„Jelentse ma a fehér kendő, hogy elszántak vagyunk, és elkötelezettek a békés megoldás érdekében."
A meghökkentő javaslattal a parlament előtt tüntető asszony állt elő, aki ezzel gondolta kikényszeríteni az Orbán-kormány lemondását. Sándorné Kósa Brigitta, aki civilben szülésznő és szociális munkás, meggyőződéssel vallotta, hogy véget kell vetni az ország kirablásának és népünk megnyomorításának. Voltaképp ezért jött a Kossuth térre, és a demonstráció előtt azt magyarázta, hogy erőszakmentesen kell Orbánékat „eltakarítani".
Ritter Ottó szervezettebb kereteket választott, a Kossuth téri metrókijárat előtt csatlakozott az Orbán-Putyin párost zászlaikra kenő Szolidaritás-csoporthoz. Ő is ugyanazért jött, mint a fehér kendős hölgy, de a célt másban jelölte meg: szerinte fel kell hívni a figyelmet a korrupcióra, és elmagyarázni mindenkinek, hogy amit a kormány képvisel, a tömeg nem akarhatja. Ritter úr büszkén sorolta, hogy Soroksáron és Csepelen az Együtt színeiben Szabó Szabolcs le tudta győzni a rezsibajnokot, Németh Szilárdot, ő is ebben a győztes csapatban munkálkodott, követni kellene a példájukat az ország más vidékein is.
Puskás Attiláné budapesti vállalkozó üdítően zöld hajjal egy halálfejes kalózzászlót lengetett, valahogy beleillett a sokszínű és jó hangulatú tömegbe. – Kereskedelmi anarchista vagyok – tisztázta a hölgy a státusát, és megjegyezte, a meggyőződés hozta a térre, és legfőképpen az, hogy „eltakarodjanak ezek a redvák." Világosabban kevesen fogalmazták meg az aszfalton ácsorgók közül politikai vágyukat.
