V. Pál Gyula sohasem állította, hogy önvédelemből tette, amit tett. Sőt. Nem is a borát védte, hiszen mire rászánta magát végzetes tettére, a bor nagy részét már elhordták a tolvajok. Azért öntött fagyállót a maradékba, mert azt remélte, a rablók attól majd erős hasmenést kapnak, talán még kórházba is kerülnek, így lelepleződnek. A borosgazda szerint tehát ez a valódi indíték, de a radikálisokat ez cseppet sem zavarta.
Mérgezett csalibor
V. Pál Gyula a tizenhét meggyfája terméséből évente 120 liternyi bort készített, amelyet bekerített telkén a homokos löszfalba vájt, ajtó nélküli pincéjében hordókban tárolt. 2013 októberétől sorra tűntek el az udvaráról a különböző holmik. Előbb egy alumíniumlétra. Majd két horgászbot. Végül a kerti csap, amelyet a tolvajok egyszerűen leszereltek a csőről. Közben folyamatosan csökkent a hordóban lévő bor szintje is.
Ma már a jogerős ítéletből tudjuk, ifj. Sz. Sándor volt az, aki rendszeresen bejárt V. Pál Gyula portájára bort lopni, bár a borosgazda nem rá gyanakodott. Ha előbb tudja, hogy ő a tolvaj, nyilatkozta a nyomozás alatt többször is, nem állít csapdát. Esze ágában sem lett volna Sz. családjával és drogos barátaival kereket akasztani. Ifj. Sz. a szülei házában élt egy önálló lakrészben. Köztudottan drogos volt, és ivott is, kisebb lopásokból teremtette elő a kábítószerre valót. Apja tartott attól, hogy a fia vagy a barátai egyszer őt is meglopják, ezért biztonsági kamerákat szereltetett a házra, azok felvételeiből mindig pontosan tudta, ki jár a fiánál, mikor mit vitt haza a gyerek.
A sorozatos lopások miatt 2013. október 24-én V. Pál Gyulánál betelt a pohár. Egy gödöllői benzinkútnál vásárolt öt liter fagyállót, egy részét beleöntötte a megmaradt mintegy húsz liter borába, majd az immár súlyosan mérgező nedűt PET-palackokba töltötte, és ott hagyta a pincében. Éjszaka, ahogy már korábban többször is megtette, órákon keresztül lesben állt, de a tolvaj ezúttal nem mutatkozott. Ifj. Sz. Sándor másnap délelőtt lopta el a csaliként odahelyezett flakonokat, amikor V. még dolgozott. A borosgazda, amikor felfedezte a lopást, nem szólt a rendőrségnek. Nem remélt tőlük segítséget. A nyomozás során évekkel korábbi lopásokra hivatkozott, amelyeket állítása szerint bejelentett, ám azokban az ügyekben nem történt semmi. Azonban a rendőrség a minden bejelentést hivatalból eltároló Robotzsaru rendszerében nyomát sem lelte a korábbi bejelentéseknek. V. ettől még gyanúsabb lett. Azt feltételezték róla, hogy nem is kereste a törvényes megoldást.
Megmenthették volna
Ifj. Sz. Sándor a lopott bor egy részét megitta, egy részét édesapjának adta, aki azt jóízűnek érezte, és ivott is belőle, egy részét pedig elvitte a másik fiának. Sándor az elkövetkező két nap a nála maradt bor nagy részét elfogyasztotta. Nem tudni, mennyit ivott, ahogy azt sem, hogy mennyi 4–MEC nevű pszichotrópot szedett még be hangulatfokozóul. A szakértők csak a drogfogyasztás tényét tudták megállapítani.
Október 26-án Sándor már kábán lődörgött a házban. Apja részegnek gondolta, rászólt, hogy feküdjön le, és aludja ki magát. Délután meglátogatta egyik ismerőse, de nem tudott vele beszélni. Sándor akkor már magánkívül volt. Apja azonban azt mondta, hagyják, csak be van rúgva, majd kijózanodik. Később megérkezett Sándor bátyja, Zsolt, aki testvére állapotát látva mentőt hívott.
Ifj. Sz. Sándor november elsején a kórházban elhunyt. A szakértők szerint bár a szervezetébe jutott nagy mennyiségű méreg hatására állapota életveszélyesnek minősült, ha időben kórházba kerül, jó eséllyel megmenthették volna. Kiderült, hogy a drog közvetlenül nem befolyásolta az állapotát, viszont külső szemlélő számára „átmenetileg megnehezítette" a felismerést, hogy ifj. Sz. Sándor nem részeg, hanem azonnali orvosi segítségre szoruló beteg.
A vádhatóság később V. terhére rótta, hogy gondolnia kellett volna arra, hogy a tolvaj bárkit megkínálhat a lopott borból, és a fagyálló az ő életüket is veszélyeztetheti. Első fokon a Budapest Környéki Törvényszék eszerint is ítélte őt el több ember sérelmére, illetve több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés kísérletéért.
