Magyar, cigány és zsidó áldozatok vetélkedője

És a nem cigányokét?

Abban a körben, ahol én mozgok, az elkeseredettség és a depresszió dominál. Ritkán azért fideszesekkel is szoktam beszélgetni. Náluk leginkább zavart látok. A kormány iránti lojalitásuk konfliktusba kerül a gondolataikkal és a mindennapokkal. Meg kell mondanom, általában a kormányhoz való hűségük győzedelmeskedik. Ezt tapasztalom. A sajátjaik iránti kritikátlanság persze a balliberális oldalon is megjelenik. A szakadék egyre nő, és nemhogy híd, még vékony palló sincs, amin át lehet járni a két tábor között. Nincs értelmes párbeszéd. A romák ügyéről különösképpen nincs. Jogvédő szervezetek szerencsére még vannak, de a kormányzati kommunikációból teljesen eltűnt az intézményes emberi jogi nézőpont. Pedig – ne felejtsük el! – Balog Zoltán miniszter, akihez a terület tartozik, ellenzéki politikusként a parlament emberi jogi bizottságának elnöke volt.

Ma már emberi jogi bizottság sincs.

Teljesen világos a kormány álláspontja. A cigányok maradjanak életben, már amennyire képesek, de ennyi, és nem több. Újabban, amikor megkérdeznek egy cigány fiatalt, mi szeretne lenni, azt válaszolja: közmunkás.

Az áldozati szereptől a polgári tudatig –ez a címe a Nyitott Társadalom Alapítvány és a Tom Lantos Intézet támogatásával kiadott könyvnek, amely az ön esszéjével kezdődik. Vitát kezdeményez a romákról. Miért? Nem volt még elég vita az elmúlt húsz-huszonöt évben?

Nálunk olyan tudományos és intellektuális tradíciók alakultak ki – Romániában, Bulgáriában vagy például Macedóniában másként van –, hogy a romák helyzetével kizárólag szociológiai megközelítésben foglalkozunk. Az etnikai aspektus vagy tabu, vagy a néprajzosok területe. Tehát: iskola, lakás, munka – és így tovább – a kizárólagos téma. Nyilvánvalóan létfontosságú azonban az etnikai dimenzió is. Amit aztán extrém módon a szélsőjobboldal vett elő. A fideszes kormány erre a „cigánykérdést” betette a frizsiderbe. Megjegyzem: a különféle baloldali pártok ugyanígy hallgatnak. Meg sem említik a romákat. Tudja valaki, milyen programjuk van? Mire számíthatnának a cigányok, ha a baloldal hatalomra kerülne? Egyszerűen kényelmetlen a téma. A fideszes és a baloldali politikai osztály ebben, sajnos, egyezik. A cigányok zöme közben a társadalom peremén él, a szűk roma értelmiségi réteg egy része igyekszik asszimilálódni, beolvadni a többségi társadalomba.

Roma tüntetés Miskolcon

Mit javasol?

Véletlenül sem tudományos és megfellebbezhetetlen téziseket fogalmazok meg, hanem véleményt. Úgy gondolom, a cigányság vezetőinek pozitív értelemben meg kell erősíteniük a roma etnikai tudatot, amely – jól ismerjük az öngyűlölet fogalmát – egyelőre erősen negatív tartalommal telítődik. Láthatunk biztató jeleket. A legutóbbi népszámláláskor jelentősen nőtt azok száma, akik cigánynak vallották magukat. Persze: lehetőség volt a kettős identitás, a magyar és a roma kinyilvánítására. Az etnikai tudat ezért a népszámláláskor elmosódó határok között, kontúr nélkül jelent meg. Ahhoz, hogy a cigány identitás vonzó perspektíva legyen, először is meg kell szabadulni az áldozati szereptől. Szerintem az áldozatiság érzése a modern Magyarország egyik legnagyobb tragédiája. Magyarországon három etnikailag meghatározott csoport él: az úgynevezett magyar, az úgynevezett cigány és az úgynevezett zsidó. Mindhárom áldozatnak tartja önmagát, és az áldozatiságban vetélkedik egymással. A cigányok és a zsidók igazán okkal mondhatják, hogy üldöztetésnek voltak kitéve, de ugyanígy érez a társadalmi többség is. Márpedig beteg pszichés állapotot tükröz, ha egy országban a többség áldozatként tekint magára.

