- Mi már csak megleszünk valahogy – szól közbe élettársa, Tanács Zoltánné. - De mi lesz a fiatalokkal? Méghozzá nem a léhűtőkkel, hanem azokkal, akik dolgozni akarnak. A lányomnak két munkahelye is van, elmegy reggel, és sötéttel jön haza, még sincs esélye sem, hogy külön tudjon költözni a férjétől, akivel megromlott a házassága. És mi látjuk, mennyi lakás üres itt a lakótelepen – de annyira keveset kapnak meg szociális bérlakásként a rászorulók, hogy neki és az unokámnak sohasem jut belőle.
– Ezekbe a lakásokba a Kádár-korszakban költöztek be az emberek, és beléjük rögződött, hogy azt a kevés jót, ami jutott nekik, a szocialistáktól kapták – folytatja az asszony. Élettársa azzal egészíti ki, hogy ugyan becsomagolták a panelházakat, de a víz, gáz és fűtésvezetékeket nem újították föl, rothad belül minden.
Mag Béla szintén nyugdíjas, ő az MSZP győzelmét várja (Szegeden együtt indul az MSZP, a DK és az Együtt.) Szerinte jól mennek a dolgok a városban, nagy építkezések voltak, javult a közlekedés, a közellátás – ebben Botka tizenkét éves munkálkodásának nagy szerepe volt. Fölhozom, amit az imént hallottam. Hogy a munkahely viszont kevés.
- Ez nem Botka hibája – veti ellen Mag Béla. - Az egész országban ilyen a helyzet. Én megkockáztatom, hogy az Európai Unió az oka. Mióta beléptünk, hegyekben áll mindenféle importáru, nem is akarnak ide olyan üzemeket telepíteni, amelyek elfoglaltságot adnának az embereknek. De ha nem így van, akkor sem a polgármester, hanem a kormány dolga munkahelyeket teremteni.
Tápét azért választottam, mert ott független jelöltként elindult Juhász Gyula, aki nyolc éven át volt önkormányzati képviselő a Fidesz színeiben. Konfliktusa volt azonban Kothencz Jánossal, nem írta alá feltételek nélkül a hűségnyilatkozatot, azért a Fidesz másik jelöltet indított helyette. Juhász szerint Kohári Nándor már többször indult egyéni jelöltként, mindig másutt, de még sehol sem nyert. Ebben azonban nem biztosak a tápéi Fidesz-szimpatizánsok. A családi házas városrészben vegyes életkorú a lakosság, sokan költöztek ki a belvárosból. Egy, a jobboldalért szurkoló férfi úgy véli, teljesen mindegy, ki a helyi jelölt, úgyis a pártszimpátia számít. Egy MSZP-szimpatizáns viszont örül, hogy a jobboldalt megosztja Juhász indulása. Szerinte ezzel nagyon megnőttek a baloldali jelölt esélyei.
|
| Karnok Csaba / Népszabadság |
– Úgy gondoltam, akkor jövök el szavazni, ha majd Kossuth, Széchenyi és Deák között lehet választani - válaszol kérdésünkre egy napszemüveges fiatalember. - De aztán mégis eljöttem, és a Jobbikra szavaztam. Lehet, hogy ha hatalomra jutnak, ők is lopnak, de ki kell egyszer próbálni őket is. Engem nem érdekel, ki hány milliárdot ígér, úgysem tudják teljesíteni. De a Jobbikon kívül nem mond senki ilyet, hogy hazám, nemzetem – én azért választottam őket.
Többektől megkérdezem: szerintük van-e esélye a kisebb pártoknak is mandátumot szerezni. Szegeden ugyanis nagyon kiélezett a küzdelem Botka és kihívója között. Legalábbis így érzik az emberek – biztosat nem tud senki. Azt mondják, a Jobbiknak valószínűleg lesz legalább egy helye. Az LMP sokaknak rokonszenves, egy fiatalasszony szerint, ha rájuk szavaznak, azzal lemondanak arról, hogy a nagy pártok küzdelmébe beleszóljanak.
Mindenki szoros eredményt vár, de jósolni senki nem akar. A jobboldali szavazók is nagyon óvatosak: 2002 óta annyiszor csalódtak már, hogy maguk sem merik elhinni, hogy megverhetik Botka Lászlót.
