Mindehhez képest feltűnő, hogy az Orbán Viktor által már életében a nemzeti panteonba emelt, az új alkotmány előkészítésébe is bevont rendszerváltó politikussal a hazai jobboldal mennyire nem tud mit kezdeni. Erre nemcsak a „félállami”, a Nemzeti Örökség Intézete által szervezett temetés utalt, hanem a jelenlévők névsora is tükrözött némi zavart.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A külföldön lévő Orbán Viktor helyén Áder János köztársasági elnök ült, a kormányt egyedül Balog Zoltán erőforrás-miniszter képviselte, a mögöttük lévő sorban többek között Schmitt Pált, a plágiumügye miatt megbukott volt elnököt, és Fekete Györgyöt, a Magyar Művészeti Akadémia elnökét lehetett látni, de tiszteletét tette Szőcs Géza volt kulturális államtitkár és Tőkés László EP-képviselő is (a politikai paletta bal felét többek között Tóbiás József MSZP-elnök, valamint Hiller István, Suchman Tamás és Baja Ferenc volt miniszter reprezentálta). A ravatal előtt három „civil” méltatás – Balog miniszteré, Lezsák Sándor MDF-alapítóé és Bihari Mihály korábbi AB-elnöké – hangzott el: Pozsgay bátorságát, helyzetfelismerő képességét és felelősségtudatát mindegyik kiemelte, de egyik sem jutott arra a következtetésre, hogy azért kellene hálásnak lennünk neki, mert ma ilyen jó Magyarországon élni.
Az egyszerű hallgatónak inkább az volt a benyomása, hogy a jelenkori politikai elit az MSZMP eltakarítását, a mostaniak helyzetbe hozását köszöni meg a szocializmus összeomlásakor történelmi szerepbe került politikusnak. Azt a momentumot pedig tapintatosan kikerülték, hogy 1990-ben a Fidesz az SZDSZ-szel összefogva nem egyszerűen a közvetlen elnökválasztást, hanem konkrétan az akkoriban kiemelkedően népszerű Pozsgay Imre köztársasági elnökké választását akadályozta meg.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Jelenits István piarista szerzetes, a tanító rend korábbi magyarországi tartományfőnöke felidézte: egy interjú tanúsága szerint az édesapját korán elvesztő Pozsgayt az első évek családi élményei tartották vissza attól, hogy a politikai hatalmat – amelynek az előző rendszerben többféle pozícióban is részese volt – rosszra használja. Jelenits szerint nem a pap dolga, hogy a politikusi életutat értékelje, Pozsgay Imre emberségét és a hit mellett kitartó állhatatosságát azonban érdemes példaként felmutatni az utókornak.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A katolikus liturgia szerint szertartás – amelynek egy pontján, az evangéliumi résznél, amit a katolikusok hagyományosan felállva hallgatnak, világosan látszott, hogy kereszténydemokrata kormányzás ide vagy oda, kormánykörökben nem napi rutin a misehallgatás – csupán a ravatalbontásig volt nyilvános, a koporsóban felravatalozott egykori államminisztert csak a családtagok kísérték el az utolsó útjára.