Furcsa, hogy három „etnikailag meghatározott” csoportot említ. A törvényben tizenhárom elismert nemzetiség szerepel.

Nem akarom megbántani sváb vagy szlovák barátaimat, de nem látom, hogy különböznének a többségi magyaroktól.

Ettől még létezik német vagy éppen szlovák identitás.

Nem vitatom, csakhogy a nemzeti identitásuk vállalása – szerencsére – nem jár hátrányokkal.

Senki nem vádolhatja azzal, hogy nem próbál gondoskodni vitatémáról. Esszéjében írja, nem elég pusztán a cigányellenes előítéleteket célkeresztbe állítani: vizsgálni kell azt is, hogy a romák részéről mi akadályozza az integrációs folyamatot. Például az, hogy a gádzsókhoz (nem cigányokhoz) fűződő viszony az évszázadok során a romákat olyan behódoló viselkedésre szorította, ahol a „hízelgés és a becsapás túlélési technika” lett.

A megállapítás nem csupán a romákra érvényes, hanem minden olyan csoportra, amely nem részese a hatalomnak. Ugyanezt tapasztaltam az egykor gyarmatosított népeknél is. Azok a csoportok, amelyeknek nincsenek gazdasági, intellektuális, politikai, katonai eszközei, kénytelenek sajátos túlélési technikákat alkalmazni. Megpróbálják „átverni” azokat, akik uralkodnak fölöttük. Ezt hozza elő az alávetettség állapota. Ennek lélektani magyarázata is van: az elnyomottaknak így olyan illúziójuk keletkezhet, hogy legalább időlegesen egyenrangúvá válnak az elnyomóikkal.

A romákat segítő adományozók jó szándéka ön szerint gyakran atyáskodó hozzáálláshoz, hierarchikus kapcsolatok kialakulásához vezet. Vegyük ezt önkritikának?

Kurucz Árpád

Sosem viselkedtem így. Amikor 1990-ben létrehoztam az Autonómia Alapítványt, az volt a cél, hogy másfajta adományozói mintát honosítsunk meg Magyarországon. Évtizedekig dolgoztam az ENSZ-ben, pontosan tudtam, hogy a harmadik világban miért mondott csődöt a segélyezés. Azért, mert nem abból indult ki, hogy mire van szüksége a segélyezettnek, hanem abból, hogy a segélyező mit tart fontosnak a számukra. Ez a gyakorlat a függőségi viszonyokat is újratermelte. Az Autonómiánál a kezdetektől partneri kapcsolatot próbáltunk kialakítani az adományozottal. Mi nem vagyunk Hegedűs Zsuzsa, hogy csibéket osztogassunk a cigányoknak. Sosem mi kerestük meg a romákat. Fordítva történt: csak akkor adtunk pénzt, ha egy helyi szervezet valamilyen jövedelempótló projekt ötletével megkeresett minket. Elvégre nekik kell megmondaniuk, mi a megoldás. Én nem vagyok az apjuk! Hosszú megbeszélés és alku tárgya volt, hogy mit akarnak csinálni, és mi az, amit támogatni tudunk.

Jól hangzik, de túlzás lenne sikertörténetről beszélni. Magyarországon nem a partneri, hanem ellenkezőleg, a függőségi viszonyok erősödnek.

