Marek Bertram politológushallgató, aki a Magyarországi Cigány Párt (MCP) aktivistája volt, azt mondta, a kis pártok a szeme láttára másolták az ajánlóíveket, öt párt vett részt az általa látott választási csalásban, ezek között a Szili Katalin nevével jegyzett Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt, az egykori MDF-ből kiépült Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ), a Szabad Választók Pártja, a Zöldek Pártja és a már említett MCP. Marek rendőrségi feljelentést tett az ügyben, de – mint lapunknak elmondta – a feljelentés óta senki sem kereste a hatóságoktól. Az érintett pártok cáfolnak.
 |
Hitelesített ajánlóívek
Kurucz Árpád |
A hatályos szabályozás szerint az ajánlások ellenőrzése során a „választópolgár azonosítását és választójoga megállapítását az ajánlóíven feltüntetett adatainak a központi névjegyzék és a szavazókörök és választókerületek nyilvántartásának adataival való összevetésével kell elvégezni”.
Ez azonban a népesség-nyilvántartáshoz képest valóban kevesebb információt tartalmazhat, mert forrásaink szerint nem szerepel benne például a polgárok aláírása. Így pedig a Nemzeti Választási Iroda (NVI) jogilag megalapozottan érvelhet azzal, hogy az ajánlóívek vizsgálata nem terjedhet ki az aláírások hitelességének ellenőrzésére, amit a törvény tényleg nem is ír elő.
Az sem vitatható, hogy az irodának nem feladata azok számbavétele, akik több párt jelöltjét is támogatták – amit a Nemzeti Választási Bizottság kért –, hiszen a hatályos szabályozás szerint egy-egy ember akár a választókerületében induló valamennyi politikai szervezet ívét is aláírhatta.
Az persze képtelenség, hogy egy választó egyszerre akarja a Fidesz, a baloldali pártszövetség, a Jobbik, az LMP vagy egy ismeretlen szerveződés jelöltjének indulását – hangoztatja Tóth Zoltán. Szerinte ez egyszerűen elképzelhetetlen, és így egy alapjaiban elhibázott jogszabályt nem akar – és nem is tud – megvédeni.
A rendszer ennek ellenére lehetővé tenné, hogy a vitatott ajánlásokat ellenőrizzék, hiszen a népesség-nyilvántartási adatbázisban mindenkinek az aláírása elérhető. Tóth Zoltán szerint ezért a vizsgálódásnak a hatályos szabályozás sem lehet akadálya.
A választási eljárási törvény egyébként tényleg csak azt írja elő, hogy az ajánlóíveken szereplő személyeket a választói névjegyzékben található adatai alapján kell ellenőrizni, de a jogszabály a választás tisztaságának megóvásáról is szól. Ez utóbbi fordulatra hivatkozva állítja Tóth Zoltán, hogy az ajánlóívek adattartalmát össze lehetne vetni a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala birtokában levő teljes adatbázissal.
Ha ezt megtennék, egy-két másodpercen belül megjelenne a kijelzőn mindazok aláírása – sőt fotója is –, akiknek a személyi számát az ajánlások ellenőrzése során már különben is rögzíttették. Kétségtelen, hogy ehhez módosítani kellene a szoftvert, de a szakértő szerint a választások tisztaságának megőrzése érdekében ezen nem lehetne takarékoskodni.
Tóth Zoltán cáfolja tehát az NVI érvelését, amely szerint nem fordíthatják az adófizetők pénzét olyan rendszer kialakítására, amelyre a jogszabályok nem adnak felhatalmazást. A választás tisztaságának megóvására utaló kijelentés ugyanis szerinte egyértelműen azt jelenti, hogy ennek érdekében bármire költhetnének. Jogi és erkölcsi követelmény is, hogy a választási szervek minden olyan rendelkezésre álló technikai eszközt kihasználjanak, amely a szavazás törvényességét és tisztaságát garantálja.
