Tudunk azonban például egy idei szegedi ügyről, amikor a régészet nem tudta érvényesíteni érdekeit a kormányhivatalon belül, s a hivatal kiadta a bontási engedélyt a Dóm téren váratlanul előkerült középkori falmaradványra, amely Szeged legrégibb épített emléke volt. És említhetnénk még néhány hasonló példát, ahol megőrzésre érdemes objektumok miatt nem voltak hajlandóak tervet, nyomvonalat módosítani, hanem
dokumentálás után elbontották az emlékeket.
Ezeknek a leleteknek azonban legalább maradt adminisztratív és tudományos nyomuk. Egyetlen olyan esetről tudunk az utóbbi évekből, ahol nyomvonalmódosítás történt: a szőnyi Duna-parton tavaly megtalált római katonai fürdő meglepő épségben lévő maradványai miatt arrébb helyezték az épülő gátat. A régészek idestova tíz éve mondják, hogy az archeológiára vonatkozó törvénymódosítások és intézményi átalakítások a beruházók érdekeit szolgálják, s négy-öt éve ezeket a módosításokat egyenesen a beruházók diktálják.
A legutóbbi változtatásokat például maga a nemzeti fejlesztési miniszter, Seszták Miklós terjesztette be.
A régészet gazdasági szempontú átértékelődését mutatja az is, hogy felügyelete néhány év leforgása alatt a kulturális tárcától átkerült előbb a Belügyminisztériumhoz, majd a Miniszterelnökséghez, vagyis ahhoz a tárcához, ahol az EU-pályázatokról is döntenek.
Persze nemcsak beruházásokat megelőző, leletmentő ásatások folynak (bár túlnyomó többségük ma ilyen), hanem pusztán tudományos célokat szolgáló tervásatások is, amelyeket rendkívül szerény összegből, saját költségvetésből végeztet néhány múzeum.
Utóbbira példa egyebek mellett a Magyar Nemzeti Múzeum több évtizede folyó ásatása Zalaváron vagy az ELTE és a komáromi Klapka Múzeum szintén több évtizedes munkája Szőny központjában. A kétezres években és főleg 2004 után uniós támogatással létrejövő nagyberuházások, autópálya-, vasút-, gázvezeték- és árvízvédelmi fejlesztések hirtelen megnövelték a megelőző feltárások számát és területi kiterjedését. Ezt a feltárási joggal rendelkező megyei múzeumok igyekeztek ugyan kielégíteni, de az állam gyorsabbá és költséghatékonyabbá szerette volna tenni a nagy mennyiségű, ezért nem mindig elég gyorsan haladó és megyénként eltérő összegekért végzett munkát.
|
Népvándorlás kori, kétszáz sírból álló gepida temető ásatása Berettyóújfalunál, az M4-es nyomvonalán
Forrás: Salisbury Kft. |
Így 2007-ben, még a szocialista kormány idején létrehozott egy nagy állami régészcéget, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot (KÖSZ), amely az 1,5 milliárd, majd az 500 millió forintnál nagyobb összköltségű nagyberuházások előtti feltárásokat koordinálta, és ahol kellett, a saját munkatársaival végeztette. Egyúttal elvitte a megyei múzeumoknál addig lecsapódó jelentős haszon nagy részét is. Természetes, hogy a megyék minden fórumon támadták a KÖSZ-t, amely azonban valamiképp mégiscsak racionális válasz volt az állam részéről a helyzetre.
Az Orbán-kormány 2010-es hatalomátvétele után az első lépések egyike volt a megyei múzeumoknak való „igazságszolgaltatás”, azaz
a KÖSZ szétverése és a régészeti jogosultságok visszaadása a megyéknek. A KÖSZ addig felhalmozott, feldolgozatlan leletanyagát és az ehhez rendelt pénzeszközöket elkezdték átadni a megyéknek, de ez a folyamat később elakadt.
A KÖSZ Daróczi úti kutató- és raktárbázisa, valamint munkatársai a Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK) néven folytathatták munkájukat a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe tagolva.
