– Nekem mindegy, én nem jártam ide – mondja egy 30 év körüli fiatalember –, de minden felesleges pénzkidobás bosszant. Ha már egyszer megépítették, legyen is nyitva. Másoknak a méteres gaz nem tetszik, sokan pedig nem értik, miért nem tud fenntartani egy megyei jogú város egy ilyen létesítményt.
A megszólítottak többsége nem tudta megmondani, miért is van zárva a fürdő. Arra a kérdésünkre, hogy ki árulja a létesítményt, egyetlen helyes választ kaptunk, a legtöbben azt hitték, hogy az önkormányzat keres vevőt a fürdőre.
Arra még emlékeztek a dunaújvárosiak, hogy nyolc éve a beruházás elindítását a képviselő-testület szavazta meg, de az elmúlt nyolc év bonyolult történéseit kevesen tudták követni. A veszélyeket egyébként már a projekt 2006-os megkezdésekor sokan előre jelezték. A helyszínnek kiválasztott terület alig néhány száz méterre található a dunai vasműtől.
Az akkori számítások szerint az élményfürdő nyereséges működtetéséhez legalább évi 300 ezer látogatóra lenne szükség, ami a helyi vendégeken túl több tízezer olyan turistát is feltételez, akik az ország távoli pontjairól érkezve a füstös iparvárosban szeretnének lubickolni. Ráadásul a fürdőhöz nem fúrtak saját kutat, így gyógy- vagy termálvíz helyett csapvízzel kell feltölteni a medencéket.
A kudarcért elsősorban az egykori szocialista városvezetést terheli a felelősség, amely nem sokkal a 2006-os helyi választás előtt vágott bele a fejlesztésbe. A városnak nem volt saját forrása a fürdőépítésre, ezért a beruházást egy lízingkonstrukció keretében valósították meg.
Az eredeti szerződésben az állt, hogy a finanszírozó bank, a CIB-csoport 3,4 milliárd forintból megépíti az élményfürdőt, amit elkészülte után a dunaújvárosi önkormányzat tulajdonában lévő DVG Zrt. vesz át, megkezdi az üzemeltetést, egyúttal húsz éven át fizeti az évi mintegy 270 millió forintos lízingdíjat.
Bár a 2006 óta a közgyűlési többséget adó jobboldal kezdettől fogva támadta a beruházást, a befejezését nem tudta vagy nem is akarta megakadályozni. Sőt a fürdőt – elkészülte után – egy időre a kiváló fideszes kapcsolatokkal rendelkező Hunép-Uniszol Zrt. kapta meg üzemeltetésre, ám a működtetés veszteségének mértékét látva ez a cég is bedobta a törülközőt.
A közgyűlésen rendre felbukkan a fantomlétesítmény ügye, de a forráshiánnyal szembesülve rögtön el is akad
A város szerencséje, hogy az önkormányzatnak papíron már nincs köze az élményfürdőhöz. A létesítmény elkészülte után a város és a CIB-csoport nem tudott megállapodni a beruházás tényleges költségéről. Végül 2010-ben hosszas huzavona után új megállapodást kötöttek: a korábbi lízingszerződést bérleti konstrukcióvá alakították át. Ez már jóval kedvezőbb volt a város számára, de még így is rengeteget kellett költenie a fürdőre: a bérleti díj és az üzemeltetés költségei elérték a havi 70-90 millió forintot.
2011-ben a CIB-csoport újabb ajánlattal állt elő: azt kérte az önkormányzattól, hogy adja vissza a banknak a fürdő üzemeltetését, egyúttal számoljanak el egymással. A város néhány tízmillió forintot fizetett a pénzintézetnek, cserébe sikerült megszabadulnia a létesítmény működtetésének felelősségétől. A bank végül 2012-ben lakatot tett a veszteséget termelő létesítményre.
Szepesi Attila, Dunaújváros alpolgármestere kérdésünkre azt mondta, szeretnék, ha a fürdő újra működne, a város vezetőit is bántja, hogy a létesítmény parlagon hever. Hozzátette: az önkormányzat csak akkor venné tulajdonba az élményfürdőt, ha a CIB-csoport jelképes áron adná azt el. A közgyűlésen rendre felbukkan a fantomlétesítmény ügye, de a forráshiánnyal szembesülve rögtön el is akad.
Megkérdeztük a tulajdonost (a CIB-csoporthoz tartozó Recovery Zrt.-t), mekkora az érdeklődés a létesítmény iránt. Írásbeli válaszuk szerint szakembereik azon dolgoznak, hogy „olyan hosszú távú megoldás szülessen a dunaújvárosi élményfürdő további hasznosításával kapcsolatban, ami kedvező az érintetteknek, a városnak és a tulajdonosnak”.
Azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a CIB-csoport nem kívánja üzemeltetni a létesítményt. Mint írták, „ami a fürdő esetleges megnyitását illeti, ez már a jövőbeli vevő döntésének függvénye”. Arról nem adtak tájékoztatást, eddig hányan jelentkeztek az ingatlanközvetítő portálokon és a cég saját honlapján hirdetett ingatlanra. Az irányár nettó 950 millió forint.
