– A kisvasutat keressük! – nyit be Felcsút egyik presszójába egy középkorú pár. – Ma még csak az urakat viszi – mutat kezével Alcsútdoboz irányába a pultos. – Akkor is megnéznénk, mert 15 év múlva ez itt úgyis az önkény lepusztult szimbóluma lesz. Az a baj, hogy gyorsan elfelejtették a Ceausescu-érát – zárja be maga mögött az ajtót a férfi, és már ül is a kocsiba, hogy a központi állomástól nem messze, a villanysorompónál meglesse a mozdonyt.
hirdetés
A felújított állomásépületet megközelíteni sem lehetett szombat délelőtt egy egyszerű földi halandónak. Kordonok, biztonsági őrök és TEK-esek özönlötték el a környéket. Egymástól 20 méterre álltak sorfalat a töltésen, a Váli-víz mellett. Mintha nem is miniszterelnököt, hanem a vízfolyást védték volna.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
„Nem jöhetnek be! Nem jöhet be senki!” – kiabál magából kikelve egyikük, amikor egy férfi tétova léptekkel megindul a sínek túloldalán a töltés felé.
meg akartuk nézni a miniszterelnököt és a vasutat, de elküldtek minket
– mondja csalódottan. Nem ő az egyetlen, aki csak a távolból csodálhatta ezen a délelőttön az egykor a Nyírvidéki Kisvasúton szolgáló szerelvényt.
A vasútállomás épülete előtt zajló, családias hangulatú eseményre körülbelül 20-25 vendég volt hivatalos, valamint a felcsúti általános iskola minden osztályából 3-3 gyerek. Néhány későn érkező az átjárótól sétált be, keresztül a munkagépek által feltűrt, göröngyös földön, mert a focipályára emlékeztető gyeptégla már nem ért el az útig.
hirdetés
Távolról csak annyi látszott az avatásból, hogy a miniszterelnök hosszasan, széles gesztusokkal mesél valamit egy napernyő alatt, majd mindenki bevonul az állomásépületbe.
Ezután következett az, amire senki sem számított. Orbán Viktor és sajtósa elsétált a távolban várakozó újságírókhoz.
„Nem akarom, hogy dolguk végezetlenül menjenek haza, aztán levonják a napidíjukat” – kezdte kedélyesen a miniszterelnök a társalgást, majd folytatta:
„Hogy miért kellett ide síneket lerakni? Mert a kommunisták felszedték.”
A kormányfő egyelőre rövidnek ítéli meg a vasúti pálya hosszát, épp ezért szeretné, ha a Puskás Akadémia alapítványának lenne pénze a vasút további fejlesztésére és a sínek meghosszabbítására Bicskéig és Lovasberényig, ahonnan Székesfehérvárig már használható a régi sín.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
Az építkezést kritizáló hangok miatt viszont nem aggódik. „Kultúrnemzet vagyunk, és a kultúrnemzeti léthez hozzátartoznak a viták. A viták pedig kitermelik a cinizmust.
De cinizmusból nem épült még semmi, ha rájuk hallgatnánk, soha semmi nem történne ebben az országban. Ellen kell állni, a cinizmus nem pálya, a síneket le kell rakni, az országot meg építeni kell. És minél erősebbek a cinikus hangok, annál inkább dolgozni, építeni kell, ez az én miniszterelnöki filozófiám.”
Orbán Viktort – saját bevallása szerint – nem érdekli a luxuskocsi a szerelvény vagonjai között. Ő inkább hajtányolni akar. Mint mondta, a régi sín a gyerekkori házuk mellett ment el, és fiatal éveiben arról álmodozott, hogy egyszer ő is hajtányolhat. De mivel az külön engedélyhez kötött, és neki nincs ilyen, így az álom egyelőre álom marad.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
A bruttó 857 millió forintos összköltségből, ezen belül 600 millió forint uniós támogatással épült kisvasút első hivatalos útján a miniszterelnök mellett a település polgármestere, Mészáros Lőrinc is részt vett, aki széles mosollyal integetett ki a vagon ablakain, miközben az elhaladt a fénysorompók között.
A Puskás Akadémiától az Alcsúti Arborétumig tartó, három megállóból álló, összesen 6 kilométeres szakaszon évente legalább 10 ezer utasnak kell zötykölődnie ahhoz, hogy az uniós forrást ne kelljen visszafizetni.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
A miniszterelnök most csak egy megállót ment a szerelvénnyel. Talán nem is baj, hogy nem látta, amikor visszafelé jövet a fénysorompó nem váltott magától pirosra, hanem azt a mozdonyvezetőnek kellett átállítania, mégpedig úgy, hogy a bámészkodók jelezték: most már piros a jelzőfény, jöhet a mozdony.
A zártkörű átadó résztvevői a Puskás Labdarúgó Akadémia ajándékcsomagjával a kezükben távoztak, amelyben a többi között