Fő feladatuk a nagyberuházások területére vonatkozó előzetes régészeti dokumentáció elkészítése, előzetes kutatóásatások elvégzése és az ásatások koordinálása lett. A megyei múzeumok nem sokáig örülhettek visszakapott jogaiknak. Következett ugyanis 2012-ben a megelőző feltárások idő- és költségkeretének szigorítása: a 30+30 napos feltárási határidő (30 régészeti munkára alkalmas nap az előzetes kutatóásatásokra és 30 nap a terület teljes feltárására), valamint – a feltárandó terület nagyságától függetlenül – 200 milliós költségplafon.
Korábban az volt az előírás, hogy a beruházás 0,9 százalékát régészeti munkákra kell fordítani, és felső plafon nem volt. Ebből kifolyólag az archeológiai költségek elérték a beruházás költségeinek 3-4 százalékát, de például az M9-es autópálya 51-es és 54-es út közötti szakaszán a 15 százalékát is. Mindezzel együtt zajlott a megyei múzeumi rendszer és az örökségvédelem addigi intézményrendszerének szétverése. A megyei fenntartású múzeumokat 2012-től elvették a megyéktől, s azokat végül egy átmeneti időszak után a települési önkormányzatok kapták meg.
A volt megyei központi múzeumok a megyeszékhelyek városi fenntartású múzeumai lettek, de a megyére kiterjedő hatáskörrel, így régészeti jogosultsággal. Ekkoriban szűnt meg a régészeti lelőhelyek felügyeletét, védetté nyilvánítását végző Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH). Ezzel a régészet hatósági felügyelete és engedélyeztetése sokadrangú szakhatóságént betagozódott a kormányhivatalokba, s a Belügyminisztériumhoz telepített Ásatási Bizottság döntése alapján adták ki a feltárási engedélyeket!.
A szétvert KÖH dokumentációs bázisa a belügy szárnyai alatt működő Lechner Lajos Tudásközponthoz került, a KÖH gyenge romjain pedig megalakult a Forster Központ, de ennek már nem maradt régészeti intézményi feladata.
A régészek alig győzték követni a változásokat, melyeket a szakmával soha nem egyeztettek. Hamarosan tovább változott a törvényi szabályozás is. Belátva a 200 milliós ásatási költséghatár tarthatatlanságát, 2014-ben eltörölték azt.
Addigra több mint húsz, korábban megkezdett nagyberuházás állt le csak azért, mert az addig elvégzett munkájukkal a régészek már kimerítették a költségkeretet.
A harmadik Orbán-kormány megalakulásával újabb racionalizáló átszervezés kezdődött. A Miniszterelnökség magához rendelte a régészet és az örökségvédelem felügyeletét. Nyilván abból a megfontolásból, hogy ha már ők tartják kézben az uniós pénzek leosztását és a projektek ellenőrzését, akkor a támogatott beruházásokhoz sok szálon kötődő örökségvédelem és régészet is a legyen az ő kezükben.
A területért az örökségvédelmet hobbijának tekintő L. Simon László lett a felelős, aki nagy vehemenciával látott neki az ő kulturális államtitkársági irányításával a két évvel korábban szétszervezett örökségvédelmi csúcsintézmény újraépítésének. Ez az intézmény lett a jogokkal, újabb szervezeti egységekkel megerősített és a Lázár János vezette kancellária szoros irányítása alá kerülő Forster Központ. A Miniszterelnökség magához vette az Ásatási Bizottságot.
A Forsterbe helyezték át a Lechner Lajos Tudásközpontot és az idén január elsején megszűnt NÖK apparátusának jelentős részét is, a régészeti vonatkozású feladatkörökkel és jogosultságokkal, azaz az előzetes régészeti dokumentációk készítésével és az előzetes kutatóásatások elvégzésével együtt. Régészeti tanácsadóként pedig szerződtették azt a Virágos Gábort, akit 2010-ben bűnbakként űztek el a KÖSZ éléről.
A jogszabályi változások újabb eleme volt az akkreditáció 2014-ben történt bevezetése. Intézmények (múzeumok és egyetemek), valamint magáncégek szerezhettek teljes körű régészeti munkavégzési jogot.
