Erre jön rá a gyógyszerköltség. Sokan ezt már nem tudják fizetni. Az otthon ezért jó előre bebiztosítja magát. A belépéskor hozzájárulási nyilatkozatot íratnak alá a hozzátartozóval, aki ezzel vállalja, hogy fizeti a havi ellátási díjat, ha a lakó nem tudná.
– A valódi gond a bánásmóddal van. Nem tisztelik, sőt, gyakorta megalázzák az idős embereket.
Ezt is beleírtuk az elégedettségi kérdőívbe, amit évente kitöltetnek velünk. Bár ne tettük volna – kesereg Héjja Erzsi néni. – Bár a kérdőív névtelen, valahogy mégis rájöttek, ki rontja a statisztikájukat. Néhány nappal később beviharzott a szobánkba az intézményvezető, és ordítva huzigálta a fiókokat, feltépte a szekrényajtókat, majd összeszedte a gyógyszereinket, közben azt üvöltötte, hogy kezet csókolhatnánk neki. Azóta mindennap háromszor kell kuncsorognom a gyógyszerekért. Sokszor órákat várok a pirulákra.
A fenntartó szerint azonban csak megőrzésre vették át a 431 darab tablettát, mivel túl soknak tartották két személy részére, és félő volt, hogy a demenciában szenvedő férj hozzáférhet a gyógyszerekhez.
– Szememre vetik azt is, hogy segítek más lakóknak. Sőt azt is szóvá tették, hogy a szomszéd nénivel imádkoztam a kezét fogva, mondván félreérthető a helyzet. Akármit kérünk, akármit kifogásolunk, mi vagy mások, mindenre az a válasz, hogy ha nem tetszik, el lehet menni. De pont ez az, ami a legtöbbünk számára nem lehetséges – nehezményezi Erzsi néni.
– Nagyon csúnya dolgokat láttam én már itt. Bárkit kicsinálhatnak, senki nem jön rá, mert mindent lepapíroznak
– mondja Csécsi Terézia, aki gyógyszer-programkezelőként dolgozik az otthonban.
– Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak olyanokra, hogy például ellenőrzés címén minden órában bekopogtatnak az ajtón, és ha a lakó nem engedi be a nővért, az bekerül az átadó füzetbe, a sok beírásból azután gyorsan kikerekedik egy félmondat zavart pszichés állapotról. S onnan minden panasz ennek fényében értékelődik.
Csécsi Terézia többek között ezekről is beszélt a fenntartó képviselőinek, segítségüket kérve az intézmény igazgatójával kialakult konfliktusának rendezéséhez. Meghallgatták, de nem történt semmi, így tavaly októberben munkaügyi pert indított, április végén lesz az első meghallgatás.
Tavaly a dolgozók 12 százaléka távozott, de az önkormányzat szerint minden rendben van
A Kútvölgyi úti idősek otthonát működtető fővárosi önkormányzat szerint az intézménnyel minden a legnagyobb rendben van. Hozzájuk semmiféle panasz nem érkezett az otthon gondozóinak magatartására, stílusára. Az otthon jogi képviselője és a hatóságok sem jeleztek a lakók megaláztatására vonatkozó esetet, sőt, a Lakók Érdekképviseleti Fóruma sem hallott ilyenről.
Soha nincs panasz. A lakók félnek bármit is szólni, mondván jobb nem kihívni a sorsot maguk ellen, hiszen a többségnek már nincs hová menni – mondta erről a Népszabadságnak korábban Veres Lajos, a Kútvölgyi úti otthon másik lakója.
A kérdőívekre adott válaszok szerint a lakók 91,6 százaléka szeretetteljes viselkedésűnek tartja az ápolókat. Az ételt a hatályos miniszteri rendelet alapján adagolják, aki kér, repetát is kaphat. Az elmúlt években nem volt panasz az élelmezésre. Az otthon főzőkonyhájáról további három másik intézményt is ellátnak. A lakók egészségügyi ellátása is biztosított. A fent említett dolgozó ügyében is intézkedtek, mégis bírósághoz fordult. Az otthonban dolgozók 12 százaléka távozott tavaly, jellemzően több fizetésért.
Az intézmény szakmai minősítése évek óta kiváló.
