Ez tehát szerinte nem ad kellő jogalapot a határozat megtámadására.
Lattmann szerint is felvetődhet ugyanakkor a szubszidiaritás kérdése, vagyis: a határozat nem jelenti-e azt, hogy az alapszerződésekben foglaltaktól eltérő hatásköröket vonnak el az egyes államoktól. A nemzetközi jogász azt gondolja, ez valóban szóba jöhet, hiszen a dublini rendeletben foglaltaktól eltérő szabályokat állapítanak meg, és egyes országoknak olyan menekültekkel akadhat dolga, akiket az általános szabályok szerint más tagállamban kellene védelemben részesíteni.
Másfelől azonban arról, hogy ki jogosult nemzetközi védelemre, kizárólag a genfi egyezmény és az uniós normák alapján lehet dönteni – magyarázta Lattmann. Ez az értelmezése szerint azt jelenti, hogy egy tisztességes menekültügyi eljárás kimenetelét legfeljebb kivételesen befolyásolhatják egy adott ország szempontja. Tehát
akit nálunk regisztrálnak először, annak a jogszabályokban meghatározott feltételek megléte esetén válogatás nélkül menedékjogot kell adni.
Ehhez képest a szakértő szerint nem jelenti a nemzeti hatáskörök érdemi csorbítását, ha valamilyen kvóta szerint olyan embereket kell befogadni, akik – ugyanolyan egységes szabályok alapján – egy másik tagállamban kaptak menekültstátust. Mindazonáltal maga is érdeklődéssel várja a bíróság döntését.
Lattmann szerint egyébként
kár hangoskodni, mert mindössze pár ezres kvótáról beszélnek, miközben a dublini rendelet alapján százezres nagyságrendben küldhetnének vissza Nyugat-Európából menekülőket Magyarországra.
Maga is kérdésesnek tartja azonban, hogy például Németországban lenne-e erre politikai akarat, hiszen éppen a menekültügy kapcsán alakult ki vita a koalíciós partnerek között. Emellett utalt arra is, hogy több tagállam már döntött arról, hogy a vitatható magyar menekültügyi szabályok miatt egyelőre nem küldenek vissza senkit.
|
Migránsok az osztrák–német határon. Róluk szól a vita
Michaela Rehle / Reuters |
A határozat megtámadása különben nem halasztó hatályú, tehát az abban foglaltakat végre kell hajtani – mondta kérdésünkre a nemzetközi jogász. Nem tartja kizártnak, hogy a bíróság a jogszabály végrehajtását ideiglenesen felfüggeszti, de az akut helyzet miatt ezt nem tartja valószínűnek. Ha pedig ez valóban nem következik be, és a kormány továbbra is ellenkezik, igen kellemetlen következményekre számíthat:
az Európai Bizottság igen gyorsan kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhet,
és az ügy súlyára tekintettel a bíróság is hamar döntene, s a következmény jelentős összegű pénzbírság lehet – emelte ki Lattmann.
Az ügyről egyébként az a véleménye, hogy a kormány – amely rendkívül ügyesen a parlamentet tolta előtérbe, és nyilván folyamatosan hivatkozni is fognak rá, hogy csak a képviselők többségének akaratát teljesítik – politikai szempontból nem követ el nagy őrültséget azzal, hogy a bírósághoz fordul. Ha veszítenek, folytatódhat a nem különösebben szofisztikált unióellenes retorika, és lehet mutogatni a luxemburgi bíróságra, a bizottságra, az ostoba brüsszeli bürokratákra, meg persze a menekültekre – fogalmazott a nemzetközi jogász. Ezt szerinte itthon továbbra is jól el lehet adni, és meg is van a hozadéka, amit a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok fényesen igazolnak.
Ha viszont a bíróság előtt nyernének,
az óriási siker lenne külföldön és itthon is
– állítja Lattmann. Ebben az esetben azt sem tartaná kizártnak, hogy – miként az a kerítésügyben is történt – más kormányok ugyancsak csatlakoznának, mert a határozatot megsemmisítő döntés esetén már nem találnák annyira kínosnak, hogy szembemenjenek az unióval. Ezért azt gondolja, hogy a kabinet nem túl sokat kockáztat: veszíteni alig tud, mert a menekültüggyel kapcsolatos álláspontját a nemzetközi közösség amúgy is ismeri, míg ha Luxemburgban győztesen keveredne ki az ügyből, büszkén hangoztathatná, hogy érdemes harcolni Brüsszellel.
