Az utólagos normakontrollt – emiatt érthetően teljes egységben – valamennyi ellenzéki erő támogatta, de erre szükség is volt, mert ilyen eljárást csak a parlamenti képviselők legalább negyede, tehát ötven fő kezdeményezhet. Az MSZP és a Jobbik 29, illetve 23 mandátum birtokában egyébként közösen bármikor az AB-hez fordulhatna, de most az LMP és a függetlenek többsége is csatlakozott hozzájuk.
Korábban a Fővárosi Közgyűlés tagjait pártlistáról választották, a szavazók tehát tudhatták, hogy az általuk leadott voksok miként befolyásolják az eredményt. Amit nagyjából előre is lehetett látni, mert az egyes jelölő szervezetek a támogatottságuk arányában szereztek mandátumot. Vagyis: a parlamenti és az EP-választás eredményei alapján idén ősszel a kormányoldal Budapesten ilyen arányos választási rendszer mellett legfeljebb szerény többségre számíthatna – sőt akár veszíthetne is –, mert az erőviszonyok meglehetősen kiegyensúlyozottak.
Ezért találták ki, hogy a főpolgármester mellett automatikusan a közgyűlésbe kerül a 23 kerületi polgármester, további kilenc helyet pedig egy kompenzációs listáról szinte átláthatatlan szabályok szerint osztanak ki. Erre a listára nem lehet külön szavazni, hanem összesítik a vesztes kerületi polgármesterjelöltekre leadott voksokat, és közülük azok szerezhetnek mandátumot, akiket a legtöbben támogattak. Ha pedig valaki nagyobb kerületben indul, annak több töredékszavazata lesz.
De ez még nem elég, mert a töredékszavazatok meghatározásához a vitatott törvénymódosítás szerint az „egyes fővárosi kerületek lakosságszámát el kell osztani a legkisebb lakosságszámmal rendelkező fővárosi kerület lakosságszámával”. Ebből városrészenként adódik egy arányszám, amellyel a kerületben elveszett voksokat meg kell szorozni.
 |
Energiaital a fővárosi közgyűlésben – mivel turbózhatja magát a kétharmad?
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Egyszerűbben fogalmazva: a legkisebb kerületben – a Belvárosban, ahol húszezren szerepelnek a névjegyzékben – egy szavazat éppen egy szavazatot ér. Újbudán viszont 107 ezer választásra jogosult él, tehát egy töredékszavazatot ötszörösen kell figyelembe venni. Tehát ha valamelyik párt jelöltjét az V. kerületben ötezren támogatják, a XI.-ben pedig húszezren, az induló mindkét helyen biztosan veszít, de az előbbi esetben ötezer, Újbudán viszont százezer töredékszavazatot írnak jóvá az őt jelölő szervezet kompenzációs listáján.
Az ellenzék egyebek mellett azt kifogásolja, hogy a kerületek lakosságszáma közötti jelentős eltérés miatt sérül a választójog egyenlősége, mert a Fővárosi Közgyűlésbe kerülő polgármesterek megválasztásához szükséges szavazatok száma között ötszörös a különbség. Az AB viszont korábban kimondta, hogy „minden körülmények között ellentétes az egyenlő választójog elvével, ha az egyéni választókerületekben a jegyzékbe vett választópolgárok száma között kétszeres eltérés mutatható ki”. Kérdés, hogy ezt most miként értelmezik.
A beadványban azt is felvetik, hogy a töredékszavazatok lakosságszám alapján történő súlyozása tovább növeli az aránytalanságot. Ez ugyanis azt jelenti, hogy egy újbudai vagy III. kerületi voks ötszörös szorzóval eredményezhet kompenzációs közgyűlési mandátumot, mint egy V. kerületi szavazat. Az ellenzék szerint ez is „egyértelműen és világosan sérti a választójog egyenlőségére vonatkozó alaptörvényi követelményeket”.
Van még további alkotmányossági aggály is: az alaptörvény szerint a „helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket (…) közvetlen és titkos szavazással” választják meg. Ez az elv a Fővárosi Közgyűlés esetében sérülni látszik, hiszen azok tagjaira nem lehet közvetlenül voksolni. Egy 2005-ös AB-határozat viszont kimondta, hogy alkotmányellenes, ha a települési kisebbségi önkormányzat tagjai bizonyos szavazatarány elérése esetén az önkormányzati képviselő-testület tagjává válhattak volna. Az indítványozók szerint hasonlóképpen kerülhetnének most a polgármesterek egy másik olyan grémiumba – a Fővárosi Közgyűlésbe –, ahová senki nem küldte őket.
A szakértők szerint súlyosan sérül a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelve
Az ellenzéki képviselők Tóth Zoltán választási szakértő szerint korrekt beadványt készítettek, amellyel nagyrészt egyetért. Maga is úgy látja, hogy a rendszer a korábbinál sokkal aránytalanabbá válik, és azért a választójog egyenlősége súlyosan sérül. Tóth álláspontja, hogy az AB-nek a kifogásolt szabályokat meg kellene semmisítenie, de kiszámíthatatlan, hogy a testület miként foglal állást. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy amennyiben az indítványban foglaltaknak helyt adnak, a Fidesz akár az alaptörvénybe foglalhatja: a fővárosban a közgyűlés tagjait nem kell közvetlenül választani. Jelezte emellett, hogy az EU önkormányzati chartája szerint önálló feladat- és hatáskörökkel csak a közvetlenül megválasztott önkormányzati testületeket lehet felruházni, tehát az ügyet uniós fórumok elé lehet vinni.
Szoboszlai György politológus szintén úgy látja, hogy egy jogállamban az alkotmánybírák a választójog közvetlenségének, de különösen egyenlőségének durva megsértése miatt csak egyféle döntést hozhatnának. Azt azonban ő sem előlegezné meg, hogy a testület miként határoz. Szoboszlai egyébként magyarázattal szolgált arra is, miért kell a nagyobb kerületekben keletkezett töredékszavazatokat túlértékelni. Úgy gondolja, a Fidesz bizonyára végzett modellszámításokat, amelyeket arra alapozhatott, hogy a kormányoldal győzelme elsősorban a viszonylag kisebb városrészekben – így például az I., a II., az V., a XII. kerületben – tekinthető biztosnak, míg a III., a IV., a XI. vagy a XIV. kerületben veszíthetnek. Így ezekben egy esetleges ellenzéki befutó esetén sokkal több töredékszavazatot szerezhetnek, mint a másik oldal a kevésbé népes városrészekben, ahol eleve vesztésre van ítélve. Vagyis: még a kilenc kompenzációs mandátum sorsát sem bíznák a véletlenre.
