Az már évekkel ezelőtt bebizonyosodott, hogy Budáról Budára észak-dél viszonylatban szinte lehetetlen dugóban veszteglés nélkül eljutni, de a fonódó villamos hálózata elvileg éppen azért épült, hogy ezt a problémát orvosolja. Az üzemkezdeti gyerekbetegségek után azt várná az egyszeri utas, hogy mostanra helyreállt a közlekedés rendje. Csakhogy ez még mindig nincs így.
hirdetés
Kerékpár és villamos kelt versenyre egymással egy átlagos hétköznap reggel. Az óbudai Selmeci utcától indultunk, a cél pedig Újbuda Központ volt. Onnan két járattal, a 17-es és a 19-es villamossal is indulhattunk volna. Akkor még úgy gondoltuk, szerencse, hogy a 17-es jött, mert legalább nem kell átszállni a Clark Ádám téren az alagút bővítése miatt. Tévedtünk.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
Amit semmiképp sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a közlekedési szakembereknek még mindig nem sikerült orvosolniuk egy évtizedes problémát a Kolosy téri Szépvölgyi útnál. A villamosok és az autók egy pályán, vagyis az úttesten közlekednek. Öt autó, egy villamos, három autó, egy villamos, újabb öt autó, még egy villamos – így sorakoztak a járművek a keskeny úton. Ez pedig azt jelenti, hogy a sorban harmadikként beállt villamos leghamarabb a negyedik lámpaváltásnál mehet át a kereszteződésen.
- Késni fogok, mert ez nem fonódó, hanem csoszogó, megint állunk egy lámpánál – fakad ki telefonon egy férfi, de amint lerakja, bosszankodás-hullám indul el az egymáshoz préselődő utasok között. Késik. Lassú. Áll a dugóban. Nem tartja a menetidőt. Nagy kitérővel kerüli meg a budai oldalt. Biciklivel gyorsabb lenne – hangzanak a nyomdafestéket tűrő megjegyzések.
És valóban, a villamossal egy időben indult kerékpáros ekkor már a Lánchídnál tekert. Ő eddig két nehézséggel küzdött meg: a fonódó hálózat fonódó részén, vagyis a Margit híd alatt nagyon rázkódott a bicikli a sínek keresztezésekor, a Lánchídnál pedig lendületet vesztve kerülgetnie kellett az átszálló utasokat.
A villamos menetideje hivatalosan 33 perc lett volna. De az indulástól számított 33. percben még csak épp a Feneketlen-tónál járunk. Ekkor már bizonyos volt, hogy a villamos nem igazán érzi a versenyszellemet korán reggel.
hirdetés
- Mi most melyik Móricz Zsigmond körtéren vagyunk? – hangzik a tétova kérdés egy bőröndöt cipelő férfitól néhány perc múlva. A körülötte állók úgy néznek rá, mint egy zavartan beszélő őrültre, de ő nem foglalkozik a fintorgó emberekkel, hanem folytatja heves bólogatások közepette, mint aki teljesen tisztában szavai jelentésével: - Ez a villamos kétszer is megáll itt.
A Móriczon nem lehet tévedni. Aki az első megállónál elfelejtett leszállni, az az ötven méterrel távolabb lévőn nyugodtan megteheti.
Amikor már azt hittük, hogy befut a villamos a célállomásra, a jármű megállt a pályán. A törékeny vezető hölgy egy hatalmas vasdarabbal kiszállt a járműből és átállította a váltót. Halk nevetésben tört ki az utazóközönség, amikor az egyik férfi megjegyezte: „otthon már a villany is távirányítással működik, ezek meg pajszerrel terelgetik az ultramodern villamosokat."
Ezen a helyen egyszerre kilenc villamos araszolt a két sínpáron. A villamoskonvoj a következőképpen nézett ki: a Móricz Zsigmond körtéren két jármű állt egyszerre egy megállóban, másik kettő épp úton volt Újbuda Központ felé, egy az ottani megállóban várta, hogy indulhasson tovább, egy másik 56-os kiállt a forgalomból a középső vágányra, három pedig egymást méterekre követve a másik irányba zötyögött.
Fotó: Kovács Klára / Népszabadság
Ez is lehet az oka, hogy a kerékpár 11 perccel előzte meg a villamost.
hirdetés
Nem sokkal az érkezés után egyszer csak megszólal a Futár a torlódó villamosok mellett: „Futár projekt. Köszönjük a Magyar Állam és az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatását" – harsogja a hangosbeszélő. „Várakoztassátok anyátokat!" – kontráz egy férfi a villamos ablakán kihajolva.
