Alapesetben Márkó haza sem vihetné a hegedűjét, de annyira ragaszkodik a hangszerhez, hogy olykor felmentést kap a zenetanároktól a tiltás alól. A hangszerek ugyanis csak kölcsönben vannak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat monori közösségi házában, így különösen vigyázni kell rájuk. Egy budapesti hangszerkészítő és -javító mester, Nemessányi László ajánlotta fel a hegedűket és a csellókat, amíg a szeretetszolgálat saját gyűjtésből be nem szerez egy egész zenekarra való kollekciót.
A máltaiak tavaly indították el az úgynevezett „szimfónia programot” – ez már a sokadik akciójuk a monori romatelepen. Tíz éve „költöztek be” a tabáni városrészbe, azóta tanodát, majd gyerekházat nyitottak, de évek óta folyik egy fociprogramjuk is. Mindegyik akciójuk lényege, hogy elősegítsék a telepen mélyszegénységben élő cigány gyerekek közösségi beilleszkedését.
Ennek része a „szimfónia program” is, amely lényegében egy zenei szociális akció. Bátki Márton, a máltaiak programkoordinátora úgy fogalmaz: a romatelepen élő általános iskolás korú gyerekek számára a zenetanulás már önmagában is erős fejlesztőeszköz, a zenekari együttműködésnek pedig kiemelkedő az integráló, közösségépítő hatása. A zenetanulás szigorúan önkéntes alapon működik, a foglalkozásokat szintén önként jelentkező zenetanárok tartják heti három alkalommal az 5-10-15 fős csoportoknak. Monoron az elmúlt egy évben 30-40 cigány gyerek kapcsolódott be a programba.
|
Ezek a gyerekek nem roma muzsikuscsaládokból jönnek, általában nulláról kezdik a zenélést
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Nem tehetségkutatásról van szó – szögezi le Bátki Márton. – Ezek a gyerekek nem roma muzsikuscsaládokból jönnek, általában a nulláról kezdik a zenélést, és nem is tehetségesebbek az átlagnál. Az iskolában kevés a sikerélményük, itt viszont az együtt muzsikálás öröme felszabadítja őket, sokan nálunk élik át először a közösséghez tartozás élményét.
A kívülálló számára a zenefoglalkozások kissé kaotikusnak tűnnek. Szokásos próbahelyzetről szó sincs: a gyerekek nem ülnek le körben, hanem hangszerükkel a kezükben le-föl járkálnak a közösségi házban, hol bekapcsolódnak a közös muzsikálásba, hol félrevonulnak egy eldugott sarokba egyedül gyakorolni.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Bár a zenefoglalkozásokat hivatalosan általános iskolásoknak hirdették meg, az elmúlt egy évben fiatalabbak és idősebbek is csapódtak a zenekarhoz. A rangidős, az 53 éves Gulyás Attila négy hónappal ezelőtt vett a kezébe először hegedűt, miután a gyerekek egyik helyi fellépése meghozta a kedvét a muzsikáláshoz. A kertész végzettségű, ám hosszú ideje munkanélküli férfi az egyik legaktívabb diák, egyetlen órát sem mulasztana el, lelkesedésével rövid időn belül bejátszotta magát a zenekarba.
A zenefoglalkozást egy éles hang szakítja félbe: – Máté, mit csináltál? – mered rá egy nyolcévesforma fiú hangszerére az egyik zenetanár. – Nem szabad belevésni a nevedet a hegedűbe – szörnyülködik. Máté lehajtott fejjel hallgatja a feddést, láthatóan nem igazán érti, mi rosszat tett. Bátki Márton szerint ez is a tanulás egyik fázisa, hiszen a telepi gyerekek számára nem evidens, hogy miként kell vigyázni egy hangszerre. – A „szimfónia programban” a zenélés mellett számos más fontos dolgot is megtanulnak: figyelni kell a másikra, a fellépésre illik szépen felöltözni, órákig is lehet koncentrálni egy adott feladatra – sorolja Bátki Márton.
Bátki László zenetanár (a programvezető édesapja) azt mondja, rengeteg élményben volt része az elmúlt egy évben. – Ez a feladat közelebb áll a szülői felelősséghez, mint a pedagógusi munkához. Több benne az ösztönösség, mint a tudatosság, hiszen nem zenészeket képzünk, még csak nem is egy zenekart hozunk létre, hanem egy közösséget a periférián élők gyerekekből – mondja Bátki László. A monori sikeren felbuzdulva a szeretetszolgálat idén ősszel 15 településre terjesztette ki a programot. Zenetanárokból nincs hiány, viszont szívesen fogadnak minden hangszerfelajánlást.