Még az ügyész is megdöbbent
V. Pál Gyula eleinte tagadta, hogy megmérgezte volna a borát, noha az Sz. család, amelynek tagjai tudták, de legalábbis sejtették, hogy Sándor tőle lopta a meggybort, már a férfi kórházba kerülése napján kérdőre vonta a borosgazdát. Ő kezdetben a rendőrségen is tagadott, aztán mindent bevallott. Az elsőfokú bíróság szerint a kertészmérnök végzettségű V. Pál Gyulának tisztában kellett lennie azzal, hogy a fagyálló mennyire veszélyes az emberi szervezetre. V. ezt vitatta, azt mondta, hogy az egyetemen ez nem volt tananyag, a bíró szerint azonban már a középiskolai kémiaórákon oktatják az efféle szereket és kitérnek azok veszélyeire is. Ráadásul V. a halálos dózis 15-20-szorosát keverte a fagyállóból a meggyborba.
Nem fogadta el a törvényszék V.-től azt sem, hogy már elege volt a sorozatos lopásokból, a tehetetlenségből, s ő csupán azt akarta, hogy „fossák össze magukat” a tolvajok. „Miért nem kevert akkor hashajtót a borba?" – kérdezte a bíró, ám erre V. Pál Gyulának már nem volt jó válasza.
Az első fokon kiszabott hétéves börtönbüntetés még az ügyészt is megdöbbentette, talán ezért is jelentett be fellebbezést a vádlott javára. Később a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség ezt a fellebbezést visszavonta, ami jókora közfelháborodást váltott ki. A Jobbik nyilvánosan nekiment a legfőbb ügyésznek, később büszkén hirdette, hogy valószínűleg ennek hatására repült a székéből az a főügyészségi vezető, aki mindenáron börtönbe akarta csukatni a borát védeni próbáló borosgazdát. Nem hozta nyilvánosságra az ügyészség, hogy miért váltották le a fellebbezést visszavonó ügyészt. Bizonyára nem tartozik a nyilvánosságra. És ezek szerint az sem, hogy miért akarták legalább öt évre leültetni V. Pál Gyulát. Ítélt ügy, nincs mondanivalójuk.
Jogos vagy jogtalan védelem?
„Jog és igazság nálunk gyakran külön utakon jár, főleg akkor, ha a politika is beleszól az ügyekbe" – vélte egy jogi egyetemi oktató. Ebben az ügyben a Jobbik például deklarálta ugyan az elsőfokú ítélet után, hogy tiszteletben tartja a bíróság döntését, de azonnal bejelentette, hogy kezdeményezi a Btk. módosítását, jelesül, hogy ne legyenek büntethetők azok, akiknek a birtokán megsérül egy betörő.
Pedig V. Pál Gyula esetében szó sem volt jogos védelemről. Ő meg akarta büntetni a bortolvajt, de rosszul mérte fel az e célra használt eszköz (a fagyálló) erejét, és ezzel a tolvaj halálát okozta. Továbbá vétlen emberek egészségét is veszélyeztette. Ennek ellenére a másodfokú bíróság csak ifj. Sz. Sándor haláláért vonta felelősségre V. Pál Gyulát, és nem gyilkosságért, csupán halált okozó testi sértésért. Javára írta, hogy bár öt liter fagyállót vásárolt, a borba csak kettőt kevert bele. Figyelembe vette továbbá a Fővárosi Ítélőtábla azt is, hogy Sándor drogot és alkoholt fogyasztott, ezért nem került időben orvoshoz. Márpedig a sértett halálának bekövetkeztében ez nagy szerepet játszott.
V. Pál Gyula végül másfél év szabadságvesztést kapott, három évre felfüggesztve, szabad emberként távozhatott a bíróságról. Az előzetes mentesítésnek köszönhetően még csak büntetett előéletűnek sem számít. Az ítélet felháborította idősebb Sz. Sándort, aki már a bíróságon rátámadt V. Pál Gyulára. Sokan tartanak tőle, hogy miután mindkettejüknek Vácszentlászlón kell folytatniuk az életüket, az ügynek még nincs vége. „Kiszámíthatatlan ember, bármikor elborulhat az agya, és akkor bármi megtörténhet" – mondta Sz.-ről V. Bár a rendőrség állítólag elbeszélgetett id. Sz. Sándorral, kettejük viszonya még jó ideig feszült marad. „Ma is megtenné?" – tették fel többen is a kérdést a jogerős ítélet kihirdetése után V. Pál Gyulának. „Senki ne próbálja ki. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, már én sem tenném meg. Rámegy az ember idegileg" – válaszolt a borosgazda, aki sokat tapasztalt ügyvédek szerint járhatott volna rosszabbul is. Másodfokon kifoghatott volna egy olyan bírót, aki nem jogot szolgáltat neki, hanem igazságot.
Id. Sz. Sándor szerint az nem igazság, hogy pár liter bor ellopásáért az életével kellett fizetnie a tolvajnak.
