A Hajógyári-sziget egykori „urát” 2012 nyarán vette őrizetbe a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYFÜ) egy – az ügyészség szerint – „világviszonylatban is példa nélküli büntetőeljárásban”. Mert a KNYFÜ szerint világviszonylatban is példátlannak számít, hogy annak a rendőri egységnek a vezetőivel szemben merül fel a korrupció gyanúja, amelyet éppen azért hoztak létre, hogy fellépjen az efféle bűncselekményekkel szemben. A rajtaütést a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) több mint egyéves titkos információgyűjtése előzte meg.
A korábban kiszivárgott hírek szerint a védelmi szolgálat emberei az elődszervezetük, a rendőrség korábbi belső elhárításának, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának (RSZVSZ) gyakorlatával szakítva nem a rendőröktől próbált meg információt szerezni az esetleges korrupt rendőrökről, hanem az alvilágból. Így sem volt könnyű dolguk, panaszolták még a nyomozás kezdetén, hiszen olyan vezető beosztású főrendőrökkel szemben kellett titkos adatgyűjtést végezni, akik maguk is gyakorlói az efféle munkának.
Az azóta lezárult nyomozás ötvenezer oldalnyi ügyiratának tanúsága szerint az ügyészség csak Vizoviczki és a korrupcióval gyanúsított rendőrök kapcsolatára és az annak fedezete mellett elkövetett milliárdos költségvetési csalásra koncentrált. Megállapításaik szerint a Vizoviczki által irányított bűnszervezet csak 2010. január elseje és 2012. április 30-a között csak a be nem fizetett áfával több mint egymilliárd forinttal rövidítette meg a költségvetést. Nem foglalkozott ugyanakkor az ügyészség a szigetről rejtélyes körülmények között eltűnt, illetve elhunyt fiatalok ügyével.
Azokban – külön eljárás keretében – a BRFK nyomozott, és egy 21 éves fiatalember halálával összefüggésben két férfit már emberölés gyanújával kihallgattak. A másik gyilkosságnak tűnő halálesettel kapcsolatban még ismeretlen tettes ellen nyomoznak. Hatáskör híján nem volt az ügyészségi nyomozás tárgya a szigeten a városi szóbeszéd szerint évtizedes múltra visszatekintő drogkereskedelem sem. Azt mondták, a drogokkal kapcsolatos információkat folyamatosan átadták a BRFK-nak. A rendőrség azonban írásos megkeresésünkre azt válaszolta, náluk a Hajógyári-szigettel kapcsolatos drogügyben nem indult büntetőeljárás.
Maga Vizoviczki minden nyilatkozatában határozottan visszautasította, hogy az érdekeltségeiben drogárusítás folyt volna. Azt állította, ő kérlelhetetlen ellensége a kábítószereknek. Ezt azonban egyebek között – a Hollandiából szintetikus drogokkal – a magyar piacot is ellátó szerb bűnszervezet magyar nemzetiségű tagja is cáfolta. A férfi – aki jelenleg jogerős büntetését egy magyar fegyintézetben tölti –, azt állítja, Vizoviczki egyfajta „koncessziós díjat” kért azoktól, akik drogot árultak az érdekeltségeiben és azok környékén. És mindenkitől elvárta, hogy csak tiszta, megbízható forrásból származó árut terítsen a területén.
A budapesti drogpiac ismerői pedig egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a Hajógyári-sziget szórakozóhelyei voltak az elit (értsd: a politikai, kulturális és gazdasági elitet egyaránt) legkedveltebb és leginkább látogatott drogtanyái. Szerintük ezért kellett a rendőri védelem Vizoviczkinek, s nem azért, mert nem adtak minden vásárlás után nyugtát, vagy mert vizezték a szeszes italokat. A sziget ura biztonságban akarta tudni az elithez tartozó vendégkörét. Azt, hogy ismert személyiségeket is kihallgattak a Vizoviczki-ügyben, a KNYFÜ is elismerte a kérdéseinkre adott egyik válaszában, de azt nem árulták el, hogy az illetők a politikai, az üzleti vagy a kulturális életből ismertek.
Csak azt, hogy többeken látszott, tartanak „az éjszaka császárának” is nevezett Vizoviczkitől, ezért részükre a törvényi keretek között folyamatos védelmet biztosít a nyomozó hatóság. Mint azt a KNYFÜ válaszából megtudtuk, a nyomozás során nem vizsgálták, hogy a rendőrség, illetve az egyes rendőrök tevékenységének törvényessége felett őrködni hivatott személyeknek és szerveknek több mint tíz éven át miért nem szúrt szemet a főrendőrök vélelmezett korrupt kapcsolata. Sem a parancsnokaiknak, sem a belső ellenőrzésnek, sem a már említett RSZVSZ-nek, sem a titkosszolgálatnak. A hivatalos álláspont ugyanis továbbra is az, hogy az ügyben eddig meggyanúsított vezető beosztású rendőrök feletteseik háta mögött, tudtuk nélkül, saját hatáskörben is tudták Vizoviczki érdekei szerint alakítani az ügyek menetét.
