A civileket, akik az ellenségeskedésben közvetlenül nem vesznek részt, nem nemzetközi jellegű fegyveres konfliktus esetén is megilleti védelem, ám ezzel kapcsolatban Magyar Gábor hangsúlyozta: ennek feltétele, hogy a kormánnyal szemben egységes irányítás alatt álló, felfegyverzett erő lépjen fel. Tehát az egyezménynek e rendelkezése tulajdonképpen polgárháborús viszonyok esetén lehet érvényes, de álláspontja szerint az országban a forradalom után ilyen mértékig nem eszkalálódott a helyzet.
Jelezte ugyanakkor, hogy a Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló ENSZ-törvényszék 1995-ben állapított meg először a nemzetközi jogra alapozva egyéni büntetőjogi felelősséget egy nem nemzetközi fegyveres konfliktus kapcsán. Ez teljesen új megközelítés, amelynek alapján Biszku 1956-os tetteit visszamenőleg biztosan nem lehet megítélni – állítja Magyar.
Az ügyvéd mindezek alapján arra figyelmeztet, hogy azok a cselekmények, amelyek miatt a volt belügyminisztert elítélték, az akkor hatályos magyarországi törvények szerint vélhetően nem minősültek bűncselekménynek – ha mégis, akkor biztosan elévültek –, ugyanakkor szerinte a nemzetközi jog szabályai sem alkalmazhatók. Ezért az egész eljárást vitatja, hiszen senkit nem lehet felelősségre vonni olyan tetteiért, amelyeket érvényes törvények vagy egyezmények nem nyilvánítottak jogellenessé, nem állapítottak meg azokra büntetési tételeket, smég a nemzetközi szokásjogra sem lehet esetükben hivatkozni.
A kommunista bűntetteket megállapító lex Biszku persze szóba jöhetne – véli –, bár az ügyvéd szerint az nemzetközi egyezményeket sért, mert visszamenőleges hatállyal emel ki a sorból egyes bűncselekményeket, amelyeket a pártállam nevében vagy érdekében követtek el. Ráadásul kimondják ezek elévülhetetlenségét is, ami szintén igencsak aggályos, és az emberi jogi bíróság előtt vélhetően elmarasztalnák emiatt Magyarországot. Egyébként a kivételezett körbe tartozik az emberölés is – a salgótarjáni sortűznek csaknem ötven áldozata volt –, amit a bíróság kedden háborús bűntettként rótt a felbujtónak minősített volt belügyminiszter terhére.
Magyar szerint elképzelhető, hogy az ügyészség azért nem élt a lex Biszku kínálta lehetőséggel, mert maga is úgy tartotta, hogy azzal jogilag ingoványos területre téved, ezért ragaszkodott a sortűzperekben korábban bevált megoldáshoz. Ugyanakkor azt sem tartja kizártnak, hogy a kommunista bűnök miatt kiszabható ítélet korlátlan enyhítésének lehetősége miatt választottak más utat, mert a bíró a vádlott idős korára és egészségi állapotára tekintettel akkor eltekinthetett volna a börtönbüntetés kiszabásától, miközben az ügyészség az életfogytiglant erőlteti.
Másként látja a helyzetet Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Emlékeztetett: 1956. november 4-én szovjet katonai művelet indult, amelynek célja az ország megszállása volt, és az nyilvánvalóan nemzetközi fegyveres konfliktus. Később a hatalom igyekezett úgy feltüntetni, hogy hivatalosan kérték Moszkva segítségét, ami viszont nem igaz. Így a szakértő szerint nem megalapozatlan, hogy a civilek elleni támadást katonai bűncselekményként értékeljék. Salgótarjánban ráadásul eléggé egyértelmű volt a helyzet – tette hozzá –, hiszen ott a magyar karhatalmisták mellett még szovjet katonák is lőttek, tehát vitathatatlanul nemzetközi fegyveres konfliktusról beszélhetünk.
Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy a sortűzügyekben hozott korábbi ítéletekhez a mostani verdikt semmit nem tett hozzá. Így Biszkut hasonló vádak alapján 1990 óta bármikor bíróság elé állíthatták volna, és ehhez nem volt szükség sem a kommunista bűncselekmények megállapítására, sem az új Btk.-ra, sem az új alaptörvényre. Egyébként Lattmann szerencsésebbnek tartaná, ha a civil lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadásokat – 1956-ban ez történt – emberiesség elleni bűncselekményként értékelnék, ami a büntető törvénykönyvben már szerepel is. Felvetődhet azonban itt is az időmúlás, mert az ilyen bűncselekmények elévülésének tilalmát csak egy 1965-ös nemzetközi egyezmény mondta ki, a korábban történtek megítélésére tehát ez esetleg nem is alkalmazható.
