galéria megtekintése

Áder megmenti a Földet, csak Orbánnal szemben nem meri

4 komment

NOL

Változatlan stratégiával zajlik Áder János zöld imidzsének építése: a köztársasági elnök a nemzetközi porondon – jellemzően tét nélküli helyzetekben – bátran küzd a globális környezeti problémák megoldásáért, idehaza viszont a legcsekélyebb konfliktust sem hajlandó felvállalni a kormánnyal környezetvédelmi ügyekben, és tétlenül nézi, ahogy az Orbán-kabinet darabonként dobja a kukába az elmúlt harminc évben kiépült zöld intézményrendszert.

- Elegendő víz nélkül nincs fenntartható fejlődés – mondta Áder János államfő vasárnap a dél-koreai Teguban, a 7. Víz Világfórumon elmondott nyitó beszédében. Az MTI tudósítása szerint a magyar köztársasági elnök a világ legjelentősebb vízügyi tanácskozásán felszólalva úgy ítélte meg, a helyi vagy regionális megoldások már nem elégségesek a vízügyi válságok és problémák kezelésére. Áder János ezért az ENSZ keretén belül született megoldásokat egy globális vízügyi szervezet felállításával tenné még hatékonyabbá.

A köztársasági elnök Teguban vasárnap. Orbánnal már nem vállalja a kötélhúzást
A köztársasági elnök Teguban vasárnap. Orbánnal már nem vállalja a kötélhúzást
Bruzák Noémi / MTI

Az államfő úgy fogalmazott, hogy a „Földet kibillentettük egyensúlyi állapotából", tíz év múlva csaknem kétmilliárd ember él majd vízhiányos területen, de az emberiség csaknem negyven százaléka már most is osztott vízgyűjtő területről szerzi be forrásait, közöttük sok helyen pedig már elindult a marakodás a vízért.

Áder szerint az emberiségnek nemcsak a probléma súlyosbodását kell elkerülnie, de „a részben általunk átalakított" helyzethez is meg kell tanulnia alkalmazkodni. Csak így kerülhetők el a vízszerzés érdekében folytatott háborúk, vagy az, hogy még több ember haljon meg szennyezett vizektől, hogy sok helyen elvesszen a jelenlegi élővilág.

 

Az államfő szólt Magyarországról is, amely – mint mondta – szintén érzi a klímaváltozás hatását. Szerinte

az ország hiába óvja a vízbázisait, ha a szomszédos államok nem teszik ugyanezt,

ezért Magyarország két- és többoldalú megállapodásokkal igyekszik elkerülni a közös vízhasználatból adódó konfliktusokat a szomszédos országokkal.

Az utóbbi állításban van némi csúsztatás – Magyarország sem európai, sem regionális összehasonlításban nem folytat progresszív vízgazdálkodási politikát –, ennél is feltűnőbb azonban, hogy a nemzetközi környezetvédelmi fórumokon (például korábban a New York-i klímacsúcson) szívesen szereplő

Áder itthon semmilyen konfliktust nem hajlandó vállalni környezeti ügyekben, és a legegyértelműbb kormányzati környezetromboló törekvésekkel szemben sem emeli föl a szavát. A hazai civil zöldek kérése ellenére sem a környezetvédelmi felügyelőségek önállóságának megszüntetése, sem a nemzeti parkok védett földjeinek elvétele nem késztette őt cselekvésre,

annak ellenére, hogy mindkettő beleütközik a környezetvédelmi ügyekben a visszalépést tiltó alkotmánybírósági határozatba, nemcsak a társadalmi szervezetek, hanem az ombudsman szerint is.

Korábban ugyanúgy nem hallgatott azokra a civil felhívásokra, amelyek az Orbán–Putyin nukleáris egyezmény, illetve a mindent titkosító paksi atomtörvény ügyében sürgettek elnöki vétót – Áder János mindkét jogszabályt fenntartás nélkül aláírta, holott mindkettő ellentétes a környezeti adatok nyilvánosságáról szóló Aarhusi egyezménnyel, és az utóbbi jó eséllyel az alkotmánnyal is, amire Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság vezetője is felhívta a figyelmet.

Ami pedig a vizeinket illeti: Magyarországon egy Fidesz-közeli vállalkozói csoport veszélyes hulladékokat helyez el Almásfüzitőnél a Duna árterén egy korábbi vörösiszap-lerakón (az elképesztő ügy miatt az EU kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen), a kormány leépítette, a belügyi tárcához telepítette és közmunkás-foglalkoztatóvá alakította át a vízügyet, így a tervszerű vízgazdálkodásnak még az elemi minimumfeltételei is hiányoznak,

a szétdúlt vízügyi szektorból az utóbbi években arányaiban több szakember vándorolt el, mint az egészségügyből,

jelenleg pedig annak a Szlovák Villamos Műveknek a megvásárlására készül, amely a Duna vízhozamának 80 százalékát továbbra is sajátjaként használó bősi vízművet üzemelteti. Ezek a problémák – bár magyar szempontból legalább olyan súlyosak, mint mondjuk a dél-koreai aszály – eddig nem érték el Áder János ingerküszöbét, és olyan törvényjavaslatról sincs tudomásunk, amelyet környezetvédelmi megfontolásból küldött volna vissza a kormányfő a parlamentnek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.