galéria megtekintése

Kormányváltóknak még nyomuk sincs, de már bárki nyerhet, aki nem fideszes

Elkezdtem aggódni, hogy a Fidesznek megint kétharmada lesz, mert iszonyatosan hamiskás a nótánk – idézte föl az ellenzéki összefogás tavalyi áprilisi kampányzáróját Karácsony Gergely, amikor pár napja ugyanazon a helyszínen, egy kispesti művelődési ház színpadán állt.

Mások, főleg a szocialista párt vezetésében, az utolsó napig elhitték, hogy ha nem is győznek, szoros lesz a meccs. Nem értették, miért tartja őket bárki alkalmatlannak a kormányzásra, hiszen – mondogatták – ha elhajítanak egy papírrepülőt a Jókai utcában, akárkit talál el, több szakértelem lesz benne, mint Hoffmann Rózsában, Matolcsy Györgyben vagy Szijjártó Péterben.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

A szakértelem szinte vallásos tisztelete a magyar baloldal minden gondolatot pótló öröksége. A szándéka szerint Orbán-ellenes népszavazássá tett választáson azonban az ellenzék csúnyán elbukott.

 

És a vereséget még két legalább akkora követte.

Kora őszi performansz

Az MSZP, ahogy újra önállóan kezdték el mérni, a Jobbik mögé szorult, az EP-választás megrázó eredménye elsodorta a Mesterházy Attila-féle vezetést, az új pedig a napozóágyból figyelte, ahogy a szövetséges pártok a társasházi közös képviselők befolyásával felérő önkormányzati helyekért alkudoznak a fővárosban.

Amíg majdnem kenyértörés lett abból, hogy ki induljon a Pók utcai lakótelepen, Falus Ferencet – kizárólag performanszként értelmezhető kampánya végén – visszaléptették, hogy helyette a kilencvenes évek válságkezelésének emblémája, Bokros Lajos veszítsen a főpolgármesteri versenyben. Így festett a megújult baloldal őszre.

Jön a kérdéscunami

Aztán sok minden megváltozott. Október végén minden előzmény nélkül tízezrek mentek az utcára, hogy tiltakozzanak a netadó terve miatt. Az a kép, ahogy a tüntetők világító mobiljukat magasba emelve megtöltik az Erzsébet hidat, több erőt mutatott, mint a baloldal az elmúlt nyolc évben bármikor.

Mégis úgy néz ki, ez egyszeri pillanat volt, a demonstrációk az új év kezdetére cél nélkülivé és jelentéktelenné váltak.

Arra sem sokan emlékeznek, hogy a megmozdulások egyik vezéralakja egy szimpatizánsaikat összefogó közösségi oldalt ígért. Nem született új ellenzék, magyar Podemos. A tüntetésszervezők most a Nemzeti Választási Bizottsággal vívnak szélmalomharcot: egy eposzi hosszúságú népszavazási kérdéssort próbálnak hitelesíttetni.

A baloldali ellenzék viszont két időközi választást is megnyert, a másodikat Veszprémben, nem éppen baráti terepen, a neoliberalizmussal flörtölő jelölttel. A jelenség értelmezése várat magára, mert szabadpiacpárti nézetrendszerrel Magyarországon egyéni mandátum helyett golfklubok intézőbizottsági tagságát lehet megszerezni.

Az ellenzék dolga könnyűnek tűnhet ott, ahol axiómává válik, hogy a hatalmon lévők mindent ellopnak, ami sűrűbb a levegőnél, a baloldal viszont továbbra is küzd a nemzeti együttműködésben szerzett tapasztalataival. A szocialisták – bár rossznak tartják, és az államfő közbelépését kérik – megszavazták a csődbe ment brókercégvezetők vagyonának zárolásáról szóló törvényt, nehogy a brókerek barátai a keményen dolgozó kisemberek ellenségeinek nevezzék őket, ahogy tettek négy évig, hiába támogatott az MSZP minden rezsicsökkentést.

Hogy mi a gondolat, amelyre felfűzve a baloldal újjászervezi magát, egy év múltán sem látszik.

A stratégiából is csak annyi, hogy a Tó­biás József elnökölte szocialisták nem akarnak több összefogást, amennyiben ez azt jelenti, hogy politikusok zárt ajtók mögött light kólázva leosztják, ki hol indul, és ha a jelölt magától nem talál oda a választókerületébe, kap egy GPS-t. Helyette az előválasztás idehaza kipróbálatlan, de a szereposztó tárgyalásoknál demokratikusabb metódusát javasolják, ezt az Együtt és a PM is támogatná. A DK előrehozott választást követel. Az öt és öt és fél százalék közé beállított LMP ellenáll a balos közeledési kísérleteknek.

Csak a Fidesz – ne!

Az október óta rendezett időközi választásokon bárki nyerhetett, aki nem fideszes. Ezt érezte meg a Jobbik, amely másfél millió szavazójával megközelítette a Fideszt. Némi éllel: az RTL Klub Híradóját megelőzve a legerősebb ellenzéki erő lett. De még nem tört át. Nem csoda, hogy – hiába háromesélyes a körzet – azt sulykolja: Tapolcán közte és a Fidesz között dől el a verseny. Ózd példája megmutatta: van, ahol a kormánnyal szembeni ellenszenv akkora felhajtóerő, hogy a többséget a Jobbik mögé állítja. Kérdés, hogy sikerülhet-e ez az ország másik felében, és az egész országban. Ahogy az is, eredményes lehet-e az egyre több fiatalt és korábban nem szavazót megnyerő szélsőjobboldal befelé araszolása, belenyugszik-e a tagság és a törzsgárda.

Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság

Vona Gábor a minap Simicska Lajos lapjában – amely a kormányzati bojkott miatt egyre több teret adhat neki – arról beszélt: pártja kelet után nyugat felé fordulna, és osztozik a zsidóság gyászában.

Ez csakugyan 180 fokos fordulat, amikor a párt brüsszeli képviselőjét kémkedéssel gyanúsítják, politikusai hol „holokamuznak", hol emlékművet köpnek le.

A tapolcai választás a Jobbik számára mérföldkő lehet. Az viszont a ciklus negyedénél még nem dőlt el, hogy a demokratikus baloldal vagy a szélsőjobb jelent majd nagyobb fenyegetést a Fideszre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.