Mindez egy untig hallott devizahiteles történet lenne, ha a főszereplője nem egy 83 éves idős hölgy lenne, aki elhunyt fiáért, éjjel-nappal dolgozó unokájáért és két dédunokájáért tüntet minden nap a minisztériumok előtt arra várva, hogy meghallgassák panaszát.
hirdetés
A hetvenes éveket idéző kiskosztümben, saját kezűleg írt táblákkal a nyakában lép ki a Kossuth téri metrókijáraton Duttyán Andrásné Erzsike. Fiatalokat meghazudtoló fürgeséggel szeli át a teret és áll meg Orbán Viktor parlamenti dolgozószobájának ablaka alatt, közvetlenül a kormányőr mellett. Épp a sorsáról mesél a fiatalembernek, amikor találkozunk.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
„Minden nap történik velem valami itt a fővárosban – kezd bele a legkedvesebb anekdotájába. – Amikor először tüntettem az igazságügyi minisztérium előtt, akkor azt mondta az egyik őr, hogy ha nem hagyom el a helyszínt, akkor hív egy kocsit és úgy bevágnak, mint egy rongyot. Azért, mert terrorveszélyt jelentek. Én! 83 évesen!”
Erzsike néni minden hétköznap reggel ötkor felkel, és Kiskunlacházáról elindul a tábláival tüntetni a fővárosba. Magányos akció ez, de ő nem csügged. Sem a nyári meleg, sem az eső, sem a téli fagy nem szegi kedvét. Ezen a júliusi napon is úgy fúj a szél, hogy az egyik táblát csak bonyolult kötözési technikával tudja a testére erősíteni.
„A vidéki ember edzettebb, nem számít a negyven fok”
– pakolja a két kis szendvicsét a szatyor szélére, miközben egy papírlap után kutat.
Napra pontosan egy éve csinálja és csak egy hétköznapot hagyott ki. Akkor halt meg a fia. Szendvicsemberként rója az utcákat, koptatja a minisztériumok előtti aszfaltot. Mindezt azért, mert megígérte. Fia halálos ágyánál szavát adta, hogy nem hagyja nyugodni a kormányt, a minisztereket és más döntéshozókat, mindazokat, akik a devizahitel-károsultakat az út szélén hagyták.
hirdetés
Erzsike néni a januári taxis tüntetés másnapján kísérte volna kórházba a fiát. A tervei szerint arra az egy napra felfüggesztette volna a tüntetést. Az orvosi vizit előtti éjszaka a fia megígértette vele, hogy nem hagyja abba a tüntetést mindaddig, amíg el nem intézi, hogy ne kelljen uzsorakamatot fizetniük a banknak. Az orvoshoz már nem jutottak el. Az idős asszony fia másnap délelőtt meghalt.
„Hogy hagynám abba? Ha megtenném, ugyanolyan szószegő lennék, mint a kormány. Nekem az adott szó az szent!”
– lábad könnybe a szeme, amikor a fiának tett ígéretét említi. Majd gyorsan témát vált, a tábláit mutatja: „Rogán Antilop”, „Orbán Viktor! Gyere ki! Légy férfi! Kézcsókot ne várj!” és „Unokatestvér szeretnék lenni!” Ez utóbbit egyszer harminc centire Matolcsy György arca közelébe tartotta a Nemzeti Bank bejáratánál. Talán erre a legbüszkébb. Annyira mély nyomot hagyott benne az eset, hogy még a bankelnök autójának rendszámát is megjegyezte.
Erzsike néninek egyébként minden minisztériumhoz és bankhoz más-más táblája van. Rutinos mozdulatokkal váltja a transzparensek oldalait. A hátsó lapot a testére kötözi, az elsőt pedig csak lógatja a nyakában. De mindegyikhez van egy-egy „illusztráció” is, amit a kezében tart.
– 2007-ben a lányomék 6 millió forint hitelt vettek fel svájci frank alapon. Ahogy akkor kiszámolták, körülbelül 9,2 milliót kellett volna visszafizetniük. De vállalták. Bővítették és felújították a házat, hogy a két dédunokámnak legyen külön szobája. Aztán Kósa Lajos 2010-ben tett, államcsődről szóló nyilatkozata, miszerint „szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük” – után a törlesztőrészlet hirtelen megugrott. Akkor már havi hetvenezer forintot kellett a banknak fizetniük.
hirdetés
Orbán Viktor „senkit nem hagyunk az út szélén” kijelentése is csak olaj volt a tűzre. Hiába ígérték, hogy a forintosítás után csökkenni fog a törlesztőrészlet, a családnak ekkor már csaknem 90 ezer forintot kellett törleszteni havonta.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
„Addig mindent megtettünk, hogy egyetlen forint tartozásunk ne legyen. De nem bírtuk. A banki kivonatok szerint mostanra a 6 milliós hitel 19 millióssá gömbölyödött. Ezért áll a táblámon, hogy hazug szószegő kormány!” – mutat a nyakában lógó transzparensre Erzsike néni, aki azt akarja elérni, hogy a forintosítás előtti állapot, vagyis a forint visszaesése után számított 13,2 millió legyen az összes tartozás.
„Egyetlen egy miniszter állt meg nekem. A Lázár János. Kiküldte értem a helyettes államtitkárát, aki fogadott és ingyenes jogsegélyt ajánlottak. Mindenben segítettek, elmentünk egészen a falig, de a múlt héten derült ki, hogy tovább már nem mehetek. Mert nincs olyan bíró ma Magyarországon, aki a Kúria döntését felülbírálná. Jogalap nélküli gazdagodásért indíthatnék pert, de nincs 200 ezer forintom erre.”
Ezért áll most ismét Erzsike néni a parlament előtt, ahol beszélgetésünk ideje alatt Semjén Zsolt úgy sétált el mellette, mintha ott sem lenne. De így tesz szinte mindeni. Sokszor az őrök sem szólnak hozzá. Ha igen, akkor azt kérik tőle, menjen távolabb.
„Nem foglalok több helyet, mint egy négyzetméter és a törvény szerint így tüntethetek egymagam”
– vág vissza a jogszabály szövegével az idős hölgy.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
Mindez egy untig hallott devizahiteles történet lenne, ha a 83 éves Erzsike néni nem lenne megkerülhetetlen. Pont ugyanolyan cinizmussal mutatja tábláit a döntéshozóknak, amilyen cinizmussal ők válaszolnak sokszor a hozzájuk intézett kérdésekre devizahiteles ügyekben.
