Az osztrák kancellár, Werner Faymann az utóbbi időben több helyen is tűrhetetlennek nevezte, hogy
egy magyarnak könnyebb elhelyezkedni Ausztriában, mint egy osztráknak.
Kétségtelenül van, ahol a piac törvényei felülírják a jogszabályokat. Ausztriában a szakszervezetek által kialkudott ágazati minimálbérek vannak hatályban, de ezeket ki lehet játszani. Feketén általában már nem foglalkoztatnak külföldieket, ám a béren kívüli járandóságukat gyakran a saját zsebükben tartják a munkaadók, s fizetést is kevesebbet juttatnak nekik, mint a helybelieknek.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy egy osztrák állampolgár az ágazati minimálbérért sem nagyon hajlandó alkalmazottként elhelyezkedni, inkább munkanélküli segélyt kér, vagy önálló vállalkozással próbálkozik. Az ő helyükre kerülnek a külföldiek.
Közülük először a nyugati határ mentén élő magyarok jártak át, főleg mezőgazdasági munkára. Később Kelet-Magyarországról is sokan a határszélre költöztek – munkásszállókba, panziókba, albérletekbe –, s onnan ingáznak naponta az építőiparba vagy a vendéglátásba dolgozni. Ők kevesebb bérrel is beérték, mint a nyugat-dunántúliak. Nem sokkal később megjelentek a romániai magyarok és a románok, akik ennél is kevesebbet kértek. Újabban a bolgárok is képbe kerültek, ők még lejjebb tornászták a béreket.
A viszonylag igényesebb munkát egyelőre még a magyarok kapják.
Elegánsnak számít például eladónak lenni a parndorfi bevásárlóközpontban. Éva hetedik éve ruhabolti eladó, először csak a raktárból vihette az eladótérbe a vásárló által kért ruhákat, ma már a pénztárgépet is ő kezeli. A bére 1200 euró, s megkapja a 13. és 14. havi fizetést is.
– Amíg a vásárlók zöme magyar, addig a magyar eladó nagyobb biztonságban van, többet megengedhet magának, mint egy szlovák vagy román – magyarázza. – Még a németül beszélő magyar vevők is jobban örülnek, ha magyar lány szolgálja ki őket.
|
Üzlet Parndorfban. A vásárlók zöme is magyar
Nyikos Péter / MTI |
Az ausztriai munkát vállaló magyar fiatalok egy része azonban csalódik, és hamar visszatér Magyarországra. – Egy magyar srác szervezett be hatunkat sofőrnek, csomagokat szállítottunk Salzburg környékén – meséli Laci, most már Győrben. – Egy héten át osztrák sofőr mellett ülve tanultuk meg a szakmát, utána odaadták a kis kamionok slusszkulcsát, aztán gyerünk. Ingyen kaptunk szállást – hárman laktunk egy szobában, a világ végén –, s azt ígérték, hogy egy hónap után száz, három hónap elteltével megint száz euróval emelik a bérünket. Jó melónak ígérkezett, a GPS mindenhová odavitt, borravalót is mindig kaptunk a csomagszállításért. Úgyhogy a pénzzel nem lett volna bajom, de már a harmadik hét után napi 12-13 órát hajtottunk, szinte megállás nélkül. Dolgozott velünk két török, ők este csak egy zsemlét ettek, hogy napközben ne kelljen WC-re menniük, akkora volt a hajtás. Az egyik este egy pillanatra elaludtam, alig bírtam az úton tartani a kocsit. Akkor döntöttem el, hogy az életem többet ér. Mind a hatan hazajöttünk. Egyelőre az egy hónapot se fizették ki, de nem hagyjuk a bőrük alatt – fogadkozik Laci.