Ennek birtokában indulhatnak közbeszerzési pályázatokon. Mindezt értelmetlenné tette a néhány hónap múlva, 2015-ben elfogadott Seszták-féle módosítócsomag, amivel lehetővé tették nem akkreditált cégek részvételét is.
|
IV. századi temetkezés gyöngynyakláncának bontása Inotán, a 8-as számú főút várpalotai elkerülő szakaszán
Fotó: Csirke Orsolya |
Az akkreditációt a Miniszterelnökség végzi. A listának akad néhány érdekessége. Tükrözi például néhány megyei múzeum megerősödését. Főleg a határ mentiekét, ahol az elmúlt években nagyobb autópálya-építkezések zajlottak. Ilyen többek között a szegedi Móra Ferenc Múzeum, amely országos ásatási hatáskört szerzett. Szintén országos jogosultságot nyert az ELTE Régészettudományi Intézete és két magáncég: a Heritage Consulting Kft. és a Salisbury Kft. Utóbbiról gyakran lehetett olvasni, hogy a Pest Megyei Múzeum kedvenc régészcége volt.
Hoffmann József, a kft. vezetője erre azt mondja, soha nem származott több a Pest megyei megbízásaikból, mint éves árbevételük harminc százaléka. Ennél érdekesebbeket is állít. Például azt, hogy
jónak tartja a törvénymódosításoknak azt az irányát, amely a gyorsítás érdekében a piacosítás felé viszi a régészetet, bár a nem akkreditált cégek bevonását ő sem érti.
A piacosítás következménye például, hogy 2010 óta a régészeti feltárás hatósági ára 4400 Ft/m 2-ről 3150 Ft/m2-re csökkent. Vagy hogy az óradíjas elszámolás helyett érvénybe lépett a négyzetméter-elszámolás, ami még az általuk nem nagyon szeretett KÖSZ érdeme volt. Ez valóban felgyorsította a régészetet. A 2012-ben bevezetett 30 napos időkorlátnak viszont Hoffmann nem sok értelmét látja.
Ezt a terepen senki nem tartja be, mert nem is lehet, hacsak nem nagyon kicsi az ásatási terület. Ezt tudomásul veszik a megrendelők is. Ezért értelmetlen még tovább szűkíteni az időhatárt az újabb rendelettel.
Ilyesféle korlátozással külföldön nem is találkoztak, pedig dolgoztak sok felé – mondja Hoffmann József –, épp most akkreditáltatják magukat Franciaországban, Hollandiában és Németországban. Van, aki szerint a régészet rossz érdekérvényesítésének egyik oka, hogy 2012-ig elfelejtette magát reprezentálni a nagyberuházások pazar leleteivel. 2012 tavaszán az Országházban azonban hiába rendeztek L. Simon László akkori kulturális államtitkár biztatására pazar bemutatót belőlük, ez nem tartotta vissza a fideszes kétharmadot a régészet érdekeit figyelmen kívül hagyó törvénymódosításoktól.
Ez a kiállítás aztán kibővítve, Megmentett örökség címmel körbejárta az országot. Készül egy újabb is, amely idén decemberben nyílik meg majd a Forster Központban. A publikált adatok szerint 1995 és 2010 között, a kormányváltásig 9,6 millió négyzetmétert tártak fel a régészek. 2010 óta újabb négymillió négyzetmétert ástak ki. A Nemzeti Infrastruktúra Zrt. (NIF) a lapunknak átküldött táblázat alapján 22 beruházási területen végeztetett ásatásokat. De nemcsak a NIF dolgoztatott.
A közelmúlt egyik legnagyobb munkája az M4-es út Abony és Fegyvernek közti huszonkilenc kilométeres szakaszának feltárása volt, amelyet a NÖK-kel közösen a szolnoki Damjanich Múzeum végzett el.
A régészeti érintettségű területeket fele-fele arányban osztották fel. A múzeum a szerződésben rögzített 613 millió forint helyett nettó 524,5 millió forintért teljesítette a maga részét, mivel a tervezettnél valamivel kevesebbet, 166 506 négyzetmétert ástak ki.
Amikor a szerződést kötötték még érvényben volt a 200 milliós törvényi korlátozás, de a NIF előre elkülönített erre a régészeti munkára 900 milliót, mert ott is tisztában voltak vele, hogy ekkora területet nem lehet se 200 millióból, se 30 nap alatt feltárni. Tárnoki Judit, a múzeum régészeti osztályvezetője szinte rózsaszínűnek írja le a NIF-fel való együttműködésüket. Mindig figyelembe vették a régészek szakmai érveit, mindig időben fizettek. De hozzáteszi: ez személyfüggő. Remek partnerei voltak a NIF és az M4 Mérnöki Konzorcium részéről. Ezen múlt.
