Skandináviában 70 százalék fölött van az aktív önkéntesek száma a felnőtt lakosságon belül – Magyarországon ez 2-3 százalék. Így nem is az a kérdés, mit csinál az a 2-3 százalék, hanem, hogy mi van a többi 97 százalékkal. Nem valódi ellenérv, hogy szegények az emberek, és folyton a pénzkeresésen jár az eszük. A hozzánk hasonló méretű Portugáliában ha bejelentenek valamilyen megszorítást, Lisszabonban félmillió ember vonul az utcára, míg Magyarországon 25 év alatt egyetlen tömegtüntetés sem volt a gazdasági és a szociális érdekek védelmében. A 90-es évek elején földönfutóvá lehetett tenni másfél millió embert anélkül, hogy komolyabb társadalmi ellenállás indult volna.
Schiffer nem szereti a civil elnevezést, mert szerinte a társadalom többsége számára ez az intézményesült NGO-iparágat jelenti – amely a halála minden társadalmi aktivitásnak. Schiffer a társadalmi mozgalom elnevezést kifejezőbbnek tartja. Utóbbi azt jelenti, hogy emberek felelősségérzetből tesznek valamit a környezetükért, és nem azt, hogy ebből élnek. Ha lenne ilyen társadalmi mozgalom, az egyszerre jelentene utánpótlást és társadalmi ellenőrzést a politikai pártoknak.
Az áfacsalás európai probléma
|
| Karnok Csaba / Népszabadság |
Vágó Gábor volt parlamenti képviselő az Átlátszó.hu internetes portálnál folytatja az áfacsalás elleni harcot. Azt mondta, a tömeges áfacsalás európai probléma, és európai szinten is kellene kezelni. Bebizonyosodott, hogy Magyarországon erre nincs lehetőség, mert a gazdasági és a politikai elit ellenérdekelt. Akárki van hatalmon, az állam sohasem fogja becsukni az igazán nagy tételben csalókat.
Vágónak nincs már napi kapcsolata Horváth Andrással. Az, hogy Horváth kiállása nem hozott eredményt, annak tulajdonítható, hogy nincs Magyarországon olyan szervezet, olyan pénzügyi alap, amely azt tudná mondani a dolgokra rálátó, becsületes szakembereknek: ha fölvállalod, hogy elmondod a sztorit, és emiatt munkanélküli leszel, akkor eltartunk téged és a családodat, ameddig muszáj. Horváth akciójának elhamvadását látva nem érezte úgy másik tíz vagy húsz becsületes NAV-os szakember, hogy neki is borítani kellene. Van olyan európai ország, ahol nem marad magára, aki szembekerül a maffiaállam szervezetével.
A munkavállalók védelme a kulcskérdés
Schiffer András szerint a norvég alapok ügyében is fölmerül, hogy azok a pénzforrások, amelyek a Fideszen kívüliek, sok esetben azok is egy zárt eliten belül maradnak. Az ő alapkérdése, hogy mennyi pénz jön be akár Soros György tőzsdespekulánstól, akár különböző nyugati hatalmaktól, amely kifejezetten azt a célt szolgálná, hogy létrejöjjenek munkásvédelmi szervezetek? Az igazi társadalmi aktivitás ugyanis nem Gulyás Mártonnál kezdődik, hanem ott, hogy amikor az amúgy is megnyirbált munkavállalói jogokat is semmibe veszik, akkor a dolgozó embereknek legyen bátorságuk arra, hogy megszerveződjenek. Legyen egy alap arra, ha valakit munkahelyi érdekvédelmi szervezésért az utcára tesznek, gondoskodjék róla.
Ez a kulcskérdés, de erről nem beszél sem a Fidesz, amely stratégiai szerződéseket köt a nagyvállalatokkal, és még jobban kiszolgáltatja nekik a munkavállalókat, sem az álbaloldal, amely nemcsak megszavazta, de harcolni is képes volt a társadalombiztosítás magánosításáért. Csakhogy a 2008-as TB-mentők akcióban, amely az egészségbiztosítás részleges privatizációját kívánta megakadályozni, százezernyi embernek kellett volna részt venni – ám az LMP által szervezett virrasztáson még százan sem voltak.
