Ahogyan a többiek, Pápai Gábor is elismeri, hogy elkövette „a gyanúsításban foglalt cselekményt”. De azt nem, hogy ez bűncselekmény lenne. A véleménynyilvánítás szabad kifejezéséhez szerinte sokkal fontosabb társadalmi érdek fűződik, mint „az építkezési háló ürességéhez”. Vallomása így folytatódik: „Tisztában vagyok azzal, hogy a molinó más tulajdona, de az általam elhelyezett ábra véleményem szerint nem gyengíti annak használhatóságát. Mint ahogy a CÖF plakátjai sem zavarják az építkezéseket, amelyeken elhelyezik azokat. A bizonyított kárértéket én készséggel megtérítem, amennyiben visszakapom a művemet.”
Sütő Kálmán viszonylag nagy ismertségnek örvend. Tévériportok, újságcikkek készültek arról, ahogyan hajléktalanként a Fedél Nélkül című újságot árulja a Képviselői Irodaház előtt. A Szabadság térre nagyszabású tervekkel érkezett. Szerette volna közhírré tenni, hogy „Horthy Miklós volt a XX. század legnagyobb magyar rablógyilkosa”. Azonban kifogyott a tolla, csupán néhány betűig jutott. Ennyi is elegendőnek bizonyult a rendőri eljáráshoz. Lovas Zoltánt, Pápai Gábort, Sütő Kálmánt és a beidézett demonstrálók többségét – például Pásztor Tibor MSZP-s önkormányzati képviselőt – rabosították.
Rendőrségi fénykép készült róluk, ujjlenyomatot vettek tőlük. Ezzel bekerültek a bűnügyi nyilvántartásba. Ennek a különösen megalázó bánásmódnak akarták alávetni a holokauszt-túlélő Fried Alice újságírót is. Ő hároméves volt a vészkorszak idején, csak halvány képeket őriz azokból az időkből. Mások mesélték el neki, hogyan maradt életben. Néhány nappal Budapest felszabadítása előtt a nyilasok bejöttek a gettóba, hogy magukkal vigyék a munkaképesnek tartott embereket. Fried Alice családjának nagy részét addigra már elpusztították Auschwitzban, nagymamája vigyázott rá.
Magával akarta vinni a kislányt: elrejtette a hátizsákjában. Az egyik nyilas megkérdezte, mi van a hátizsákban. Ruha – válaszolta a nagymama. A hátizsák marad – mondta a nyilas. A kislány így menekült meg. Azokat az embereket, akiket akkor összetereltek a nyilasok, nem sokkal később belelőtték a Dunába. A Szabadság téren készülő megszállási emlékműnél Fried Alice ezt írta ki: „Túléltem a soát, szeretnék még élni.” Neki ez a bűne. Fried Alice nem tűrte, hogy rabosítsák, ahogyan nem tűrte a demonstrációk egyik főszervezője, Magyar Fruzsina sem. Végül – legalább egyórás huzavona és telefonálgatás után – a rendőrök engedtek.
A később beidézett Mécs Imrével, Magyar Fruzsina férjével szemben a rendőrök már nem is próbálkoztak. Pedig igazán szép jelenet lett volna, amikor egy polgárjogi tüntetés után bűnügyi nyilvántartásba vesznek egy ötvenhatos halálraítéltet. Czeglédy Csaba ügyvédet, szombathelyi szocialista képviselőt felháborítja az emlékmű terve, és abszurdnak tartja a rendőrség eljárását. Felajánlotta, hogy az általa vezetett Czeglédy Ügyvédi Iroda ingyenes jogsegélyt nyújt az érintetteknek. Voltak, akik éltek a lehetőséggel, és voltak, akik úgy döntöttek, saját maguk képviselik saját magukat. Utóbbiak közé tartozik Rózsa Mihály liberális aktivista is, aki a rendőrség szerint hatezer forintos kárt okozott a demokráciát követelő kiírásával.
Vallomásában Orbán Viktort nevezte meg felelősként: ha a miniszterelnök betartja ígéretét, és a Szabadság téri építkezés elindítása helyett tárgyalni kezd az emlékműről, akkor mindez nem történt volna meg. Czeglédy Csaba tudomása szerint a rendőrség eddig minden esetben vádemelési javaslattal élt az ügyészségnél. Az ügyvéd eredetileg azt remélte, hogy az ügyészség felismeri: ezek a cselekedetek nem veszélyesek a társadalomra, és megszünteti az eljárást. Szerdán azonban megérkezett az első értesítés: Fried Alice ügyészségi megrovást kapott tettéért. Az ügyvéd elmondta, hogy a bíróságon megtámadják a döntést.
Időközben – jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt – szabálysértési eljárás indult azok ellen, akik tiltakozásul elfoglalták, és a rendőri felszólítás után sem hagyták el a megszállási emlékmű építési területét. Vannak személyi átfedések: Magyar Fruzsina és Mécs Imre például ebben az ügyben is érintett. Többféle végkifejlet elképzelhető, de az ügyvéd szerint a körülmények alapján egyértelműnek tűnik: nincs olyan társadalmi érdek, amely megkövetelné, hogy az állam büntetőhatalmával lépjenek fel a polgári engedetlenségi mozgalomban részt vevőkkel szemben.
