Favédők meneteltek az Andrássyn, de a favágók sem lazsáltak

A hangulat a gyászos téma és a közelítő ősz ellenére kifejezetten majális-jellegű volt, annak köszönhetően is, hogy a Hősök-terénél már két-háromezer fősre duzzadt tömegre vidáman sütött a nap, dübörögtek a dobok, szólt a zene: Bródy János a Sárga rózsa után a Ne vágj ki minden fát! című dalt is elénekelte, és azt a belső információt is megosztotta a közönséggel, hogy meglepődtek volna, ha a hetvenes években, amikor megírták, valaki megjósolta volna, hogy negyven év múlva még aktuális lesz.

Tarlós István főpolgármestert rendre Tarolósként említették a vonulók, leginkább a fentebb említett Bocskai úti fanyűvés miatt, de összességében egy kicsit igazságtalanul: ha zavarná a tömeges fapusztítás, talán tehetne többet ellene, de egyébként a szóban forgó projektek többségéhez – a Római mobilgátját leszámítva – nincs sok köze, a kiemelt állami beruházásoknál ugyanis nemhogy a civileknek, de a fővárosnak sem oszt lapot a kormány (talán feltűnt, talán nem, de máig nem tudjuk, mit gondol Budapest első embere a múzeumnegyed-koncepcióról, vagy arról, hogy az adott körben gyakran pártszolgálatinak csúfolt közszolgálati egyetemet tényleg egy közparkban kell-e felépíteni).

A meghívóban ígért klasszikus piknik – legalábbis a leülős, eszegetős része – nem nagyon valósult meg, és talán a fáklyás felvonuláson is kevesebben maradtak ott a vártnál. Rendőrból viszont több volt az elégnél: a felvonulás alatt nagyjából minden második résztvevőre jutott egy egyenruhás, a Hősök terén pedig alakzatba fejlődve várták az érkezőket, amit sem az esemény jellege, sem a részt vevők viselkedése nem indokolt.

Folytatás október 9-én a Rómain.