Kétfarkú Kutya Párt: csökkentsék a nyugati béreket!
|
| Karnok Csaba / Népszabadság |
Kovács Gergő, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) alapítója szerint a romokban heverő ellenzék és a gusztustalan kormány mellett logikus lett volna, hogy az LMP legalább 15-20 százalékot kapjon – de csak 5 százalékot kapott. Az embereknek csak az jött le az üzenetből, hogy az LMP másként szidja a kormányt, mint az MSZP.
Kovács kitért arra is, hogy évekig tartó huzavona után valószínűleg hamarosan bejegyzik a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot – legfeljebb megvárják, míg elmúlik a választás. Arra a kérdésre, milyen érzés lesz, ha igazi párt lesznek, azt válaszolta: maga is fél ettől, nem akarnak-e majd ők is sok pénzt keresni.
Hogyan teljesítik majd az ígéreteiket, például, hogy Szegednek adnak egy hegyet? Hát például a vértói szánkódombot megnagyobbítják, úgy, hogy a környékről kibányásszák hozzá a földet. Ezzel a környékbeli lakótelep ugyan a víz alá kerül, de szép, magas lesz a hegy.
Kínunkban röhögünk – és megosztjuk
Az MKPK-nak arra is van elképzelése, hogyan csábítsák vissza azt az 5-600 ezer embert, aki elment dolgozni Nyugat-Európába. Csökkenteni fogják a nyugat-európai béreket – ez biztosan hatásos lesz. De azt is tervezik, hogy agyonlövik, aki nem akar hazajönni, illetve ráveszik a CÖF-öt, hogy vonuljon föl Londonban és Berlinben – aki oda menekült előlük, az ettől hanyatt-homlok hazarohan.
Ez a stílus – elérni, hogy az emberek kínjukban nevessenek – nagyon népszerű. Százezer számra lehet vele a Facebookon lájkokat és megosztásokat gyűjteni – tényleges hatást elérni azonban több kellene. Kovács Gergő szerint az abszurd, a kínunkban röhögés náluk sem cél, hanem csak eszköz. Ám valahányszor megpróbálták átvinni a gondolataikat komolyra és konstruktívra, alig klikkelt rá valaki. Hiába csinálnak vicces rajzot egy komoly Átlátszós cikk mellé, kevesen olvassák. A Facebook-demokrácia zsákutca – tette hozzá Vágó Gábor.
Gazdag offshore-ozók, szegény oktatás
Hogy mitől változna aktívabbra és tudatosabbra a társadalom? Schiffer András szerint valamikor el kell kezdődnie. Horváth András évi ezermilliárdos nagyságrendűre becsüli az áfacsalás okozta károkat. Huszonöt év alatt az államadósság két és félszeresének megfelelő összeg veszett el offshore cégekben, a legutóbbi hírek szerint Andy Vajna filmügyi kormánybiztos adókímélő cégének juttat magyar közpénzt a magyar kormány.
A folyamatos veszteség akkora összeg, amelyből vissza lehetne adni az oktatásnak azt pénzt, amit a Bajnai-Orbán kormányok vettek el tőle – és még meg is lehetne fejelni. A közmunkára fordított pénz egy részét is inkább átképzésre kellene fordítani. Vannak működő modellek, mentorprogramok, hogyan segítsék a pályakezdő vállalkozásokat – de Magyarországon valamiért nem akarják ezeket bevezetni.
Aggyal az agymosás ellen
Schiffer utalt a reklámadó körüli vitára is. Szerinte nem a reklámadó veszélyezteti a sajtószabadságot – az nagyrészt már megszűnt a huszadik században, amikor a független média a hirdetők befolyása alá került. A média uralkodó stílusává a bulvár vált – amit nem a bulvár nyelvén fogalmaznak meg, az érvénytelenné válik. A bulvár viszont egy pszichikai megközelítés: bármit lehet szidni tét nélkül, de visszatart attól, hogy a hírfogyasztó a leírtakon túl is átgondolja a folyamatokat. Pláne, hogy cselekedjék.
Hogyan lehetne fölvenni a harcot az agymosás ellen? - kérdezte egy hallgató.
Aggyal – felelte Vágó Gábor. De ez a válasz sem nyugtatott meg mindenkit.
