A 43 éves Lőrincz Zoltán korábban rendőrként és határőrként szolgált, jelenleg magánnyomozóként dolgozik a magyar–ukrán–román hármas határ melletti Fehérgyarmaton. Rendőri hivatása révén széles ismeretségi körre tett szert az alvilág embereitől kezdve a jelenlegi rendőri vezetőkig.
A leszerelése után tett némi kitérőt a szabolcsi üzleti életben, kapcsolatba került néhány igazi nehézfiúval, ennek következtében Kisaron egyszer rálőttek gázpisztollyal, Ukrajnában pedig cigarettacsempészek akarták megveretni. A gázpisztolyos támadás nem járt komolyabb sérülésekkel, Lőrincznek volt annyi ereje, hogy az elkövető után eredjen, elvégre magas, megtermett, határozott fellépésű ember, aki nem ijed meg a saját árnyékától – ám a gázpisztolyos támadóhoz nem sokkal később segítő szándékkal csatlakozott egy másik férfi is, aki szamurájkarddal hadonászott, s ez a mozzanat már a sokat látott Lőrincz Zoltánt is lehangolta. Volt alkalma megtanulni, hogy Szabolcsban kemény világ uralkodik, szépen le vannak osztva a szerepek, a jobban termelő piacot pedig milliárdos üzletemberek felügyelik.
A magándetektívnek újabban a térség politikai kiskirályaival gyűlt meg a baja, a helyi hatalmasok ugyanis kezdik azt hinni, hogy mindent megtehetnek. Lőrincz Zoltán a magánnyomozásai során számos stiklire bukkant, s ezek közül az olyanok dühítik leginkább, amit tehetős „politikai vállalkozók” követnek el a jogilag felkészületlen, közügyekben járatlan szegény nép ellen. Erről van mesélnivalója bőven.
Azt mondja, hogy van olyan polgármester, aki csak papíron van bejelentve a saját falujába, amúgy városban lakik olyan kacsalábon forgó palotában, amelynek mind a négy égtáj felé nyílik tágas, napfényes ablaka, így akármerre fordul a föld, a házba mindig besüt a nap. Persze Lőrincz Zoltánt nem ez ingerli, hanem az, hogy a polgármester a papír szerinti lakóhelye szerint mindeközben szociális rászorultnak minősül, így az ugyancsak szociálisan rászorult gyermekei jelentős kedvezményekre jogosultak. Hogy miért minősül szociálisan rászorultnak egy jómódú polgármester? Hát azért, mert ezt szavazta meg a keze alá dolgozó képviselő-testület, s ez a másik jelenség, ami Lőrincz Zoltánnak szúrja a szemét: a mamelukok önkormányzatisága, amelyben nem létezik konstruktív ellenzék. Szerinte a világ végén a legtöbb képviselő mindenre rábólint, amit a polgármester akar, ami nem is csoda, hiszen a kistelepülések lakói végtelenül kiszolgáltatottak.
