Az MLP jelöltje úgy értékeli: Tarlós István nem a budapestiek, hanem Orbán Viktor főpolgármestere, aki nem a város érdekeiért állt ki, hanem arra törekedett, hogy a „felülről érkező" instrukciókat végrehajtsa, "ami látszik a 600 milliárd forintos vagyonvesztésen is". Hozzátette, hogy meglátása szerint a főpolgármestert felülről és alulról is „szorongatják": felülről a kabinet, alulról azok a kerületi polgármesterek, például Kocsis Máté, Rogán Antal, Láng Zsolt, akik a Fidesz országos politikájának alakításában is szerepet játszanak.
Bodnár kijelentette, hogy ő viszont felvállalná a konfliktusokat, mert a főpolgármesternek úgy kell képviselnie Budapest érdekeit, hogy megkerülhetetlen legyen a kormány számára. Hozzáfűzte, a város érdekében nyitott a kompromisszumkeresésre, de attól fél, hogy ez kevés lesz, mert a kormány kompromisszumképtelen és mindent erőből old meg. Ezért a civil szervezetekben és a lakosság döntésekbe való bevonásában látja a követendő utat. A város autonómiáját érintő kérdésekben minden esetben helyi népszavazást kezdeményezne - mondta a jelölt, még akkor is, ha jelenlegi jogszabályi keretek között nehéz népszavazást kezdeményezni.
Bodnár bírálta a jelenlegi városvezetést, amiért annak véleménye szerint semmilyen hosszú távú víziója nincs, „nem lát tovább az 1-es villamos felújításánál". Ő ezzel szemben - folytatta - minimális célként tűzte ki, hogy Budapest hosszú távon a régió vezető városa legyen.
A sürgős ügyek közé a hajléktalanság és a korrupció felszámolását, valamint a drogprevenciót soroló Bodnár Zoltán azt mondta, a főváros vagyongazdálkodását viszonylag egyszerűen átláthatóvá lehet tenni, ahhoz csak annyi kell, hogy Budapest vezetése ne akarja eltitkolni a szerződéseket és a pénzek útját. Ezt azzal egészítette ki, hogy az MLP mögött nem állnak gazdasági érdekcsoportok, "senkinek nem tartozunk szívességgel, senkire nem kell gondolnunk, amikor a városi munkánkat kell szervezni", egyedül csak azzal kell foglalkozniuk, hogy a lehető legköltséghatékonyabban működjön a főváros.
Budapest vezetésének ellent kell állni minden olyan további centralizációs tevékenységnek, amelyik a kormány részéről várható - jelentette. Kifejtette: szerződéses alapon nem szabad hozzájárulni ahhoz, hogy újabb önkormányzati cégeket vegyenek el, de ha a kabinet a törvény erejével folytatja a "vagyonfosztást", az ellen legfeljebb az Alkotmánybíróságon lehet védekezni.
A jelölt közölte, hogy ha az MLP-t össze is hasonlíthatják az SZDSZ-szel, az semmilyen kontextusban nem jogelődje a Magyar Liberális Pártnak, ugyanis a Szabad Demokraták Szövetsége, amelynek „vitathatatlanul voltak történelmi érdemei a rendszerváltáskor, ma már csak a politikatörténet része". Demszky Gábor volt főpolgármesterrel is össze lehet hasonlítani bárkit, de ő nem MLP-s, hanem egy szabad demokrata főpolgármester volt - jelentette ki. Egyúttal azt mondta, hogy Demszky idején olyan távlatos fejlesztések valósultak meg, amelyek ma teljesen hiányoznak, és a jelenlegi ciklusban átadott fejlesztések döntő többsége is a korábbi főpolgármester irányítása alatt kezdődött el.
A választók nem az alapján döntenek majd, hogy valaki „ígér-e 5-ös, 6-os vagy 7-es metrót", hanem az alapján, hogy a jelölt rendelkezik-e egy ekkora méretű szervezet irányításához szükséges képességekkel, vezetői tapasztalatokkal, intellektuális felkészültséggel, vannak-e gondolatai arról, hogy a várost hogy kell irányítani - foglalt állást Bodnár. Arról is beszélt, hogy regionális alapon szerveződő, több kerületi kapitányság összevonásából felálló rendőrségben gondolkodik. A városvezetésnek gondot kell fordítania arra, hogy a város alkalmazottai valóban a közt szolgálják; ez általában így is van, de az nem megengedhető, hogy egy közterület-felügyelő "TEK-es terrorelhárítónak képzeli magát, és a villamosról lerángatott fővárosi polgárt az úttestre gyűri" - mondta Bodnár.
A politikus kulturális területen is változtatásokat tervez. Erről azt mondta: "lehet a szélsőjobbnak átjátszani Új Színházat és a barátoknak színházakat adni", de egy a városképében is 21. századi Budapesten a tehetség alapján kell eldönteni, hogy ki vezethet egy kulturális intézményt.
