Az államfő bejelentése egyébként önmagában csak annyit jelent, hogy a választási apparátus most már a konkrét időpont ismeretében folytathatja a felkészülést a szavazás lebonyolítására. A potenciális jelölteknek és a jelölő szervezeteknek azonban ezzel egyelőre nincs semmi dolga, mert a kampány csak később, augusztus második felében indulhat, a választási eljárási törvény szerint ugyanis annak kezdete a szavazást megelőző ötvenedik nap.
A parlamenti választás kapcsán tapasztalt visszaélések ellenére sem változnak a szabályok
Ezen időszak alatt bejelentés nélkül tarthatnak választási gyűlést, s engedély nélkül helyezhetnek ki plakátokat – az Alkotmánybíróság márciusi döntése szerint a villanyoszlopokra is.
A közszolgálati médiában háromszáz percnyi ingyen időt kell biztosítani politikai reklámok közzétételére, és ezt az öt órát az országos összesítésben a nyolc legtöbb képviselő- és polgármesterjelöltet állító szervezet között kell elosztani. A kereskedelmi médiumok is közzétehetnek politikai reklámot, de csak térítés nélkül, feltéve, hogy e szándékukat előzetesen bejelentik a Nemzeti Választási Bizottságnál. A parlamenti választáson ilyen feltételek mellett egyetlen rádió és tévé sem kívánt beszállni a kampányba.
Az írott és internetes sajtó viszont kérhet pénzt a pártoktól, de csak akkor, ha az egységesen alkalmazandó hirdetési árjegyzéket az Állami Számvevőszék nyilvántartásba vette. A plakátpiacon viszont nincs ilyen megkötés, tehát kampányidőszakban is egyéni megállapodás kérdése, hogy az egyes megrendelőknek mennyit számláznak. Ebből pedig az következhet, hogy az óriásplakát-piacot uraló Fidesz-közeli cég hirdetési felületeinek nagyobb részén ezúttal is a kormányoldalt népszerűsítő reklámokkal találkozhatunk majd.
A hivatalos kampánykezdet után két nappal vehetik át a jelöltek és a jelölő szervezetek az ajánlóíveket, és a támogató aláírások gyűjtésére két hét áll majd rendelkezésre. A parlamenti választás kapcsán tapasztalt visszaélések ellenére sem változnak a szabályok: egy ember tetszőleges számú jelöltet támogathat. Igaz, a helyzet annyiban más, hogy a kampányhoz most nem jár állami támogatás – tehát mindenki maga állja a politikai propaganda összes költségét –, így a kamupártok indulását nem ösztönzi semmi.
Az induláshoz túl nagy erőfeszítésre egyébként nem lesz szükség, mert egy ezerfős településen – ahol az egyéni listáról legfeljebb négyen kerülhetnek a képviselő-testületbe – tíz ajánló is elég, de a polgármesteri posztért versengőknek is csupán harminc aláírást kell összegyűjteniük. Egy közepes, negyven-ötvenezres városban ötven ajánlóval egyéni képviselőjelölt lehet bárki, s aki háromszáz aláírást szerez, a településvezetői tisztségért is versenybe szállhat.
A választási rendszer elég bonyolult, de a polgármestereknél még egyszerű a helyzet
A budapesti kerületekben sem túl szigorúak a feltételek, mert a polgármesterjelölteknek a legnagyobb – százezernél népesebb – városrészekben sincs szüksége ötszáznál több támogatóra, ha pedig valaki helyi képviselői posztot szeretne, hatvan-nyolcvan aláírás birtokában már próbálkozhat.
A legnagyobb kihívást a főpolgármesteri poszt jelenti, hiszen ehhez már ötezer támogató kell, de Budapesten csaknem 1,4 millió választásra jogosult él, így csak nem egészen 0,4 százalékukat kell megnyerni. A megyei választókerületben is hasonló a helyzet: a szavazópolgárok fél százalékának támogatásával már lehet pártlistát állítani, amihez Pest megyében ugyancsak ötezer körüli aláírás kell.
A választási rendszer elég bonyolult, de a polgármestereknél még egyszerű a helyzet, hiszen ők minden településen külön szavazólapon szerepelnek, tehát közvetlenül voksolhatunk rájuk. A képviselő-testületek esetében viszont árnyaltabb a kép, mert a tízezernél kisebb településeken egyéni listás rendszer van. Ez azt jelenti, hogy az összes jelölt neve egy szavazólapra kerül, és azok szereznek mandátumot, akiket többen támogattak.
Az ennél népesebb városokban viszont már vegyes rendszer működik: az egyéni körzetek mellett lehet néhány mandátumot nyerni a kompenzációs listáról is. Ilyen listát az a jelölő szervezet állíthat, amely a körzetek több mint felében indítani tudja a saját emberét, s aki veszít, annak töredékszavazatai a pártlistára kerülnek. Onnan az összes mandátum nagyjából húsz százaléka szerezhető meg.
Mindehhez jön még a megyei közgyűlés. Azok tagjait pártlistán közvetlenül választják meg – a megyei jogú városok lakói erre nem voksolhatnak –, így ez teljesen arányos rendszer, tehát az egyes jelölő szervezetek a tényleges támogatottságuknak megfelelően jutnak mandátumhoz.
A tízezernél kisebb településeken élők szavazhatnak a polgármesterjelöltre, az egyéni, valamint a megyei listákra, tehát három nyomtatványt kapnak. Az ennél népesebb városokban a választók dönthetnek a településvezető személyéről, az egyéni képviselői mandátumról, és szavazhatnak a megyei listára is. A megyei jogú városokban viszont csak két szavazólapot tölthetnek ki: ők a polgármesterjelöltre és a saját körzetük képviselőjelöltjére voksolhatnak.
A fővárosban az idén – a korábbi néggyel szemben – csak három szavazólap lesz. Az ott élők voksolhatnak a főpolgármester- és a kerületi polgármesterjelöltre, valamint saját választókerületük képviselőjelöltjére.
Nincs azonban már budapesti lista, mert a fővárosi közgyűlés tagjaira nem lehet voksolni. Annak tagja a főpolgármester és a 23 kerületi polgármester mellett a pártok kompenzációs listáiról a legtöbb szavazatot szerzett további kilenc, a saját kerületében vesztes polgármesterjelölt lesz majd. Ilyen listát az a szervezet állíthat, amely a kerületek többségében saját polgármesterjelöltet indított.
Az önkormányzati választási törvény a közelmúltban változott, s az induláshoz szükséges feltételeket a korábbiakhoz képest valamelyest enyhítették, tehát – az országgyűlési választáshoz hasonlóan – várhatóan több jelölt lehet majd.
