- Ilyen kastély nincs még egy az országban, nincs előzménye, nincsenek követői, egyedülálló a maga szépségében és építészeti módjában – mondta szerdán, a felújított kastély hivatalos átadását egy nappal megelőző bejáráson Gergely Zsolt, az öt éve kezdődött átfogó felújítási program felelőse, a Forster Központ projektvezetője.
A kastély a báró unokája, Esterházy grófné született Forgách Ludmilla idejében élte fénykorát, ekkor születtek ma is híres, s kilencven százalékban felújítható, restaurálható állapotban megmaradt falfestményei. Ezek túlélték az elmúlt kétszázötven év viszontagságait, pedig utóbbiakban igencsak bővelkedett az épület. Utolsó tulajdonosai, a Couburgok 1928-ban adták el a birtokot az államnak.
|
| Az edelényi L'Huillier-Couburg kastély Forster Központ (Batár Zsolt) / Fotó |
A két világháború közt csendőrség működött itt, fogdája az ötvenes években börtönné alakult át: a mostani építők találkoztak olyan edelényi asszonnyal, akit gyerekkorában az édesanyjával együtt zártak be ide 1956-ban. Később szolgálati lakásokat alakítottak ki a rokokó épületszárnyban, a lakók pedig kedvükre fúrták-faragták a freskókkal díszített falakat.
Öt évvel ezelőtt aztán egy uniós pályázatnak köszönhetően mód nyílt a rekonstrukcióra: közel két és fél milliárd forintból eredeti szépségében állíthatták helyre az épületet, kikotorták, s őshonos halfajták betelepítésével újra élővé tettek a mellette folyó Bódva-ágat, megtisztították a mocsaras árterület egy részét. A kastély mögötti focipályát is megvásárolták: a helyén hamarosan angolpark és rózsakert pompázik majd.
Mindez azonban csupán egy szép műemléki környezet lenne, ha nem töltenék meg élettel is a felújított tereket. Gergely Zsolt szavai szerint még alig száradt meg a malter és a meszelés a falakon, már elkezdődtek a múzeumpedagógiai programok: délutánonként a környékbeli iskolákból érkeznek ide zömmel hátrányos körülmények között élő gyerekek, akik ugyanúgy lekuporodnak egy-egy kép elé a kis párnájukra, szőnyegükre, mint teszik azt évek óta belga, angol, francia vagy épp német kortársaik az európai múzeumokban, hogy „testközelben" találkozzanak történelemmel, művészettel, színekkel, témákkal.
Az újjáépítők számára ez jelenti a leginkább kézzelfogható elismerését annak a sokévi, megfeszített munkának, amelynek köszönhetően romjaiból éledt újjá az ország egyik legszebb kastélya az ország egyik legszegényebb borsodi kistérségében.
