Az elmúlt hetek egyik meghatározó belpolitikai botrányáról, a február elején kipattant Simon Gábor-ügyről a lakosság meglehetősen tájékozott: az ügy lehetséges hatásai kapcsán a válaszadók 57 százaléka úgy vélekedett, hogy a botrány jelentősen rontja a baloldali összefogás választási esélyeit – ennek ellenére a közös lista támogatottsága januárhoz képest lényegében változatlan maradt, sőt, az MSZP önállóan mért népszerűsége kissé javult is.
Ezt magyarázhatja az az adat, hogy a válaszadók többsége (53 százalék) szerint ilyen vagy ennél súlyosabb esetek nemcsak az MSZP háza táján vannak, hanem minden pártnál, így a Fidesznél is bőven előfordulnak.
Az Összefogás változatlan számait (a teljes népességen belül 23, a biztos szavazók körében 30 százalék) persze úgy is lehet értelmezni, hogy a botrány eltántorította azokat az – egyébként folyamatosan csökkenő számú –bizonytalan szavazókat, akik a választások közeledtével esetleg a baloldali koalíció felé fordultak volna. Az LMP számai: a teljes népességen belül három és a biztos pártválasztók körében is három százalék.
HIRDETÉS
Az egy évvel ezelőtt mindössze 40 százalékos választási részvételi hajlandóság mostanra 57 százalékra nőtt, igaz, az önmagukat „biztos" szavazónak vallók egytizede még mindig nem tud, vagy nem akar pártot választani. Ugyanakkor a tömegesen rejtőzködő baloldali szavazókat feltételező találgatásokra a Medián felmérései nem szolgálnak bizonyítékkal.
Kimutatható ugyan, hogy a nyílt pártpreferenciával nem rendelkezők körében lényegesen többen szeretnének kormányváltást (47 százalék), mint ahányan az Orbán-kormány hatalmon maradását remélik (mindössze 14 százalék), erre logikus magyarázat, hogy a kormány támogatói döntő részben magát a kormánypártot is támogatják, míg a „kormányváltók" esetleg nehezebben találnak maguknak pártot.
A pártpreferenciával nem rendelkezők egyéb kérdésekre adott válaszainak elemzése pedig nem bizonyítja, hogy körükben számottevő lenne a rejtőzködő baloldaliak aránya.
A kormány teljesítményének megítélése az előző hónaphoz viszonyítva valamelyest romlott (a januárban mért 44-ről 40 százalékra csökkent a kabinet munkájával elégedettek aránya), összességében azonban a ciklus közepe óta javuló tendenciát mutat. Hasonló a helyzet az általános közhangulat tekintetében is: a két éve javuló trend most megtört, és a januári 40-ről 36 százalékra mérséklődött azok aránya, akik szerint Magyarországon jó irányba mennek a dolgok.
Ugyancsak a kormányoldal enyhe megingását jelzi a vezető politikusok népszerűségi rangsorának alakulása is: bár a rangsor első felét továbbra is nagyrészt fideszes politikusok uralják, közülük többnek (Áder Jánosnak, Rogán Antalnak, Tarlós Istvánnak) három százalékpontnál is többet esett a népszerűsége az elmúlt hónapban. A tízes toplistában viszont Mesterházy Attila és Bajnai Gordon mellett (sőt, őket egy hajszállal megelőzve) most először Vona Gábor is helyet követelt magának.
