Az alapprobléma a rendszerben felbukkanó pénzek „minőségéből” fakad. A cégek ugyanis az adózás előtti eredményük terhére dönthetnek a szubvencióról, míg a tiszta szponzori tevékenység esetén a támogatás már az adózott eredményből történik. Éppen ezért a TI álláspontja egyértelműen az, hogy a kormány tévesen tekinti a vállalkozások társasági nyereségadóját csökkentő szubvenciókat tisztán üzleti támogatásnak.
A korrupcióellenes szervezet részéről hangsúlyozták, hogy ezek a források sokkal inkább közpénzek, semmint magánforrások. Ettől nem lehet elvonatkoztatni azt, hogy amikor az Európai Bizottság értékelte a TAO-rendszert, a felhasznált forrásokat egyértelműen „állami”, azaz közpénzeknek nevezte. Ehhez kapcsolódóan Martin József Péter hangsúlyozta: azzal nincs probléma, hogy a kormány ösztönzi a szponzori tevékenységet, azzal viszont már igenis komoly gondok vannak, hogy ezeket tisztán magánadományként kezelik, ezért sem a sportkluboknak, sem a vállalatoknak nem kell ezekkel a forrásokkal elszámolniuk. Ez a felállás azt eredményezi, hogy lényegében a programban részt vevő sportágakat szinte bemocskolják – mondta Mucsi Gyula, a jelentés szerzője.
S ez még csak a problémasor kezdete. Egyes sportszervezetek ugyanis feltűnően jól szerepelnek a pénzek elnyerésében. Általánosan ismert, hogy Orbán Viktor miniszterelnök komoly futballrajongó, s nem mellékesen elhivatott támogatója a Felcsútnak. Létrehozta a felcsúti Puskás FC labdarúgóklubot működtető Felcsúti Utánpótlás Nevelését Alapítványt (FUNA), amelyhez a legtöbb adóalap-csökkentő vállalati támogatás érkezik.
|
A felcsúti stadion – ide került pénz bőven
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A rendszer súlyos, visszaélésre okot adó elemére mutat rá:
a miniszterelnök felhasználta befolyását annak érdekében, hogy minél több vállalkozás támogassa a FUNA-t.
Ennek alátámasztására a TI Orbán Viktornak egy 2013-as interjúját idézte, amelyben arról beszélt, hogy „a miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos. És nekem magánadományokból sikerült annyi pénzt ide (Felcsútra) összegyűjteni, hogy meg tudjuk építeni a centerpályát”.
Ha ez nem mutatna rá arra, hogy a visszaélések egyértelműen jelen vannak a rendszerben, akkor a TI által közölt számok erről félreérthetetlenül „mesélnek”. A felcsúti akadémiának a 2014/2015-ös szezonban jóváhagyott lehetséges támogatás közel negyede volt annak, amit például a kosárlabda-szervezetek ugyanebben az időszakban megszerezhettek, ezenfelül meghaladta a jégkorongszervezeteknek jóváhagyott lehetséges források 70 százalékát.
További durva aránytalanságokra is rámutat a kutatás. Az említett szezonban a FUNA-hoz befolyó közel 2,3 milliárd forint megközelíti a listán következő további kilenc labdarúgóklub összesített szubvencióját. (Összehasonlításként az MTK ennek az összegnek alig valamivel több, mint tizedét tudta megszerezni. Azzal az összevetéssel pedig még látványosabb a FUNA fölénye a rendszerben, hogy a labdarúgó-sportszervezetek évente átlagosan mintegy 4,3 millió forint összegű TAO-támogatásra számíthatnak.)
A felcsúti futball támogatása egyébként a teljes futballszubvenció 12 százalékát teszi ki.
Az vitathatatlan, hogy több labdarúgóklub is akad az országban, amely történelme miatt kiemelt szervezetnek tekinthető. Ide lehet sorolni a FTC-t, az UTE-t, a Debrecent vagy a Diósgyőrt is. Éppen ezeket a tényeket figyelembe véve nehezen magyarázható, hogy mire is a felcsúti szervezet ekkora részesedése a rendszerben – mutat rá a TI. Mindez egyértelműen arra utal, hogy a pénzek áramlásában távolról sem a piaci folyamatok dominálnak.
Az csak erősíti azt a képet, hogy a programban jelen van a korrupció és a visszaélés, hogy az egyesületek és vállalatok a TAO-támogatásokkal kapcsolatos kérdésekről még kifejezett irányukba tett érdeklődés esetén is csak hallgatnak – mondta Mucsi Gyula.
A fentieken túl már a pénzek elnyerésének folyamatát is komoly kritikával lehetne illetni. A TAO-források megszerzéséhez ugyanis a látványsportágak klubjainak be kell szerezniük egy jóváhagyást sportszövetségüktől. Ezzel még nem is lenne baj, azzal már viszont igen – áll a TI tanulmányában –, hogy a klubok által kidolgozott sportfejlesztési programok elbírálásának folyamata nem nyilvános. Így az sem derül ki, hogy valakit miért utasítottak el vagy „fogadtak be”. Az tovább csorbítja a TAO-támogatásért folyó verseny tisztaságát, hogy sportszervezetek különböző időpontban kapják meg a jóváhagyó határozatokat, amiből világosan következik, hogy egyes szervezeteknek több, míg a többieknek kevesebb ideje marad támogatótoborzásra.
Ezzel nincs vége, akadnak még „sötét foltok” a programban. A szubvenció igénybevételére jogosult klub köteles ugyanis a honlapján a részleteket, így a pályázati programját és az igénybe vehető támogatás összegének felső határát is közzétenni. Ezekből azonban minden látszat ellenére csak irányadó következtetésre lehet jutni, hiszen például az, hogy kitől érkezett meg egy adott pénz, rejtve marad.
Ugyancsak a rendszer ellenőrizhetőségének súlyos hiányosságaihoz tartozik, hogy bár a sportszervezeteknek negyedévente jelentést kell készíteniük az elvégzett munkáikról a megfelelő sportszövetség felé, felvetődik a kérdés: ha egy klubbal már korábban, az osztásnál is kivételeztek, akkor ez a visszaélés bizony az ellenőrzés során is eltitkolható.
Martin József Péter mindezek alapján lapunknak a rendszert jellemezve csak annyit mondott: sajnos átláthatatlan és csupán informális.
