így a vendégként szót kapó Schmuckra maradt a feladat, hogy a jelentés ellentmondásaira rávilágítson.
Mint elhangzott, 2012-ben az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) felülvizsgálta a paksi atomerőmű, illetve az erőmű területén lévő Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója biztonsági övezetét, és 3 kilométerről 500 méterre csökkentette a védőzónák kiterjedését. A két jelentésben csak a felülvizsgálat tényét említik meg, de sem a konkrét döntésről, sem annak indoklásáról nincs szó.
Az ellenzéki képviselő emlékeztetett rá, hogy a felülvizsgálati eljárásban még a növelés mellett hangzottak el indokok (a szakértők szerint a veszélyes ipari üzemekkel, illetve a mozgó veszélyforrásokkal kapcsolatos valós védettséget az szolgálná, ha a 3 kilométeres határt a többszörösére emelnék). Ráadásul a 2011-ben bekövetkezett fukusimai baleset után világszerte növelték a védőzónákat – Japánban például 10 kilométeresre –, vagyis
a magyar jogalkotó a nemzetközi trendekkel is szembement a szűkítéskor.
Az egyik lehetséges magyarázat szerint a biztonsági övezet csökkentése kiválóan alkalmas arra, hogy a potenciális ügyfeleket (vagyis a civil és lakossági kontrollt) kizárják a hatósági eljárásokból, például az üzemidő-hosszabbítás jelenleg is zajló engedélyezéséből.
Schmuck Erzsébet arra is emlékeztetett, hogy 2013-ban az üzemidő-hosszabbítást megelőző felülvizsgálat során kiderült: a Paksi Atomerőmű 3-as reaktorblokkjának pihentető medencéjénél a hűtőfolyadékot keringető csőrendszerben korrózió miatt szivárgás alakult ki, és jelentős mennyiségű bóros víz távozott a rendszerből.
A csővezeték elméletileg, a tervezési és kivitelezési dokumentáció szerint korróziómentes anyagból készült,
vagyis korrózió miatt nem lyukadhatott volna ki – a jelentések ezzel az ellentmondással sem foglalkoztak.
2013-ban születtek meg a legfontosabb döntések arról, hogy az előzetes elképzelésekkel és tervekkel ellentétben nemzetközi tender kiírása nélkül, orosz hitelből, orosz kivitelezéssel, orosz technológiával, titkos megvalósítási megállapodások alapján történik meg a paksi atomerőmű bővítése (így kerülhetett sor 2014. januárjában a szerződéskötésre).
Az említett döntések biztonsági vonatkozásaival – például a felajánlott erőmű biztonságosságával, a nukleáris hulladékkezelés lehetőségeivel – a jelentés még az említés szintjén sem foglalkozik: a bővítésről egyetlen bekezdés szól, kizárólag a hatósági engedélyezési feladatok kapcsán).
A képviselők udvariasan meghallgatták az aggályokat, a kormány és OAH jelen lévő képviselője némelyikre még válaszolt is – a bővítés kérdéseivel például állítólag a 2014-es jelentés foglalkozik majd (egy félhangosan kimondott vélemény szerint talán majd 2016-ban), majd elfogadták az egy napirendi pontban tárgyalt két jelentést: a kormánytöbbség szerint az atomenergia biztonságos alkalmazása körül nincsenek kételyek.