Egy másik szállítmányozási cég régiós vezetője – szintén magyar – viszont korrektnek találja az osztrákok magyarokkal szembeni viselkedését. – Pedig nálunk nyolcvan sofőrből nyolcvan magyar – mondja. – Mindenkit szabályosan bejelentenek, van 14. havi bér, a szakszervezetek által kialkudott kollektív szerződés szerinti fizetés. Van, aki napi két órát utazik csak oda, ezért a munkáért.
Szombathelyen négyen beülnek egy kocsiba, összedobják a benzin árát, s megkeresik a nettó 1200 eurót.
Kétségtelen, hogy a magyarok is bevetnek minden furfangot, hogy pénzhez jussanak. Egy miskolci család kint élő ismerőse segítségével állandó tartózkodási helyre jelentkezett be Bécsben, pedig Mosonmagyaróváron laktak albérletben. Három hónap munka után az asszony munkanélküli segélyt kért. Nem tudta, hogy a segély egyik feltétele, hogy állandó jelleggel Ausztriában éljen. A munkaügyi központ kérte tőle a közüzemi számlákat, sőt, a hivatalnak joga lett volna a helyszínen is tájékozódni a család életkörülményeiről. Ezt megelőzte az asszony, s visszavonta a kérelmét. Azóta alkalmi mezőgazdasági munkát vállal napi kijárással, a férje ácsként 1400 eurót keres.
Faymann már azt az elképzelését is bejelentette, majd visszavonta, hogy a külföldieknek csak annyit fizessenek Ausztriában, mint amennyit saját hazájukban kapnának az adott munkáért. Erre azonban aligha bólintana rá a piac, amelyet még egy centralizálódó, keménykedő Európában sem lehet hatályon kívül helyezni.
Ausztriában ma több mint kétszer annyi kelet-európai állampolgár dolgozik, mint 2010-ben,
számuk a múlt év végén elérte a 233 ezret. A töretlenül áramló munkaerő a vendéglátásban, az építőiparban, az egészségügyben és a takarítás területén koncentrálódik. A legnagyobb csoportot a német vendégmunkások alkotják, korábban a második helyen hagyományosan a törökök álltak. Ezt a pozíciót azonban 2013-ban a magyarok vették át: tavaly már 71 ezren voltak legálisan jelen az osztrák munkapiacon. Utánuk a lengyelek, majd a románok, horvátok és a szlovákok következnek.
A kelet-európai munkavállalók annak ellenére változatlan lendülettel érkeznek, hogy az osztrák gazdaság növekedése lelassult, s nő a munkanélküliek száma. A beáramlás a legrosszabbul képzett migránsokat sújtja: a törökök munkanélküliségi rátája például öt év alatt 13 százalékról 20 százalékra nőtt. Jelenleg a kelet-közép-európai országokból 30 ezren keresnek maguknak állást Ausztriában.
A magyar és a szlovák vendégmunkások közül sokan ingáznak, reggel érkeznek, este távoznak, s ha elvesztik az állásukat, nem részesülnek az osztrák munkanélküliségi ellátásból.
Kifogásolják is az osztrák szakszervezetek, hogy a munkáltatók szívesebben alkalmazzák a kelet-európaiakat, mert bár a kollektív szerződés alapján ugyanakkora fizetést kell ugyan adni nekik, mint az osztrákoknak, de a szociális tételeken takarékoskodni lehet. Ugyanez a helyzet a vendégmunkások külföldön élő gyermekeivel: az osztrák állam sem kíván utánuk több támogatást kifizetni, mint amennyit odahaza kapnának.
Külön gondot okoznak azok a vendégmunkások, akiket ausztriai munkát elnyert kelet-európai cégek foglalkoztatnak. Esetükben ugyanis előfordul, hogy sem a fizetésben, sem a szociális juttatásban nem az osztrák előírások szerint díjazzák őket, s a vállalkozások így nyerik el az osztrák konkurensek elől az üzleteket. Az osztrák kancellár szerint a kiküldetéses munkák számát és időtartamát is csökkenteni kellene.