A nyomvonalon a legnagyobb lelőhely Tiszapüspökinél volt, ahol két ásatási helyszínen is dolgoztak.
Feltártak egy kilencven sírból álló, korai gepida temetőt, több kardos, fegyveres sírral. Ilyen nagyságú gepida leletre 1953 óta nem volt példa
megyéjükben – mondja a régész. Másrészt Tiszapüspökinél előkerült egy tizenkét hektáros szarmata település is. Egy másik lelőhelyen, Zagyvarékasnál szarmata temetőt találtak. Szintén ritka nagy gepida temetőt fedeztek fel nyár elején az M4-es Berettyóújfalu és Nagykereki szakaszán, Berettyóújfalunál, amit a Salisbury Kft. tárt fel a debreceni Déri Múzeum megbízásából. Itt mintegy kétszáz sírt leltek.
|
Szarmata település feltárása Tiszapüspöki határában, az M4-es vonalán
Fotó: Tárnoki Judit / Népszabadság |
Békésben és Csongrádban az M47-es út bővítése kapcsán zajlottak ásatások. Csongrádban őskori, szarmata, avar és Árpád-kori településnyomok bukkantak elő, illetve kisebb temetők a gepida és az avar korszakból. A szegedi Móra és a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum tárta fel ezeket.
Békésben a legérdekesebb a Csorvásnál előkerült nyolcezer éves újkőkori telep volt, rengeteg halászháló-nehezékkel és egy Tokajból származó obszidián pengével
– tudtuk meg a feltárást végző békéscsabai Munkácsy Múzeum régészétől, Bácsmegi Gábortól.
Észak-Magyarországon a 21-es út kétszer két sávosra bővítése előtt Szurdokpüspökiben kiásott tavalyi mamutlelet keltett figyelmet. Illetve a NÖK által a Mol (Central Geo) partnerrel a Barátság 1. kőolajvezeték nyomvonalán végzett munkák közben a Rétság–Királyharaszt lelőhelyen feltárt római kori germán, kvád telep. A kvádok szállásterülete ugyanis éppen csak érinti a mai Magyarország területét.
Fontos leletek bukkantak felszínre idén Inotán, a 8-as út Bánd és Herend közötti szakaszának bővítése közben. A korábbról már ismert római kori kelta halomsírok mellett most egy kora császárkori, II–III. századi temetőkertet találtak. A temetőben kő sírépítmények álltak, egyesek egy 15x15 méteres körítőfalon belül, mások ezen kívül. Ezeknek az alapjait találták meg jó állapotban, néhány növényi mintás falfestmény-töredékkel, hamvasztásos és csontvázas temetkezésekkel, edény- és ékszermellékletekkel, közölte Csirke Orsolya, a Laczkó Dezső Múzeum régésze.
Sajnos a falakat elbontják, mert a terepadottságok miatt nem lehetett nyomvonalat módosítani.
Mint említettük, módosítottak viszont a tavaly előkerült szőny–bregetiói katonai fürdő romjai miatt, amelyek az Éduvizig beruházásában épülő Komárom–Almásfüzitő közti Duna-gát kivitelezése előtt kerültek a felszínre. Az előzetes régészeti dokumentáció nem jelezte őket, pontosabban nem készült ilyen dokumentum, mert az engedélyezés még 2006-ban történt, s akkor ezt nem írták elő.
Humuszolás közben, régészeti megfigyelés során bukkantak rá az alapokra, melyeket bekerítettek és idén ősszel fognak teljesen feltárni, tudtuk meg Számadó Emesétől, a komáromi Klapka Múzeum régész igazgatójától. Éppen az ilyen váratlan leletekre vonatkozik majd a bevezetendő –és a régészek által az Alkotmánybíróságon is megtámadott – nyolcnapos szabály. Csak reméljük, hogy ha mégis bevezetik, a megrendelők józansága felülírja majd ezt a betarthatatlan rendelkezést is.
