Mondataiból nemcsak az derült ki, hogy miközben a vasúti menetrend nem teljesen tiszta számára, és a Budapestre vezető 230 kilométeren is gyorsabban hajt a megengedettnél, de egyértelművé vált: a kormány nem ragaszkodik a minisztériumok jelenlegi munkatársainak megtartásához.
A földművelésügyi tárcát következetesen mezőgazdasági minisztériumként emlegető Kósa Lajos legalábbis úgy vélte, azoknak a helyére, „akik máshol keresik a boldogulást, és nem költöznek el Debrecenbe”, találnak majd megfelelő munkatársakat. És ebben alighanem igaza is van. A minisztériumok szétköltöztetése ugyanis, ha másra nem, arra biztosan jó, hogy alaposan megrostálhassák a munkatársak csapatát.
Miközben Debrecenben és Székesfehérváron lázasan keresik a földművelésügyi, illetve a honvédelmi tárca elhelyezésére alkalmas épületeket, a minisztériumi dolgozók alighanem kénytelenek lesznek a maguk kontójára döntést hozni.
A földművelésügyi tárca Érden lakó munkatársának például azt kell mérlegre tennie, hogy Kossuth téri munkahelye után, Debrecen még belefér-e az utazásra szánt napi időkeretbe. Ha pedig a fővárosba beutazás már megszokott egy óráját nem számítva a cívisváros eléréséhez vonattal szükséges nagyjából három (oda-vissza tehát összesen hat) óra esetleg nem lenne elriasztó, ott van még, hogy a reggel nyolcórás munkakezdéshez nincs egyelőre megfelelő járat. Ahhoz, hogy a hivatalnok munkakezdésre odaérjen, már hajnali három után vonatra kellene szállnia.
És aztán este persze jöhetne vissza újabb pár órán át. Így talán Kósa Lajos számára sem lenne meglepő, ha a kényszerhelyzetbe hozott munkatárs vagy leköltözik Debrecenbe, vagy új állást keres. Utóbbi esélyeit nem érdemes latolgatni, arra viszont van válasz, hogy a leköltözés mivel jár. Végtére is csak a család fővárosi egzisztenciáját kell feladni, házat, lakást eladni, Debrecenben saját számlára újat venni. És persze meggyőzni feleséget, férjet, hogy hagyja ott munkahelyét, mert a minisztérium új, vidéki központjában jobb lesz, mint a zsúfolt Pesten.
A gyerekek pedig majd megszokják az új óvodát, iskolát. Amit biztosan megkönnyít majd, hogy a város polgármestere mindenkit szeretettel lát, és segít, ha kell. Könnyebb helyzetben vannak a Honvédelmi Minisztérium (HM) költözés előtt álló munkatársai. A katonai ügyekért felelős tárca számára kiszemelt Székesfehérvár nemcsak közelebb van a fővároshoz, de Cser-Palkovics András polgármester is előrébb jár gondolatban.
A fideszes hon- és városatya már 2011 júniusában, a Budaörsi úton átgondolatlanul felfestett, hatalmas dugókat okozó buszsáv elleni tiltakozása jegyében levélben jelezte Tarlós István főpolgármesternek: „Ha Budapest nem akar vagy nem tud fővárosként működni, készen állok rá, hogy parlamenti képviselőként alkotmánymódosítási javaslatot nyújtsak be”.
Amiből bárki kiolvashatta akár azt is, hogy Székesfehérvár hajlandó lenne befogadni a kormány különféle intézményeit. Talán csak Cser-Palkovics András tudja, hogy a minisztériumok áttelepítése már akkor benne volt-e a fejében.
Mindenesetre úgy látszik, meglehetősen konkrét ötletei vannak a HM befogadására. Annyira, hogy nem titok: a minisztérium működhetne az üresen álló Fekete Sas Szállóban, valamint a közeli tiszti klubban. De a polgármester itt nem áll meg, szerinte a leköltöző családok számára is meg kell teremteni a lakáskörülményeket. Mi több, kell lennie bölcsődének, óvodának, iskolának is. A kérdés már csak annyi, a fővárosi központból egyszerű paranccsal új „állomáshelyre” vezényelt HM-alkalmazottak számára ki és miből épít majd „tisztviselőnegyedet”.
