Falun hamar előveszik az embert

Arra a kérdésünkre, hogy az elmúlt negyedszázadban akadt-e olyan pillanat, amikor elege lett a képviselőségből, s legszívesebben hátat fordított volna a helyi közéletnek, Reszkető azt válaszolta: mindig az lebegett a szeme előtt, hogy a közös munkát, a falu érdekét szolgálja, így szerinte ennek köszönhető, hogy a politikai szerepvállalásba nem unt bele soha.

Reszkető Mihály még nem unt bele a képviselőségbe Konyhás István

A képviselő hozzátette: hetven éve ellenére még mindig tele van ambícióval, egészséggel is jól bírja, így nincs terhére a képviselő-testületi munka. Megkérdeztük tőle, hogy több évtizedes tapasztalattal a háta mögött nem fordult-e meg a fejében, hogy polgármester legyen, mire Reszkető elárulta: egyszer megpróbálta, de kikapott, így maradt, aki volt, egyszerű képviselő. De nem bánja, ráadásul a szavazókra nem haragszik a kudarc miatt.

Népművelő képviselő

Az ország másik felén él Pásti József, aki a Vas megyei Ikervár képviselőtestületének állandó tagja. Esetében azonban pontosabb lenne úgy fogalmazni: az 1800 lakosú, Szombathely mellett fekvő község közösségének kimozdíthatatlan és központi szereplője ő. Az ötvenhat éves, kétgyermekes, történelem–népművelés szakon végzett Pásti József ugyanis 1984 óta alakítja az ikervári közéletet, 31 évvel ezelőtt nevezték ki a helyi kultúrház igazgatójának, azóta is vezeti ezt az intézményt. Mivel már csak munkája miatt is szinte mindenkit ismert a faluban, s állandóan szervezett, intézkedett, cseppet sem volt váratlan, hogy sokan biztatták 1990-ben, induljon el a választáson.

Pásti József szerint a sikerhez nem kell több, „csak” a közösség szeretete Teknős Miklós

– Kemény mezőny volt, vagy húsz képviselőjelölt akadt, és emlékszem, nagyon büszke voltam arra, hogy már az első fordulóban mandátumhoz jutottam – eleveníti fel az első győzelmet Pásti József, aki némi meglepetésre nem csak szép emlékeket őriz az első ciklusról. Mint meséli, a szabadság okozta eufória és a magasztos küldetéstudat gyorsan háttérbe szorult a testületben. – Az egymásnak feszülések időszaka volt az, az első szabadon választott polgármesterünk nagyon hamar távozott is a posztjáról – jelzi, hogy Ikerváron konfliktusok mentén tanulták a demokráciát.

Az ígéret nem elég

Később aztán – sűríti néhány mondatba az évtizedeket – megnyugodtak a kedélyek, és bár akadtak nehezebb évek, összességében kevésbé mozgalmas időszak következett. Egészen az uniós források megnyitásáig, ami szerinte „a gyarapodás, az innováció korszakát” indította el Ikerváron.

Amikor arról kérdezzük Pásti Józsefet – aki nem mellesleg: civil újságíró, a magyar kultúra lovagja, a Magyar Versmondók Egyesületének tagja, a helyi Rába(p)ART színjátszó társulat elnöke, rendezője, a nyugdíjasklub vezetője és énekköri tag –, mi a titka annak, hogy 25 év alatt mind a hétszer nyert a választáson, mindenekelőtt pontosít. Valójában ennél többször nyert. Afféle közéleti győzelemnek tartja azt is, hogy amikor öt éven át működött a térségi oktatási, szociális és kulturális intézményeket tömörítő szervezet, akkor a több mint nyolcvan kollégája két esetben is szinte egyhangúlag választotta meg igazgatónak. A választási győzelmekről úgy vélekedik, hogy a kistelepüléseken kevés is elég a sikerhez, nem kell több, „csak” a közösség szeretete, a tisztességes munka és az őszinteség. Aztán fordít a válaszon, s úgy fogalmaz: – Itt ígérvényekkel nem sokra jutni, falun hamar előveszik az embert, ha hibázik, ha takargatnivalója van.