G. Viktor nyolcfős bandájának nem kellett a lomtalanításra várni. Sz. Beáta, az ügy ötödrendű vádlottja személyében Dél-Pestet jól ismerő tippadójuk volt. Bár ő elfogása óta folyamatosan tagadja, hogy segítette volna a bandát. „Én csak megmutogattam a fiúknak pár házat”, hajtogatta vallomásaiban, „de arról nem tudtam, hogy ők oda be akarnak törni, vagy hogy ki akarják rabolni a lakóikat”.
Sem a rendőrök, sem az ügyész, sem az első fokon eljáró bíróság nem hitt neki. És nem csak azért, mert az idősektől elrabolt ékszerek közül egynémely tőle került elő. A nyomozás során az is kiderült például, hogy az egyik házba éppen Sz. Beáta küldte vissza a „fiúkat”, miután elsőre túlságosan „karcsú” zsákmánnyal tértek vissza. „Van ott még bőven elhoznivaló” – mondta. És a banda kevéssel ezután újra lerohanta az idős, egyedül élő asszony házát, felkutatta azokat az ékszereket és pénzes borítékokat, amelyeket az első alkalommal nem találtak meg. Ennek a XX. kerületi háznak a lakója is a banda öt halálos áldozatának egyike lett.
A rablótámadásokat általában ketten-hárman hajtották végre. Befeszítették vagy hengerzártöréssel kinyitották a kiszemelt ház bejárati ajtaját, és azonnal az álmukból felvert, vagy éppen a tévé előtt bóbiskoló idősekre támadtak. Feszítővassal és más betörőszerszámokkal összeverték őket.
Ahol házas- vagy testvérpárt találtak, az egyiket kínozva kényszerítették a társát, hogy adja oda a házban lévő pénzt és ékszereket. Máskor felforrósított vasalóval égették össze áldozatuk arcát, lábát és kezét.
Egy idős embernek pedig éles késsel vagdosták össze a kezét, hiába üvöltötte fájdalmában, hogy nem tudja a bankkártyája PIN kódját, mert azt a gyerekei kezelik.
Az ároktőiek rémtetteit messze meghaladó kegyetlenséggel dolgozó banda több tagját végül 2011. január 23-án egy újabb rablásra kiszemelt ház közelében fogták el a dél-pesti idősek védelmében „figyelőszolgálatot tartó” rendőrök. A Fővárosi Törvényszék ötszörös minősítésű gyilkosságként értékelte a banda ámokfutását. Azaz a gyilkosok tettüket nyereségvágyból, több ember sérelmére, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen, illetve a bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes emberek sérelmére követték el.
Ezért első fokon G. Viktort, a banda fejét ténylegesen életfogytig tartó fegyházra ítélték. Életfogytiglanit kapott a másodrendű vádlott is, de az ő esetében 40 év múlva elképzelhető a feltételes szabadlábra helyezés. A harmad- és a hatodrendű vádlottra tíz, illetve hat év fegyházat szabtak ki. Sz. Beáta öt év fegyházbüntetést, míg a banda taxisa egy év szabadságvesztést, továbbá 200 ezer forint pénzbüntetést kapott. Két vádlottat felmentettek.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőrendű vádlott kivételével minden első fokon elítélt bandatag esetében jelentős súlyosítást kért a Fővárosi Ítélőtáblától. Különösen a tippadó és a taxis ítéletét tartják elfogadhatatlanul alacsonynak, ezért az ő esetükben az elsőfokú ítéletet „téves minősítés” miatt is támadják. Két felmentett vádlott esetében a felmentő ítélet hatályon kívül helyezését, és új eljárás lefolytatását kéri a főügyészség.
Mindezek mellett a vádhatóság azt is kéri az ítélőtáblától, hogy az elrabolt pénz és ékszerek együttes értékének megfelelő mértékű vagyonelkobzást rendeljen el a vádlottakkal szemben. A sértettek, illetve az elhunyt áldozatok örökösei ugyanis nem terjesztettek elő az elsőfokú eljárásban polgári jogi igényt a vádlottakkal szemben. Az azonban mégsem volna helyénvaló, ha a rablógyilkosságokkal szerzett vagyont minden további nélkül megtarthatnák az elítéltek – már amit persze nem éltek fel belőle. Ha a bíróság helyt ad a fellebbviteli főügyészség indítványának, a vagyonelkobzást részben a vádlottak fellelhető vagyontárgyain, részben a rabkeresményükön hajtják majd végre.
Amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla helyt ad a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványának, azzal precedenst teremthet. A törvény ugyan lehetőséget ad rá, ám a büntetőeljárásokban általában nem élnek a vagyonelkobzás eszközével –nemcsak az ehhez hasonló brutális rablógyilkosságok, hanem a gazdasági és a korrupciós ügyekben sem. Ma még gyakran igaz a tétel, hogy van az a pénz, amit érdemes leülni. Ha a jövőben ezt elkobozzák, már nem lesz az.