Pontosan ez a bajom. Az Autonómia Alapítvány megmaradt a kis szigetek egyikének. Az általunk alkalmazott módszert nem sikerült általánossá tenni, és ebben – elismerem – nekem is megvan a felelősségem. Sikertörténetre egyébként nem számítottunk. Évszázadokon át az rögzült az emberekben, hogy én segítek neked, cserébe te azt teszed, amit mondok. Tudtuk, hogy ezt a mélyen gyökerező magatartásformát képtelenség egyik pillanatról a másikra átalakítani. Ha már itt tartunk, van még valami, ami nagyon hiányzik: a bizalom. Magyarországon az a felfogás uralkodik, hogy ne bízz senkiben, mert pórul jársz. Így nem lehet. Ha te nem bízol senkiben, akkor senki nem fog megbízni benned.

Nem értem. Az imént arról volt szó, hogy a romák folyton átverik a gádzsókat.

Bocsánat! Az Autonómia Alapítvány nem adományokat ad, hanem kölcsönt, amit vissza kell fizetni. Nem a levegőbe beszélünk, hogy jaj, de imádjuk a cigányokat, és mennyire megbízunk bennük. A bizalom konkrét, strukturált, szerződéses viszonyban nyilvánul meg. Ha valaki becsap, akkor megy a börtönbe. Ez is olyan téma, amiről a társadalomnak az a kis része, amely nem ellenséges a romákkal, sosem beszél, amit viszont a Jobbik fantasztikusan kihasznál. Egyszer már elmeséltem, hogy találkoztam egy parasztasszonnyal, akinek a hetven csibéjéből három maradt. A többit ellopták. Lehet, hogy nem is cigányok voltak, de a köztudatban ez élt. Na, ezzel a parasztasszonnyal nem tudtam a roma integrációról eszmecserét folytatni. Erre azt kaptam: már a Bíró is rasszista lett?

Tanulság?

Bíró András Czene Gábor

Csak annyi, hogy a problémákat nem szabad mindig a rasszizmussal magyarázni. A kényes kérdésekről is beszélni kell.

Meglepett azzal az állításával, hogy a pártalapítás még a liberális romák körében is eretnek ötletnek számít. Ehhez képest korábban Kolompár Orbán vezetésével az MCF Roma Összefogás Párt, most tavasszal a Horváth Aladár-féle MCP (Magyarországi Cigánypárt) is elindult a parlamenti választáson. Mindkét kísérlet kudarccal végződött.

Nyilvánvalóan nem elég a választás előtt hat hónappal létrehozni egy pártot. Hosszú időn keresztül tartó, szisztematikus építkezésre van szükség. Az MCP valóban nagyon kevés szavazatot kapott, de a nagy nihilben elsikkadt, hogy Horváth Aladár is arra a következtetésre jutott: a romáknak etnikai alapon kell szerveződniük. Húsz éven át egészen más álláspontot képviselt. Amikor ilyen méreteket ölt a diszkrimináció, és amikor az etnikai hovatartozás ennyire meghatározza egy csoport létét, akkor nincs mese, saját érdekképviseletet kell létrehozni. És lehet más egy erős érdekképviselet, mint politikai?

Mi van a nemzetiségi önkormányzatokkal?

A cigányok esetében nem érnek semmit.

Biztos benne, hogy egy etnikai alapon szervezett párt színre lépése a demokrácia magasabb fokát jelenti?

Nem a demokrácia alacsonyabb vagy magasabb fokáról beszélek. A demokrácia lehetővé teszi etnikai párt létrehozását, és szerintem ezzel a lehetőséggel nem csupán a határon túli magyaroknak, a magyarországi romáknak is élniük lehet. Nincs más út, ha a cigányok érvényre akarják juttatni az érdekeiket. Az eddigi kormányok politikái megmutatták, hogy felülről, kívülről senkitől sem várhatják el. Más kérdés, hogy egy független, alulról szervezett roma politikai mozgalom képes-e versenyképes párttá válni. Azonban, ha nem a bukott választási párt modellje, hanem egy mélyen beágyazott politikai erő jön létre, akkor pár parlamenti képviselőn túl polgármesterek, iskolaszéki elnökök, regionális fejlesztési bizottságok tagjai is egyengethetik a polgárrá válás útját.