Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: ezzel a vízügy beleragadt a belügyi tárca számára amúgy is szimpatikus katasztrófavédelmi logikájú, a mozgósításon és az élőerőn alapuló védekezési szisztémába, miközben már az előző Orbán-kormány stratégiája is a tervszerű megelőző szemléletű, fenntartható vízgazdálkodást írja elő. Ennek viszont semmilyen előzménye vagy szakmai bázisa nincs a BM-nél.
Mostoha körülmények
Egy névtelenséget kérő vízügyes lapunknak úgy foglalta össze a helyzetüket: „Sok rendes, jó szakember dolgozik nálunk, egyre mostohább körülmények között." Nem erősíti a szakmai önbizalmukat az a tény, hogy a BM „közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkársága" alá tartoznak. Az elnevezés pontosan jelzi, mekkora súlyt helyeznek a kormányzatban a vízügyre. Igaz, legalább a viszonylagos önállóságuk megmaradt, azaz egyelőre nem integrálták őket a mindent felszippantó kormányhivatalokba – bár szándék állítólag lenne rá. Ugyanakkor tizenkét vízügyi igazgatóságot tizenkilenc hivatalba áttenni eleve képtelenségnek és az ágazat teljes szétverésének tűnik, amit forrásunk szerint a várható következmények miatt nem mertek meglépni eddig.
Mint megtudtuk, szakemberhiány elsősorban a fiatal mérnökök körében tapasztalható – mivel a mérnöki bérek is versenyképtelenek –, de a gát- és csatornaőrök minimálbére sem csábító. A gépjármű- és gépállományra ráférne a fiatalítás, viszont az uniós pénzek a szivattyútelepeken és árvízvédelmi töltéseken sokat segítettek. A túlterhelésre – különösen ilyenkor, ár- és belvíz idején – nem panaszkodnak, az ágazatban dolgozók úgy szocializálódtak, hogy ha jön a víz, akkor nincs nyafogás. A közfoglalkoztatással is úgy áll, hogy vészhelyzetben minden kéz jól jön, de a hétköznapokon az emberek irányítása a napi alapfeladatok mellett komoly terhelést és adminisztrációt jelent.
Bajt hozó reformok
Hasonló jelenségekről számolt be lapunknak egy másik, az ország keleti felében működő vízügyi igazgatóság dolgozója is: szerinte jellemző, hogy miközben hetedik éve nem volt náluk béremelés, az ágazatot a rendszerváltás óta átlagosan két-háromévente átszervezik, és minden ilyen „reform" tudás- és szakemberveszteséggel jár. Újakat felvenni pedig szinte lehetetlen, legalábbis olyat, aki valamennyi tapasztalattal is rendelkezik – az egész vízügyet a nyugdíj előtti generáció és néhány friss diplomás működteti.
|
Belvízzel borított legelő egy tanya mellett Görbeháza térségében
Czeglédi Zsolt / MTI |
A legutóbbi átalakításnál, az előző kormányzati ciklusban megszüntették a kutatómunkát végző szervezetet, nincs rendszeresen megjelenő szaklap, ami korábban a szakma belső fóruma volt, és nincs jövőkép sem, mert a trendek egy leépülő, eljelentéktelenedő ágazatot mutatnak, amit a politika csak baj esetén vesz észre. – A szakember és a szaktudás hiánya lesz a bajok forrása, ha kritikus helyzet jön – jósolta a vízügyes.
Szükséghelyzet pedig akár néhány héten belül is lehet: az OVF adataiból tudható, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízkészlet mennyisége több az átlagosnál. Igaz, nem annyival, mint a 2006-os nagy tavaszi árvíz idején, de a prognózisokban újabb havazás szerepel a magashegyi területeken. Tíz éve az vezetett a Dunán és a Tiszán egyszerre érkező árhullámhoz, hogy az esőzések miatt a talaj és az árterek fokozatosan megteltek, majd egy hirtelen jött felmelegedés és eső néhány nap alatt elolvasztotta a havat a vízgyűjtőkön – egy ilyen forgatókönyv kialakulásának feltételei most is adottak.
